Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-04-23 / 5. szám

Színházi műsor: Hétfő : ápvil 24-én A dolovai nábob leánya. Kedd : 25-én Nap és Ilolcl. Szerda: 26-án Lemondás 1 szőr. Csütörtök: 27-én Stern Izsák J)obó Sándor jutalomjutéka. Péntek : 28-án szünet. Szombat : 29-én Első és második feleség uj operette. Vasárnap : 30-án Délután Szökött katona este Kurtaszoknyások I szőr. — Gyászhír. Schirkhuber József ügyvéd é$ városi közgyám ma d. e. 9 órakor 51 éves korában meghalt. Temetése hétfőn lesz. — A veszprémieknek lakosságunk körében 381 frtot gyűjtöttek a városi tanács kiküldöttjei. — Hymen. Herzfeld Lipót helybeli tanitó eljegyezte Beutum Salamon abauj-szepsii rabbi leányát, Bertdt. - E héten meghaltak április 15—21-ig. Mészáros Pálné ref., 57 éves, hagymáz. Nagy István róm. kaih., 48 éves, rákos elfajulás. Kovács István gyermeke, Károly ref., 1 '/< éves, torokgyik. Pillér Sándor gyermeke, Vilma róm. kath., 4 éves, torokgyik. Juhász Miksa rom. kath., 69 éves, aggkór. Szepaur János rom., kath., 86 éves, aggkór. Horváth Anna röm. kath., 77 éves, aggkór. Treszler Ferenczné róm. kath., 39 éves, vizkór. Kuzicsek Szera izr., 19 éves, öngyilkosság. Valódi angol Brünni és hazai gyapjukelmék felöltök és öltönyökre Steiner IgnaOZnal a legnagyobb választékban kaphatók. — Legdivatosabb napernyők, ruhadiszek, vállfiizök (mieder), ing, gallér és nyakkendők Kertész Dezsőnél, Köszönetnyilvánítás. Mindazok, kik leányom elhunytával ért nagy szerencsétlenségemben jóleső v i g a s z t nyújtottak és a temetés alkalmával megjelenni szívesek voltak, fogadják ugy a magam mint mélyen sújtott családom részéről hálás köszönetünket. Ruzicsek Sámuel. CSARNOK. Öncsalás. IRTA : RÓZSA MIKLÓS. (Folyt.) *) Egész éjjel beszélgetett a jó öreg aszszonnyal, akit a hangos sirás felvert almából. Jövőjét illető aggodalmait adta okul az öreg asszonynak, aki sírásának okát tudakolta, igy akarván kerülő uton kitudakolni az anyától fiának terveit. Elmondta neki, hogy ime már közel áll tanulmányai befejezéséhez s akkor ict kell neki hagyni a jó bácsit, aki eddig olyan nagylelkűen kitaníttatta s állomás után kell neznie, hogy magát fenntarthassa, esetleg szüleit segithesse. Hogy íél az elet harczaitól, melyekkel e kenyelmes élet után kell majd szembeszállnia. Mi lesz belőle egyedül, minden támasz nélkül ? Nem ragadja messze el az ár ? Akkor a jó öreg asszony megsimogatta a szenvedő gyermek arczát, haját s beszélt neki fiának nagy terveiről. Elmondta neki, hogy a ő kiképeztetésének czélja csak a műveltség megszerzése, melyre Zombory társadalmi körében szüksége lesz, — nem a kenyérszerzés. Hiszen feleségévé fogja tenni Zombory s az a férfiú, kit bácsinak szölit ma még, férje lesz nemsokára. Fényben, jólétben fog élni s boldogan ! Dobogó szívvel hallgatta ezt a leány. Hát igaz ! jól sejtette ő ezt az este ! Megérezte, ösztönszerűleg megérezte ezt annak a férfinak a lehelletén, ki a rokoni kötelék révén akarja őt megrabolni. Ezért nevelte hát föl ! Magának, önzésből ; az ő keblén akarja *) Lásd lapunk 2-ik számát megpihentetni kiélt tagjait ! A »bácsi« álarcza alatt lopózkodott hozzá, hogy könynyebben megrabolhassa aztán a — férfi ! Soha ! soha ! Sohasem lesz azé az emberé ! — S egy perez alatt eltűnt a hála, a rokoni szeretet, a vonzalom, s a tegnap meg fényben ragyogó, a lelki nagyság piedesztálján álló férfiú mint önző, sivár lelkű rabló állott a lány szemei előtt. Másnap, gyengélkedését hozva fel okul, egész nap nem eresztette Zomboryt maga ele. Délig ágyban maradt, akkor felkelt s szilárd elhatározással ült az Íróasztalhoz, irván idegesen, izgatottan, szakgatott, 1 kuszált sorokkal : Kedves Pali bácsi ! Mikor ön ezeket a sorokat olvassa én már nem leszek Budapesten. Az első gyorsvonattal utazom ! Hogy hova ? még magam sem tudom. A világba ! Megutáltam az v^n gazdagságát ! — Küzdeni fogok az eletért, de el nem adom magamat. A foglalót, mit eddig tudtomon kivül felvettem, vissza logom fizetni mielőbb, Ha a számtól vonom is el, de visszafizetem. Ne legyen az a verdij teher a lelkemen. De nem ! Mégsem ! Ne váljunk el ilyen kemény szavakkal ! Bocsásson meg háládatlanságomért, — de én nem tudom Ont szeretni — ugy ! Vigasztalódjék elvesztésem