Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-04-30 / 6. szám

lyen tisztelt közönség, ha állandó szinhárunk az év legnagyobb részében üresen aií, s egy-egy színigazgatót csak nagy nehezen lehet reá venni, hogy néhány hetre városunk­ban társulatával tábort üssön. A mi váro­sunk a szinművészet iránti közönyösségben talán minden vidéki szinpadot fölülmúl ; a közönség csak nehezen bir lelkesedni s fity­tyet hány Tháliának. A legjobb darabokat is majdnem üres ház előtt adják elő és csak néha — mint a »Lemondás« alkalmával—mutatunk nagyobb érdeklődést. Az eljárás nem helyes. A vidéki színé­szet fellenditésére mindent el kell követnünk, hogy fejlődéseben meg ne álljon. Ne hozzunk fel holmi légből kapott indokokat, hogy a most itt működő színtár­sulat nem áll a kellő művészi niveaun, a mult héten is bebizonyította a színigazgató hogy sikerült, élvezhető előadásokat is képesek a közönségnek nyújtani. Szombaton este »A n g 0 t a ko­fák 1 e á n y a« czimü dallamos zenéjü ope­rett került színre. A szereplők közül Szigethy Lujza (Clairette Angot) és Nagy Gyula (Ange Pitou) voltak az est hősei, mindketten kifo­gástalan kedvességgel, megnyerően játszot­tak. Dicséretre méltó még Pártos Etel (Lange), ki minden szerepében megállja a helyét; Németh (Larivaudiére), Dobó (íré­nicz Arszlán) es Lomniczy (Pomponnet). Vasárnap este Madarász Ernesztin gyarló népszínművét »I 11 é s m e S t e r«-t adták. Az igazgató ur sokkal jobban tenné, ha vasárnap este a régibb, de sokkal jobb nép­színműveket hozatná színre. Természetesen az est sikerét nagyrészben Szigethy Lujzának (Miczi) lehet tulajdonítanunk, ki ebben a min­dennapos, elkopott szerepében is nagy tet­szést aratott a közönség előtt. Rajcsányi (Misi) eléggé jól énekelt; meglehetősen ját­szott. Lomniczy (Illés Bálint) jő volt. Szirmay Josefin — mint szerepénél is tapasztalhat­tuk -— ügyes drámái színésznő, csak orga­numa nem rendelkezik elég drámai erővel. A darab sikeréhez hozzájárultak még Csó­káné (Borosné), Lévay (Hovanecs), ki ebben a szerepében is intrikus színésznek bizonyult; és kiváló ügyességgel maszkírozta a modern szocialistát ; majd Németh (Vitéz ácsmester), Szentmiklóssy (Benke Gyuri,) s Benkő (Tamás). Hétfőn este Újra Herczeg Ferencz ki­váló drámájában »A dolovai nábob leány á«-ban gyönyörködött a közönség. A szereplők ép ugy, mint az első al­kalommal, egy-két hibát leszámítva — mit múltkor már megemlítettünk — mindnyájan jól játszottak. Csak Vilma szerepében volt változás ; Breznay Anna helyett Szirmay Jo­sefin adta, ő azonban a szenvedélyek felső regiszterében nem tudott elég érvényt szerezni drámai talentumának. Kedden este végre egy teljesen si­került operett előadást láthattunk. A »N a p és H 0 1 d« czimü hírneves operett került színre. Szigethy Lujza (Manola) természetes bájjal, sikkesen énekelte behízelgő dalait s Nagy Gyulával (Mignel) együtt gyakran nagy t etszést aratott. Nagy Gyula újból megerősítette múltkori állítá­sunkat, hogy kellemes hanggal rendelkezik ; s az igazgató ur nagyon helyesen teszi, hogy gyakrabban szerepelteti. Pártos Etel (Beatrix) megmutatta, hogy tényleg az ope­rettben is kellő ügyeséggel játszik. Dobó Sándor (Kalabazás) ismét remek alakítást hozott a színpadra s különösen a kígyó éneknél Szigethy Lujzával együtt nagy ha­tást ért el. Németh (Don Brazero) és Hidassy (Don Degomez) szintén ' ügyesen játszottak. Szerdán este »S t e r n I z s á k, a házaló