Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-04-30 / 6. szám

yam. Pápa, 1893. április 30. 6. szám. ELŐFIZETEÍ! ARAK: Egész évre 6 frt (12 korona) Negyedévre 1 Ért 5okr (3 korona) Egyes szám ára 15 kr. (30 fillér TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évre 5 frt (ló korona) SZERKÉSZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Bástya-utczc, 470. sz. HIRDETÉSEKET ÉS ELŐFIZETÉSI PÉNZEKET elfogad A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Ármin papírkereskedő. Lapunk számára hirdetéseket elfogad a REUTER ÜGYNÖKSÉG ÉS a MAGY. TÁVIR. Iroda hirdetési irodája Budapest, Gránátos u. 1. LAPTULAJDOSOS ÉS FELELŐS SZERKÉSZTŐ : GOLD LAJOS. FŐMUNKATÁRS : SALZER ALADÁR. Május elseje. (s. a.) Az újkori világhistória ünneppé szentelt napja: május elseje. Künn a természetben újra meg újra feltámad az élet, a legparányibb féreg is szabadságai ujjong, és ekkor a törekvő emberség is felocsúdik hosszú álmából, s szabadságát, jogait követeli; a kinos elkeseredettség halom számra gyűjti a munkások szí/ében a gyúlékony anya gokat, hogy azck egy nagy napon: a szabadság hajnalprjábarí lángba döntsék a rozzant alkotmányokat sok is kivívhassák maguknak emberi jogaikat. Május elsejsn éretté válik egy-egy eszme, előáll a pzenvedő munkásnép s kenyérért könyörög. Egész télen meghúzódik sztik kis szobájában, s mig rongyokba burkolt gyermekeit dédelgeti, felvillan agyában az az eszme, hogy a feltámadás napján : május elsején ismét sikra szálljon, s jpunkájának elismerést vívjon ki a korlátlan gőgtől, a fanatikus büszkeségtől. És addig követeli jogai diadalát, addig villogtatja rozsdás fegyverét, mígnem a vagyoil, a hatalmas tőke meghajlik előtte, > törekvéseinek gyümölcsét érettnek declarálja. Mikor jut e pontig a korszellem, mikor lesz a munkásnép kitartó akarata, keserves murkája hiu álomból dicsőséges ténynyé, a történelem titka. Nem tudhatjuk, vájjon május elsején egy népes, látogatott munkáskongreszszuson fogantatik e meg a socialismus uralkodó eszméje, vagy pedig forradalomra, romboló küzdelemre lesz-e szükség. A história azt bizonyítja, hogy az emberiség egy-egy hatalmas masszája, nem a saját akarata, sugallata szerint hoz napfényre valami világra szóló gondolatot, hanem a kornak szelleme, az események logikus sorrendje csepegteti beléjük. A XVII. szaza dban a phiI losophia, a XVlll. században a forradalom ülte diadalát s alakította át az egész világot. Hiába óvakodtak a mult szazadban a forradalomtól, az emberi jogok mindenütt elismerést, hódolatot követeltek, s a legbékésebb országokban, a legpraecisebb alkotmány uralma alatt is fegyverre kényszeritették az emberiséget. És ép úgy most a XIX. században, hiába némítják el mindenütt a munkásnép panaszát, hiába tesznek praeventiv intézkedéseket, a nyomor, elégedetlenség nem ismer parancsot, nem rémül vissza a fenyegetésektől, s mindig hangosabban követeli kívánságai foganatosítását. Még emlékezetünkben van az alföldi munkásnép kétségbeejtő mozgalma, s máris Belgiumban látjuk felütni a vész fejét. A bőrkötényes, szurtos mesterember szembeszáll a glacékesztyüs, büszke aristokratával s az alkotmányban az ő oldala mellett követel helyet magának. H munkának a vagyonnal való egyenjogúsítását tűzték ki czélul, s fegyverrel, véres erőszakkal egy-egy lépésnyire folyton előbbre haladnak. Holnap ismét május elsejére virradunk ; a socialismus eszméje egész Európában mindenütt gyűlésekre hívja az éhező munkásnépet. Olvashatunk megint lázító beszédeket, melyeknek soraiból a fanatikus elkeseredettség, a socialismus ezerféle metamorphosisa tükröződik vissza, s itt-ott talán némileg törvénytelen lépésre buzdítja az elnyomott munkásnépet, de a törekvések újból meghiúsulnak : a munkások csekély bére egy krajczárral sem emelkedik. A munkások reményei hiu álom, el-eltünő fantom maradnak, s a gazdagság, a tőke tovább üli diadalát. A világegyetem