Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-12-31 / 41. szám

ros tekintélyes polgáraiból alakítandó társulat a magánérdeket fölébe helyezze a közérdeknek és esetleg 6000 frtot szavaztasson meg magának, azért, amiért más vállalkozó 4000 frtot ker és abból is engedni hajlandó. — Egyelőre várjuk a fejleményeket, abban a reményben, hogy a bizottság munkálkodását oly czélzattal és intenczióval fogja folytatni, hogy saját érdekük megóvása mellett, a várost sem kívánják — hogy is mondjuk csak — megsz iv aty ty u z ni. Láng Lajos Pápán. Láng Lajos, városunk orszgy. képviselője f. hó 26-án karácsony másodnapján a déli vonattal városunkba érkezett, fogadtatására a pályaudvaron városunk intelligencziája köréből pártkülönbség nélkül sokan jelentek meg. Ugyanez nap este tiszteletére a Griff fogadó nagytermeben fényes bankett volt, melyen a választó polgárok szintén pártkülönbség nélkül vettek részt. A második fogás után Osváld Dániel polgármester sikerült toasztban köszöntötte fel Láng Lajos, orszgy. képviselőnket, mire Láng Lajos jóizü humorral telt toasztban válaszolt s Pápa városára emelte poharát. Majd Horváth Lajos főszolgabíró a szomszédos ugodi kerület jelenlevő képviselőjét, Fenyvessy Ferenczet éltette. Fenyvessy Ferencz a tőle megszokott szellemes íranczia modorban Osváld Dániel, városunk polgármesterét köszöntötte fel , Láng második toasztjában kinyilatkoztatta* hogy azért vonult viszsza az államtitkárságtól, mivel ezentúl tevékenyebb részt a karven ni a képviselőházi tanácskozásokb a n. Tósztokat mondtak még : Kende Ádám Hanauerre, Gyurácz Ferencz a politikai pártok közötti békére és egyetértésre ; Salzer Aladár Lángra, mint a tudományegyetem jogkan dékánjára ; Hercz Dávid Láng és Fenyvessyre, Néger Ágoston Láng családjára, Steinberger Lipót Kis Gáborra, Horváth Lajos Marton fal vayra, Martonfalvay Láng családjára stb. Láng Lajos f. hó 29-én a reggeli vonattal távozott el városunkból. Pápai Független Újság. Előfizetési felhívás a PÁPAI FÜGGETLEN ÚJSÁG cz. társadalmi hetilapra. Lapunk 1894 január 1 -tői kezdve második évfolyamába lép. Hangzatos szavakat most sem használunk, midőn a t. olvasóközönség újbóli támogatását kérjük, — phrásisok helyett szóljanak a tettek. A »Pápai Független Újság« vezérezíkkei szembe szállnak a köz- és társadalmi élet ferdeségeivel, leplezetlenül kimondják az igazságot ; hirei alaposak és megbízhatók, s tárczái a vidéki sajtó tehetséges munkásainak tollából kerülnek ki. Lapunk a közönség érdekének továbbra is hu védője lesz és a jövőben is érdemessé fogja magát tenni a pártfogásra. Előfizetési áraink: EGÉSZ ÉVRE 6 FRT FÉLÉVRE 3 » NEGYSDÉVRE t 50 kr. Hátralékban levő előfizetőinket tisztelettel kérjük, hogy hátralékaikat minél előbb kiegyenlíteni szíveskedj enek* testület áldozatkészségére első sorban számit az egészségtelen viz által nyomorgatott lakosság. Az újév küszöbén nincs forróbb kívánságunk, minthogy városunk egészséges jó ivóvízzel láttassék el, hogy igy egészségügyünk is kedvezőbbé váljék és a halálozások nagy száma ne csökkentse városunk amúgy is csekély népességét. Egészségügyi állapotainkon kell legelőbb javítanunk, azután a haladást más téren is diadalra lehet vezetni. Munkára termett és életrevaló lakosság nem hagyja városát tespedésJien, hanem azon munkálkodik, hogy felvirágoztatásra juttassa. 41 A villanyvilágítás ügyében kedden délután ülésezett a 25 tagu előkészítő bizottság, H a n a u e r Béla elnöklete alatt. Ez alkalommal H a n a u e r Jenő mérnök alapos útbaigazítással szolgált a bizottságnak, miképpen, mily alappal kell a tervezett részvénytársaságnak megalakulnia és minő hozzájárulás szükséges a város és magánosok részéről, hogy a vállalat biztos és szilárd alapon létesülhessen és kellő jövedelmet hozzon. A villany berendezése — számítása szerint — 82,000 frtba kerül és így 100,000 forint alaptőke felett kell a társaságnak rendelkeznie.. Azonkívül első sorban szükséges, hogy a város 200 izzólámpáért évenk nt 6000 frt • évi járulékot biztosítson, magánosok pedig összesen 1000 lámpa