zsidó« czimü kaczagtatö elet­képet adták Dobó Sándor jutalomjátékául. Dobó (Stern Izsák) nagyszerűen játszotta a házaló zsidók találó typusát, s művészi egy­szerűségével, egészséges humorával ÍQlvtgn derültségben tartotta a közönséget. A többi szereplők is elég jól játszottak. Pártos Etel (Tini), Csókáné (Goritsekné), Lévay Hajna­losi), Hidassy (Körmös), Németh (Törő Se­bestyén), Szentmiklósy (Kertész), Nagy Gyula (Peti) mindnyájan talalő alakításokat mutattak be. Csütörtök este Karczag Vilmos tár­sadalmi színművének, a »Lemondás «-nak szinrehozatalánál fényes közönség gyűlt egybe. Pártos Etel (Irén) valóságos drámai hősnővé emelkedett fel ez este. A dráma minden egyes fordulatánál mélyen betekintett tragikus alakjának szivébe-lelkébe s a szenvedélyek, női tulajdonságok, legparányibb fragmentu­mát is érvényesíteni tudta. Németh (Koro­lán gróf) az Ibsen drámáiból kihalászott féltékeny, beteg férjet meglehetősen adta, s anynyira átérezte szerepét, hogy indulata néha egy-egy álhangot is csalt ki torkából. Lomniczy (Géza), mint mindig, ugy most is finoman nuancirozta minden szavát, minden mozdulatát. Ismét valódi drámai hős volt. Csókáné (báró Boldizsárné) művésziesen tük­rözte vissza az igazi, megnyerő külsejű aristokrata nagymamát s mikor az unoká­jával (Kovács Kornél) szerepet cserélt, fre­netikus tapsra ragadta a közönséget. Kovács Kornélia (Tekla) aranyos, naiv leányka volt s Hidassyval (Pártos) ügyesen pointorozta a gyermeteg jeleneteket, Lévay (Boldizsár báró) találóan adta a mandátumot hajhászó demok­ratikus aristokratát. Szentmiklóssy (Tuba gróf) Dobó (Herzenberger) R. Demény Vik­tória (Majorosné) Csanády Mari (Sarolta grófné) szintén hozzájárultak az est sike­rehez. HÍREK. — Jókai diszpolgársága. La­punk első számában felhívtuk már a városi tanács figyelmét, hogy Jókait 50 éves iróijubileuma alkalmából Pápa vá­ros díszpolgárává válassza, ez azonban még most sem történt meg. Országunkban számos városnak díszpolgára lett Jókai s mindenütt nagyban készülődnek, hogy méltóan ünnepelhessék a nagy költő jubileumát, mig mi szép csendesen — háttérben maradunk. Valóban ideje Vólna már, hogy mi is hozzáfognánk legalább az ünnepély előkészítéséhez, s a legközelebbi közgyűlésen Jókait egyhangúlag díszpolgárrá válasz­tanák. Hisz szoros emlékek fűzik a nagy költőt városunkhoz, itt kezdett napfényre törni dicső talentuma, s mi — mint mindig — úgy most is kés­lekedünk. Szálljunk sikra, dobjuk félre a tétlenséget, mutassuk be őszinte hö­dolatunkat a nagy költő előtt. Itt az ideje, válasszuk meg Jókait városunk díszpolgárának ! — Tisza Kálmán a dunántuli egy­házkerület főgondnoka a pápai főiskola vi­lági gondnoka kíséretében hétfőn felkereste özv. Kerkápoly Károlynét, hogy az egy­házkerület köszönetét személyesen tolmácsolja bold. Kerkápolyi Károly nagybecsű könyv­tárának a pápai főiskola részére történt ne­meslelkü átengedéséért. — A veszprémiek javára terveznek most mulatsagokat, ünnepélyeket, hangverse­nyeket nemcsak Budapesten hanem az or­szág minden vidékén. Budapesten a hírlap­írók köre az »Otthon« rendez nagyobbsza­básu ünnepélyt május hó 14-én, Győrött május hó 10-én végbemenő »Május ünnep« tartásán fáradoznak ugyancsak a hírlapírók, kik már közreműködésre megnyerték Feny­vessy F, képviselőt, SzáYay Gyula kői* tőt, Komjáthy János szinészt, Takács Imre operaházi tagot és számos más kiváló mű­vészt. Veszprémben műkedvelői társaság