Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-12-24 / 40. szám

ELOFIZETESI ARAK : Egész évre 6 frt (12 korona) N egye d évre I -50 kr.(3 kor on a) Egyes szám ára 15 kr. (30 fii.) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évié 5 frt (10 korona) NYILTTÉR petitsora 20 kr. HIRDETÉSEK egyezség szerint. PAPAI HIRDETESEKET és ELŐFIZETÉSI PÉNZEKET elíogad A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Ármin papírkereskedő. Lapunk számára hirdetéseidet elfogad a Reuter ügynökség és a Magy Távir. Iroda hirdetési irodája Budapest, Gránátos utcza I. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BÁSTYA-UTCZA 470. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS, Eljött ismét a szeretet ünnepe, midőn az emberi versenygés, küzdelem néhány perezre szünetet tart, s magunkba szállva zsolozsmát zengünk az egek Urához. Szent karácsony napja ! Az igazság, béke és szeretet nevében üdvözöl téged az egész művelt világ, s békóinak terhe alatt könnyezve gondol a betlehemi jászolra, melyben a hit megváltója született. Hány szenvedő koldusnak felszárad a könnye a te szent napodon ; mennyi kinos betegnek enyhet ad a te ünneped, mikor az egész keresztényvilág szivében a szeretet és béke fenséges érzete örömet, boldogságot fakaszt. Kicsinyek és nagyok, lelkesedő ifjak s őszbeborult öregek megtörve a nagy, küzdelmes munkától levetik mindennapi kopott sarujukat s ünnepi ruhában, megtisztult szívvel örülnek a te szent napod eljövetelének. Az ember fenséges hatalmával, ártatlan gyarlóságával ujjong, s néhány perezre nem törődik a mystikus jövővel, nem gondol a fájdalmas múltra. Csak a jelennek él, s élvezi a karácsony ártatlan örömét. A kis gyermekek ujjongnak a csillogó karácsonyfának s valódi boldogsággal borulnak küzdő édesapjuk, édesanyjuk keblére, kik talán utolsó fillérüket rakták össze, hogy gyermekeiknek karácsony ünnepére valami ajándékot vehessenek. A családi szentélytől a nagy forradalmi eszmék állhatatos harezosainak tömegéig összefüggő kapcsolatban húzódik végig a szeretet jótékony munkája, mely bámulatos erővel íojtja viszsza a kegyetlenséget, az állatias bünt. A gylilölségnek útját állja, az irigységet vas kezekkel győzi le, s a béke diadalánál fenséges mivoltában mutatja az egyszerű, törekvő embert. Eljöttél ismét szent Karácsony ünnepe ! Eljöttél, hogy megtisztíts bennünket újra a salaktól . . . örömkönynyeket fakassz a koldusnak szeméből, s az összegyűjtött száraz morzsák helyett egy kis meleg ételt tégy a verejtékes munkás szegényes asztalára. Szeretet és béke fűzze össze e nagy napon az egész emberiséget ; dobjuk félre mindannyian a színlelés álarczát ; s természetes szeplőtlenségünkben jöjjünk össze a mi mindenható Urunk szine előtt, ki saját képmására teremtett bennünket. Hisz még nem aludt ki szivünkből az őszinte érzelem és szeretet lángja, mely tettre buzdit mindenkit. Tegyük félre a mindennapos küzdelmet s a munka porondjáról magunkba térve a szeretet és béke magasztos napján nyujtsuk egymásnak baráti jobbunkat. Üdvözlégy szent Karácsony ünnepel # A »Pápai Lapok« legutóbb — nem tudjuk mi jogon — a pápacsornai vasútról és czukorgyárról szóló czikk űnket éles bírálat alá vette és olyan hangot használt velünk szemben, mintha felsőbb forumot képezne felettünk. Sietünk annak kijelentésével, hogy mi magunk felett semmiféle »hivatalos« lapot felsőbb fórumként el nem ismerünk és jó eleve konstatáljuk azt is, hogy a t. laptárs a mi czikkünk argumentumait íé írem agyarázza és intencziónkat helytelenül fogja fel. Mi ugyanis az inkriminált rzikkben világosan megmondtuk, hogy a czukorgyár létesítése »n a g y h a s zfiBW TARCZA. Levél a szerkesztőhöz. Hogy verset irjak ? Úgy, de ám miről ? Ha nincs többé, mi dalra lelkesít : Szivembe nincs egy »angyal« képe se, A mult igy hát épen nem segit. Hogy megcsalódtam, rég feledve már, Keseregni rajta nincsen semmi ok — Bocsáss meg édes szerkesztő uram, De verset irni immár nem tudok. Hölgyem — no hisz tudod : Ö — elhagyóit, Vagy én otthagytam, nem tudom ma már; (Ha igy történt, az mégis tűrhető, Akkor nem voltam olyan nagy szamár 1) Amig szerelmes újra nem leszek, Míg egy szép szoknya után nem futok — Bocsáss meg édes szerkesztő uram, De verset irni addig nem tudok. Igaz ! lehetne arról zengeni Hogy : im, mióta onnan e 1 j ö v é k Az ajkamon — de ám ez nagy titok — Egy édes asszony édes csókja ég ; De minthogy bucsuzatlan távozám Ah ! ő nagysága magharagudott — Bocsáss meg édes szerkesztő uram, De verset irni igy hát nem tudok. Meg hát minek ? . . Hisz nincs már olvasóm : A jó barátok elfeledtenek, Ö nagyságának uj lovagja van, Leánykám szive meg nem remeg; Versim ma már olvasni nem »muszáj«, Hogy szembe dicsérhessen annyi sok — Bocsáss meg édes szerkesztő uram. Ha verset irni igy hát nem tudok. Ne is szoríts hát ! . . . Jobb ez igy talán, Az élet úgyis prózai nagyon — Mirákulum, hogy a ki verset ir, Ma még azt mindig nem verik agyon. Bocsáss meg édes szerkesztő uram, Majd én csak inkább bÍrekért futok — De meg különben is — hisz láthatod, £ ogy verset irni immár nem tudok. RÓZSA MIKLÓS. mese. — A »Pápai Független Ujság« eredeti tárczája. Irta: SALZER ALADÁR. Frakkba öltözött, kiborotvált arczu szolgák hordták körül a zöld szalonban a hideg étkeket, pástétomot, süteményt. A magas nyakú billikomokban az arany sárga pezsgő élénken habzott, s pikáns savanykás izével mámorossá tette a jókedvű, élénk társaságot. A selymes garnitúra egyik sarkában egy szőke Madonna kéjesen dőlt végig a kereveten s fitymáló büszkeséggel fogadta valami középkori, szegletes hősnek elkopott bókjait. Amott a bársony puffon egy fesztelen asszonyka koczintott valami nyurga képű gavallérral, ki megrögzött csodálkozással bámulta a szép asszony decolletirozott vállát, finom kezecskéit. Kaczagás és jó kedv töltötte be a parkettos nagy szalon minden zugát, s úgy látszott, mintha a festmények komoly tekintetű, vallásos alakjai is a komor falakról néhány perczig élénken mosolyogtak volna, s belevegyültek volna a karácsonyéji vidám dáridöba. mai szama 12 gidaira terjed.