millió vádlottja nem éri el büntetését, s a sok millió vádló nem kap elégtételt megcsonkított életéért, sárba tiprott tekintélyéért. A bíró a jog s törvény szerint ítél, megvigasztalja a vádlottat, a modern kor felfogása után indulva beköti száját a vádlónak, ki ártikulálatlan kifejezésekkel, helytelen utakon kereste jogait. De ez mit sem használ. Az élet változatos históriájában a méltányosság is kezd jelentékeny tényezővé válni, és ez újra lángra gyújtja a kedélyeket. A TÁRCZA. Reviczky Gyuláról. — Taniám ány. — II. Ha van iró, ki egyéniségének szabad folyást enged müveiber, ki leplezetlenül cárja fel álmait és szenvedéstit, érzelem- és eszmevilágát, ugy az bizonyara senki inkább, mint Reviczky. Egyéniségének, mely oly sok másét is képviseli, igazi és hű lenyomatát adja mindenkor, az ő egyénisége pedig sukkal nagyobb, semhogy eredeti ne lenne. Ebben különbözik költésze;e — daczára a sok érintkezési pontnak — az ujabb lyra három nagy reprezentálőjának költészetétől. Ép oly távol esik tőle Heine modora, a mint nincs meg benne Alfréd de Musset pajkos vidámsága és Baudelaire decadans raffinirozottsága; az ő lantjának egy más, de hatalmas húrja van : a pessimista világfelfogás és ez minden hangulatával és hullámzásával száll

1 és emelkedik költészetében. Reviczky őszinteségében nem lehet kételkednünk. Az övéhez hasonló lelkek praedestinálva, vannak a pessimismusra és Reviczky már husz éves koraban pessimista volt. A sok szenvedés s ennek mély érzete, a sok lealázás és az ellene feltámadó büszkeség elkészítették a talajt, hogy a költő ne lásson mást a világban, mint folytonos szenvedést és a nemtelenség állandó diadalát, így történt, hogy midőn mások még csak nyilni látják maguk előtt az életet, ő már leszámolt vele. A lángoló lelkesültség e kora számára a búskomor tépelődések tarlója. A helyett, hogy tavaszról, örök szerelemről énekelne : a husz éves költő arról elmélkedik, hogy mint fordul a kor, miként jő hideg ősz a forró szerelemre, a tavaszra. Az őrök változás e világában nincs üdv, pihenés, ninc] béke sehol, csak a sirban. E sötét eszméknek ad Reviczky megrázó erejű kifejezést számos költeményben. Ilyen, a többi között, a »Pénz« czimü is. Mintegy kivonatban tartalmazza ezen költemény Reviczky egész egyéniségét, történetét és belső csatáit, melyekhez levonja elméletben azon következtetéseket is, a miket gyakorlatban nem alkalmazott. — A költő kifáradt lelkében a gazság diadalának láttára felébred a daezos vágy és mivel eszméinek tisztasága, lelkének nemessége, érzésének magasztossága nem vitték a magasba, elha~ tározza, hogy ezentúl neki is a »pénz« lesz egyetlen jelszava és a haszon törekvésének czélja. A sziv mélyéből azonban föl hangzik egy szózat, hogy hiúság, hazugság, gyöngeség a földön minden, csupán a tiszta érzelem nem az. — Ugyanezen eszme nyer kifejezést »Sátán« czimü költeményében. Itt is a sátán csábítása hozza kíséretbe. Vagyont, szerelmet igér neki cserébe, ha a nemesebb czélokról lemond, de a költő nem tántorodik meg, zokogva döl vissza víziójában vánkosára és felkiált : »En koldus leszek«. A tárgyias világot ily fekete színben, a könnyek felhőjén át látva : az érzelem száll, emelkedik és eléri a legmagasabb fokot, midőn a megsemmisülés, a nirvana után vágyik. Nem az öngyilkosság eszméje kisért ugyan Reviczky gondolataiban, de azért vágya az enyészet után nem kevésbbé intensiv. Hogy készen van a halálra, hogy várja és örömest megy vele, annak ép oly szép, mint erőteljes kifejezője az a néhány költemény, mely az »Utra készen« ciklus nevét viseli. Itt már az érzelem tovább nem haladhat. Világnézete fejlődésének e pontján a lélek vagy megmarad a lét megvetésének e szédítő magasságában, vagy más irányt vesz. Ha erős, mint az aczélgép és ha kiirtotta magából a gyengédséget, akkor szilárdan állva fölemészti magát a lét gyűlöletében; íiLrUi ivt-.ll AUR! I ]< 4 TUL PÁPA