fölött, hisz jobb, hogy most történi; ez igy, mintha akkor kellett volna megtörténnie, mikor ez már lehetetlen lett volna'! Keressen szeretetért méltóbbat nálamnál s felejtsen el, mint egy rossz álmot. Margit. • Mikor Zombory estefelé a kaszinóból hazajött, iróasztalan találta e levelet. Elolvasta, aztán mereven bámult a kuszált sorokra . . . majd ismét elolvasta többször egymásután . . . akkor letette az illatos papirt s szemei megüvegesedve meredtek a távolba. Nem ordított fel fájdalmában, nem sirt, nem tépte haját, nem futott ide s tova a szobában . . . megfogta a levelet s mintha csak valami épitesi tervezet lett volna, öszszehajtotta s nyugodtan helyezte el tárczájában, Felállott az asztal mellől, megsimogatta veritéktől gyöngyöző homlokát s egy hosszú, mély sóhajjal elfújni látszott képzeletéből az egész históriát. Elkaczagta magát. Eszebe jutott az asszonyokról magának alkotott. régi theoriája, mit megdöntött egy ábrándos, szőke lányka edes tekintésével. Ugy tűnt lel neki mintha a sors e. j'a6é-\ kaval - sak meg akarta volna büntetni e|vtí iránt tanúsított hűtlenségeért. S valami iá|ó jóleső érzés töltötte el egész valóját, mikor arra gondolt, hogy ő egész eletén át hiven itelte meg az asszonyokat — kivéve, mikor kivételeket vélt felfedezni köztük. Mikor mindezeket végiggondolta, egészen megnyugodott. Rágyújtott egy illatos havannára s olyan lelki nyugalommal vette botját és kalapját a sétához, mintha csak egy régóta függőben levő nehez mértani problémát sikerült volna pompásan megoldania. De multak a napok, hetek és hónapok. Ugy látszik, a philosophia mégsem egészen megnyugtató tudomány, mert Zombory, Margit szökésé óta csak nem érezte magát lakásában otthonosan. Hideg volt neki az a nagy bérház, hidegek voltak neki a saobák s mindenek felett hideg volt a saját — szive. Sivár volt neki annélkül az elröppent kis kanári nélkül ez az élet, s ugy tűnt fel neki, hogy valójában az az elvi diadal mégis csak nagy vereség volt rá nezve. Pedig nem volt szerelmes abba a lányba. Most, hogy elvesztette, látja azt csak igazán. Még csak hónapok multak el azóta s a multak ködén nem csillámlik át már most sem az ő szöszke fejecskéje, mint első szerelmének elvesztésekor az egyetlen ig-azí ideál képe* — Szerette, az igaz I De Margit gyermekkorában csak húgának leányát, a kedves kis rokont szerette benne, s a gondolat, hogy magának felneveli, tán nem is ő, de Margit szüleinek agyában keletkezett. Hogy később megszerette a testét is egy szeme előtt fejlődő fiatal leánynak az természeti törvény különben is, ez nála aki küzdelmes évek hosszú sora alatt nélkülözte maga mellett az asszonyt, nagyon is könynyen érthető. Hát tehetett ő róla, ha Margit fesztelen ölelései és csókjai ezt a szerelmet a hevülékeny agglegény szivében meg fokozták ? — Ugy érezte, hogy most még inkább vágyik egy a Margitéhoz hasonló szeretetre, de — nem a Margitéra. Igazán elfelejtette, mint egy rossz álmot, de ez az álom szeget ütött a fejébe mégis es nappal is kínozta. Szeretet után vágyott. (Vége köv.) joaüooaoaooooooor 4.488. sz. 1893. Épitési árlejtési hirdetmény. Pápán egy m. kir. dohánygyár épitése engedélyeztetvén, egyelőre ott egy nyers dohányraktár és egy gyártmány rak tár állítandó fel, mely építmények költségvetésileg megállapított épitési összege 72.815 forint 94 krajezár, melyből a nyersdohányraktárra 34,406 íori nt 45 kr. a gyártmányraktárra pedig 38.409 írt 49 kr. esik. Ezen épitési munkák biztosítására a m kir. dohányjövedéki központi igazgatóság hivatalos helyiségében — (Budapest, II. ker. iskola utcza 13. sz.) f. évi dpril hó 29-éíl zárt ajánlati versenytárgyalás fog tartatni. A pályázati úgymint szerződési- és vállalati részletes feltételek és határozmányok, valamint az épitési leirás, tervek és előméret költségvetések minden hétköznap reggeli 6 GrátÓI dáfi 12 óráig a pápai ideiglenes dohánygyár hivatalos helyisegeiben és a m. kir. dohányjövedéki központi igazgatóság IV. ügyosztályában (Budapest, II. ker. iskola utcza 13. szj megtekinthetők. Az épités befejezésének határidejéül 1893. évi szeptember hó vége tűzetik ki. Budapesten 1893, április hó 10-én. A m. kir. dohányjövedéki központi igazgatóság. (Utáimyomat uem dijjaztati k.)