Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-04-23 / 5. szám

I évfolyam. Pápa, 1893. április 23. 5. szam. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 6 frt (12 korona) Negyedévre 1 frt 50kr (3 korona) Egyes szám ára 15 kr. (30 fillér) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évié 5 frt (10 korona) SZERKÉSZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Bástya-utcza 470. sz. PAPAI HIRDETÉSEKET ÉS ELŐFIZETÉSI PÉNZEKET elfogad A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Ármin papirkeresKedö. Lapunk számára hirdetéseket elfogad a REUTER ÜGYNÖKSÉG ÉS a MAGY. TÁVIR. Iroda hirdetési irodája Budapest, Gránátos u. 1. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS. FŐMUNKATÁRS : SALZER ALADAR. Tűzvész mindenfelé. Alighogy a kikelet közeleg, s a földmivelőnép újra munkához lát, hogy a téli nyugalmat* csendes visszaVonultságot ismét helyre pótolja, már fölüti fejét a falusi lakosság réme : a veres kakas. A nyomorgó nép, a munkálkodó embertömeg hosszú téli hónapokon át áhítozva várja a természet ébredését, hogy újra munkához, kenyérkereséshez láthasson, ismét néhány garast összekaparhasson — és íme a mostoha gondviselés újra meg újra valami lélekölő szerencsétlenséggel sújtja őket, mely száz meg száz éhező családnak romba dönti minden reményét. Mindenfelé az Országban félreVe^ rik a harangokat, ezer — megezer család lesz hajléktalanná ; a szegény eriiber betevő falatja, a kereskedők áruja mind a lángok martalékává lesz. Veszprém után Jászladány, Jászladány után Kalocsa nagy része vált füstölgő rommá, puszta semmiséggé. Es a szerencsétlenség közepette előtérbe lép az irgalmasság, tért hódit a könyörület. Országszerte gyűjtéseket rendez'