használatára kötelezzék magukat. Ha mindez kellően biztosítva lesz, a társaság elérheti azt, hogy minden részvényes 8% osztalékot vághat zsebre a pénze után. — Mi nem hihetjük, hogy a vábucsuzott el a mi dicső triumvirátusunk a jó szerkesztőtől . . . * Es Antal Géza ott hagyta a »Pápai Lapok« redactioját, szétlebbentette könyvtarának zöld függönyét s beleült a mély phi losophiai munkák tömegébe, a honnan egy időre kicsalta az idegbántó journalismus. Nem boszantották már »Szörády Rozi«nak, a világhirü hősnőnek kalandos tettei, melyeket a lap bünkrónikájába kellett gyors kezekkel beiktatnia. Nem vonta el figyelmet Kant philosophiájától, vagy a vallásböicsészet magasztos tételeitől egy-egy éjjeli verekedés, valami nyakatekert poéma, mely egy boldogtalan fűzfapoétának furulyaszó mellett, holdvilágos este, a kavicsos tópartján fogamzott meg agyában a redactió kimondhatatlan örömére. Sokszor, ha találkozom a mi volt derék szerkesztőnkkel, egykori patronusunkkal, szórakozásból valami vezérczikktémára akarom terelni a beszédnek fonalát s tárczát akarok Ígérni a következő szamba . . . s csak később jut eszembe, hogy a tudós professor egy cseppet sem törődik az én vezérczikkeimmel; kabátot cserélt már, s lőtávolból nézi küzdelmes csatánkat , . . Már nem mosolyog rám oly gúnyos tekintettel, mint mikor a gonosz Kópé kegyetlenül megkardlapozta egy jóizü karczolatban a hazatért egyetemi ifjúságot, s én lélekszakadva szaladtam fel hozzá a puskaporos felelettel. Jóízűen kaczagott a n^mes redackj tor s átlyukasztott füleket, kérésztől lőtt koponyát látott maga előtt lebegni a redaktió titokzatos csendjeben. Nevessen csak redaktor ur, gondoltam magamban, én mégis boszut állok a csintalan Kópén, ki a lányok előtt akarta porrá zúzni hatalmas tekintélyünket . . . No persze még csak az kellett volna . . . * * * Antal Géza, mint szerkesztő, kiváló jellemvonásait belehelte minden tettebe. Kis és nagy dolgokban, mindenütt megőrizte kedélyes nyugalmát, s a komoly plűlosophus szemüvegén keresztül birálta meg a czikkeket, tárczákat, olykor-olykor a finom satyra csillámlott ki szúrós tekintetéből, mely rögtön elárulta nézetet, bírálatát az előtte fekvő kéziratról ... A journalisták idegessége, kapkodó munkája tőle szüntelenül távol maradt ; s a komoly tudóst vitte el a hirlapiró asztalához is, ki az események komoly mérlegelésével irta meg czikkeit. Vezerczikkei magvasak, tartalomdusak voltak, s mindig minden phrázis nélkül egy-egy egészséges eszmét vetettek felszínre. Könyvbirálataiból, kritikáiból fiatal tüz, magyar zamatosság sugárzott felénk, s ha olykor-olykor még egy czikket megszalaszt, különös írói charaktere az ő tollát rögtön felismerhetővé teszi. Czikkeit mindig élvezettel olvasta a közönség, s ezért örült annyira, hogy a kereskedelmi önképzőkö rnek sikerült ismét egy felolvasás tartására rávenni. Valóban felolvasása, Cprday Sarglta finom jellemzése nagy élvezetet szerzett a megjelent közönségnek, s bennem ismét felidézte a sajnálkozást, hogy ez a tartalomdus iró odahagyta a redactiót. De hát ne csodálkozzanak ezen kérem, a hü tanítvány a jó tanítót sohasem felejti el. Antal Géza nekünk, fiatal íróknak valódi atyánk volt, ki megtanított bennünket nemesen gondolkozni, Ízlésesen irni. S most, te tolakodó szedőgyerek . . . itt van a kézirat, vidd a »Hirlapirók atbumá«nak első czikkét . « . szedjetek ki sajtó hiba nélkül, mert különben megtépáz benneteket a krudelis szerkesztő . . . ALADÁR, A fegyházban. Irta : DR. ZULLNER BÉLA* — A »Pápai Független Ujság« eredeti iár^zájn — H. Hontmegye egy szép, erdős bérezek által szegélyezett völgyében fekszik egy kis tót falucska : Mária Nostra. A falu egyik oldalán régies külsejű zárda áll, melynek lakóira, a paulai szent Vinczeről nevezett apácza-rend nővéreire vagy négyszáz magyar fegyeneznő ellátása és nevelése vart bizva. Midőn csengetésemre felnyílt előttem ft kolostor ajtaja s a folyosora léptem, szinte feledém egy perezre, hogy fegyházban vagyok. A falakon szent képek függenek, s mindenütt Krisztus és az apostolok m< ndá<«