Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-11-26 / 36. szám

ELOFIZETESI ÁRAK : Egész évre 6 frl (i2korona) Negyedévre l'5okr.(3 korona) Egyes szám ára 15 kr. (30 fii.) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évre 5 frt (10 korona) NYILTTÉR petitsora 20 kr. HIRDETÉSEK egyezség szerint. P -A- IP .A. I HIRDETÉSEKET és ELQ. FIZETÉSI PÉNZEKET elfogád A KIADÓ HIVATAL, valamint NOBEL Armi 1 papírkereskedő. Lapunk számára hirdetéseket elfogad a Reuter ügynökség és a Miifjy Távir. Iroda hirdetési iro^ dája Budapest, Gránátos utcza I. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BÁSTYA-UTCZA 470. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS. Szellem és sport. Pápa város az ujabbi időben — mint mondják — valódi haladásnak indult. Kereskedelem, ipar és közgazdaság terén, mint a kereskedelmi és iparkamara legutóbbi évi kimutatása is tanúsítja, kedvező lendület állt be. Aszfaltunk is van már, a villanyvilágítás és vízvezeték ügye is lassanként a megvalósulás sládiumaba lép, tehát külsőleg városunk határozottan a haladás utján van. De sajnos, nem mondhatjuk, hogy a szellemi és társadalmi téren is. eleget tettünk kötelességünknek, vagy legalább a szellemi élet felébresztését megvalósítani igyekeztünk, Szellemi életünk pang ; kisvárosi semmittevésben, nyárspolgárias büszkeségben élünk, s nagy hévvel veregetjük a mellünket, ha »kulturális czéiok«-ra egy-egy hangversenyt rendezünk, s kellő tapintattal válogatjuk össze a különböző vallásfclekezetüek között a szereplőket, irodalom és művészet iránt csak ritkán érdeklődünk s a fontosabb társadalmi és politikai momentumok nyomtalanul, minden figyelem nélkül tolulnak előttünk előtérbe. A műveltség terjesztésére hivatott egyesületeink pártolás hiányában csendesen kimúlnak, avagy halva születnek s egész életükön át keservesen tengődnek. A leányegyesület és a kereskedelmi ifjúsági önképzőkör tartanak ugyan felolvasásokat, tőlük telhetőleg előmozdítani igyekeznek tagjaik önképzését, de tagjaikban hiányzik a tudományok iránti valódi lelkesedés ; reájuk nézve minden jóakaratú buzditás falra hányt borsó. Átlag véve városunk kevés intelligenciával rendelkezik. A lakosság legnagyobbrésze ösztönszerűen munkálkodik, hogy mindennapi kenyerét megkereshesse, s alacsony műveltségével nem képes felfogni, hogy a jol táplált test mellett fogékony, jól kifejtett lélekre is szükség van. És ezzel nem a legalsóbb néposztályt vádoljuk, hanem a közép- és felsőbb osztályt, melyek nemhogy az alsó osztályok érdeklődését felkeltenék, maguk is konok merevséggel, chablonszerü mindennapisággal elégítik ki testi vágyaikat, a lelki táplálékról pedig teljesen megfeledkeznek. Ily sajnos állapotok uralkodnak városunkban a szellemi téren. A legkisebb életerőnket is elvonja a főváros, niely egész akaratlanul karhatalommal magába centralizálja az ország egész szellemi erejét, ifjúságának nagy részét, s a vidéki városok csak nagy erőfeszítések, komoly szellemi munkálkodás árán képesek maguk számára egy kis szellemi erőt visszatartani. Hogy e szellemi erő visszatartásához miféle eszközök szükségesek, a mi városunk még nem volt képes kideríteni, s fiihöz-fához kapkod, hogy esetleg a józan orvoslásra módot találjon. . . S e kapkodásban rendesen elveti a sulykot. Szellemi életet igyekszik terem teni, s a sportnak hódol ; a műveltséget igyekszik kifejleszteni s egy élénk sportvilágnak nyit teret. Korcsolya