1nek, jótékonyczélu ünnepélyeket tarta

u nak, de azért a Dunántúl egyik virágzó városa, a hírneves Veszprém jó hosszú időre megállt fejlődésében, a nagy tüz^ vész elmetszette élete ereit, és ki tudja melyik várost, mel) ik falut hamvasztja el megint a romboló tűzvész, melynek leküzdésére oly gyatra fegyvereket használunk, Az 1893-ík év tavaszán rohamos erővel, gyors egymásutánban jutott hatalomra a tűznek vészes eleme. Figyelmeztetésünkre szolgál ez, hogy jó eleve és ne a kétségbeejtő vész közben lássunk hozzá a bajok orvoslásához. Mert valóban a tűzrendészet terén még számtalan hézag van mindenfelé országunkban. A kormány hébe-ko.rba megszalaszt egy-egy idevágó rendele* tet, de mindennek nincs meg a kívánt eredménye, inert nem hajtják végre őket, s az ellenőrző közegek (tudja az ég, hol késnek az éji homályban) mit se törődnek velük. Az ország községeiben kezdetleges szerkezetű, rozoga tüzifecskendők vannak készletben, melyek vész idején csakhamar felmondják a szolgálatot, és a jejveszékelnép ott áll fegyertelenül, tehetetlenül a romboló elemmel szemben. Jó és tökéletes szerkezetű tüzifecskendők beszerzését kell kötelezővé tenni, szervezni kell végre-valahára már a tűzoltóságot is, nehogy gyakorlatlan, ügyetlen emberek legyenek mentőink a veszélyben, kik a tűzvész alkalmával inkább csak zűrzavart s rendetlenséget okoznak, mintsem hogy hatarozottan segítséget nyújtanának. A nagyobb városokban az építészeti bizottságnak, a községekben az elöljáróságnak arra kell ügyelnie, hogy a házakat ne építsék szorosan egymás mellé, mindegyik között meglegyen a szükséges tűzfal. A lakosság körében odahassannak, hogy a szalma avagy nád helyett zsindely vagy más tűzmentes anyaggal borítsák a tetőket. Szakértők beszélik, hogy Veszprémben is az óriási tűzvészt leginkább az okozta, hogy a házak túlnyomó része fazsindellyel volt befedve. Határozott könnyelműség ez, és gondatlanság. Vagyonos emberek, jómódú kereskedik gyúlékony fazsindelylyel boríttatják be házaik tetejét, s nem gondolnak arra, hogy egy tűzvész alkalmával egész utczasorok a lángok martalékává lehetnek. Veszprém város szerencsétlen elpusztulásából tanulhat az egész ország, hogy az épitésnél dívó takarékosság helyett inkább vagyonunk és életünk biztonságára gondoljunk. A kormánynak feladata a tüzren dészetet az egész országban szervezni, a megyéknek, városoknak és községeknek pedig ' a rendeleteket pontosan végre kell hajtani s az építkezéseknél óvatos munkára, praecis cselekvésre kell felhívni a közönség figyelmét. Városunk e tekintetben már némileg megtette kötelességét. A városi tanács kimerítő, pontos tűzrendészed szabályrendeletet bocsátott ki, melyet TÁRCZA. Titoktartás. Szived mélyébe rejtsd szerelmi Gyönyöröd, bánatod. Ne tudjon senki más felöle, Csak ö, kitől kapod. Uresszivüek sokasága Irigyli gyönyöröd, Mihelyt hozzáfér, összetépi — Es kac>ag bánatod fölött. Oh minden perez, mit véle élsz át, Uj üdvöt hoz neked. S ha tovaszállt, emléke fénynyel Árasztja lelkedet. Kincs addig, amig rejtve tartod ; De vegye csak neszét Siet átváltoztatni sárrá A nagyvilági szóbeszéd. Ha látod öt a társaságban S vadul lüktet szived ; Csitítgasd lázát, mely felé hajt, S gögöd, hogy ő tied. Végy észre mást is, aki ott van, Essék bár nehezen, Szemetek, amig csszevillan Elárulútok ne legyen. Hadd hallgassák vig csevegését, Néhány csengő szavát, Kik sohse sejtik : hangja milyen. Ha érzés hatja át. Egy kézszorítást föl se végy te, Kit csókja iidvözit, Mosolyát tőlük ne irigyeld, Kik elöl rejti könnyeit. Oh mindenért, mit tűrsz miatta, Kárpótol gazdagon Az első perez, midőn karodba Repülhet szabadon. A visszafojtott vágy kitörve Pazarul szór gyönyört S pajzán tréfák forrása lészen, Mi addig gonoszul gyötört. KORODA PÁL, Reviczky Gyuláról. — Tanulmány. — Két kötet költemény, pár elbeszélés, néhány szétszórtan megjelent aesthetikai tanulmány : ime Reviczky Gyula összes irodalmi hagyatéka. Aesthetikai értekezései már is elavultak, elbeszelései tisztán csak psychologiai becscsel birnak ; de az a két kötet lyrai vers, mely másfél évtizedes irodalmi működésének java termékeit foglalja magában, és egyfelől szivének és tehetségének legszebb emlékét képezi, másrészt a modern lélek érzése és fájdalma, vágya és kudarcza, küzdelme és csalódása felöl mélységes revelácziókat foglal magában, megérdemli a kritikus behatóbb tanulmányát. I. Az alaphang, mely Reviczky életet ép úgy, mint költészetét állandóan kiséri: a pessimismus. A nagy irók közt nem áll egymaga e tekintetben, társai sokan vannak és a legnagyobbak közül valók. Schopenhauer főművének egy fölöttébb érdekes fejezetében futó pillantást vet a nézetekre, melyeket a világirodalom költőinek legnagyobbjai a lét felől tápláltak. A könyörtelen bizonyítás hangján mutatja meg az érzelmet, melyet a sürgő élet, a nyüzsgő tömeg harczának szemlélete e nagy lelkekben keltett. A misantlirop bölcselő az ó-kor fenséges költőit lehozza piedestaljaikról, hogy késő századok szülötteivel együtt mutassa be őket művében. A görög szellem hatalmas képviselői : Sophokles és Eurípides egyszerre jelennek meg a brittek két óriásával: Shakspere-rel és Byron-nal, közrefogva a mystikus rajongó Calderont és a frivolnak kikiáltott Voltaire-t, kik valamennyien elénkbe tárják tapasztalataik quintessentiáját, világnézetük magvát. Szomorú egy anthologia ez valóban! Leverőleg hat reánk, hogy e férfiak, kik