alakult, mely tegnap este tánczmulatsággal egybekötött hangversenyt rendezett. A váro­sunkben Május hö 1 i-ére tervezett ünnep fényes sikerének elérésere pedig ugyancsak serényen folynak az előkészületek. Az ünne­pélyt a Griff fogadó nagytermében táncz követi. A részletes programmot lapunk más helyén közöljük. — Elhalasztott vendégszereplés. Ritka élvezettől fosztott meg bennünket a héten egy kis baleset, mely K 0 p á c s y Juliska asszonyt Pozsonyban érte. A népszínház eme bájos művésznőjének ugyanis szombaton kel­lek volna ideérkeznie, hogy színházunkban három estén át vendégszerepeljen. Kilátás volt arra is, hogy Karczag Vilmos a művésznő férje már csütörtökön jelen lesz darabjának a »Lemondásnak« pápai bemu­tatóján. Kedden azonban K. Kopácsi Juliska lábán oíy sérülést szenvedett, hogy a terve­. zett vendegszereplést el kellett hallasztania és így a »Lemondásnál« sem fejezhette ki közönségünk igazi tetszését és elismerését a hírneves szerzőnek. Kopácsi különben — mint halljuk — vendégszereplését okvetlenül meg­tartja. — Uj orvos. Kálmán Béla dr. a já­nosházi fiatalság egyik előnyösen ismert tagja a napokban 1 ett Budapesten tudorrá avatva Gratulálunk ! — Temetés. Schirkhuber Jó­zsef hites ügyvéd és városi közgyám teme­tése hétfőn délután 4 órakor ment végbe általános részvét mellett. A városi hatóság teljes számban volt képviselve a temetésen és ott láttuk városunk intelligencziájának leg­nagyobb részét is. A ravatalt hét szebbnél­szebb koszorú íedte, melyek közül a szerető es hű nő koszorúját helyezték el a koporsón, A gyászszertartást Néger Ágoston apátplé­bános vegezte nagy segédlettel. — A negyedforintosok bevonása. A pénzügyminisztérium a napokban rendele­tet bocsátott ki, mely szerint az ausztriai ér­tékű két- és negyedforintos ezüst értékérmek, 1893. évi junius hó 21-ével törvényes for­galmon kiviil helyeztetnek. Ezek az érmek a magánforgalomban már csak 1893. évi május hó 31-ig —* a cs. kir. pénztárak­nál és hivataloknál pedig csak 1893. évi juliüs hó 31 -ig bezárólag fogadtatnak el név­értékben. — Tüzek. Cseszneken Hencz Tamás odavaló fiatal birtokos erdejét gonosz kéz felgyújtotta s harminez holdnyi terii* letil szép hat éves pagony a lángok martaléka lett. Hogy a tüz tovább nem terjedt, az csakis Csesznek község lakosai­nak és a derék őrparancsnokságnak köszön­hető, akik emberfeletti erővel vetettek gátat a veszély terjedésének. — A veszpémi káp­talannak márokai erdejében szintén tüz pusz­tított a határszélen több holdnyi területen. Favágó emberek vigyázatlansága gyújtotta meg a száraz avart és igy keletkezett a ve­szedelem. A kár szenesére nem nagy, mert a tüz a nagyobb fákat javarészt megkímélte. — Szinnyei-codex. Latkóczy Mihály eperjesi főgimnásiumi tanár, lapunk kiváló munkatársa a Szinnyei-Merse család könyvtárának tanulmányozása közben egy XV1Í. századbeli magyar kéziratra bukkant, melyet szentmiklósy es óvári Pongracz Fe­rencz irt, ugyanaz, a ki Szinnyei Merse Kris­tóffal együtt járt az eperjesi evang. kollégi­umba és tanulótársa volt egyebek közt Thö­köly Imrének is. Az érdekes kéziratot felta­lálója »Szinnyeí-codexnek« nevezte el és valószínűleg a »Budapesti Philologiai Társa­ságiban fogja ismertetni. -jr- Elhalasztott országos vásár. A kereskedelemügyi miniszter engedélye folytán a május hő i-ére tervezett veszprémi orszá­gos vásár ezúttal, kivételesen május 8-án lesz megtartva.

Next

/
Thumbnails
Contents