egyletünk virágzik — a közművelődési egyesület kiszenvedettlóversenyeket rendezünk, melyeken tout Pápa megjelenik, s elfelejtünk színházba járni, ha egy színtársulat játszik színházunkban, avagy egy-egy lelkes reczitátornő látogat el hozzánk. Az agárversenyeket minden évben pontosan megtartjuk, s agaraink futóképességéről, vékony lábairól nagyobb tájékozottsággal és érdeklődéssel beszélünk, mint a legérdekesebb irodalmi munkáról. A különféle sportok terén tehát nem észlelhetünk városunkban hátramaradottságot ; irányadó köreink a sport mindenféle neme iránt kellő tisztelettel és előszeretettel viseltetnek, s nagyobb gyönyörűséget okoz nekik egy-egy paripa karcsú lába, mint a legfontosabb társadalmi problémák fejtegetése, ti kinövéseket kell orvosolnunk. A megalakult Jókai-kör egyik legfőbb feladatának azt tekintse, hogy közönségünket a szellemi élet kitartó, komoly S2 $ TÁRCZA. Emlékkönyvbe. t. Ha megszólal a czhnbalom zenéje És két kezeildel dalra kelted azt : Felsírva benne mult idők reménye, Óh hallgasd meg húrjában a panaszt ! Magyar hazánk fájdalma ott viha'zik, Mely tür még mindig, óh de nem feled : Hogy hü magyar légy élted alkonyáig Kedves leányka: ezt sohse feledd. II. Az életben, mely előtted feltárul. Sokan keresnek fel szeretve majd : •Ne higyj nekik, kik mondják, hogy szeretnek, S kiket feléd vérök pezsgése hajt. De hogyha látsz olyat, ki tisztelettel Csak lopva néz, csak ritkán szól veled; -Annak hihetsz, mert az az igaz érzés, Mely nem beszél, hanem szeret, szeret . . . LATKÓCZY MIHÁLY. Jégvirág. - A »Pápai Független Ujság« eredeti lárczája — Irta: SALZKR ALADAR. Szöszke, halvány arczu leányka ül az ablak mellett ; kitekint a messzeségbe, s öntudatlanul is forró könycseppek csordulnak le beesett arczára . . . Hiába sürög-forog körülötte édes jó mamája, hogy kedvében járjon az ártatlan babának, mit sem használ az anyai gondviselés, az anyai mosoly. Képes könyvének vidám figurái, a kaczagtató clownok nem csalnak ki egy parányi mosolyt sem kiaszott ajkára. Nagy babáit a sarokban pókháló üli meg . . . szép, fiatal anyjának odaadó dédelgetését, színlelt jókedvüségét ösztönszerű hidegséggel fogadja. Szegény, ártatlan leányka még csak nem is élt, még csak nem is örült, aranysárga fürtök gördülnek vállára, s máris a fagyos zúzmara, az ijesztő hidegség beleevődött minden testrészébe .... Lenn az ablak alatt katonabanda halad el ; óriási gyermekcsapat kisért. Jókedvű suhanezok, pajzán iskolásfiuk, rongyos, köezos leánykák kísérgetik a katonabandát utczáról-utczára. Egyik gyermeknek piszkos, csatrangos rempy lóg le ruhájáról^ sqk leánynak testét vékony, fakó kartonruha fedi, s lábuk kikandikál lyukas csizmájuk!.ót — mégis boldogok ők, fesztelen ugrándozással, vidáin nevetéssel utánozzák a nagy dob dorömbölését, a czintányér csattogását . . » . A kis, szöszkefürtü leányka pedig fenn az ablak előtt parnákkal kirakott székecskén üldögél, finom gyapotruha fedi kifejletlen testét ; nem érez éhséget, nem érzi a hidegséget — s mégis fagy boritja piczi szivecskejet ; nem ismeri a jókedvet, a mely boldogságot szerez, s pirosra festi a fiatal arezokat . . . És a mint a szenvedő, boldogtalan anya lenn a népes utczán látja a csintalan, zabolátlan gyermekcsapatot, s zavaros lármájuk, sivitásuk felhatol hozzá, kinos gyötrődés fogja el lelkét . . . Kincseket érő, fényes gazdaságát bedobná a sárba a rakonczátlan gyermekcsapatnak ; a szakadt ruhás, kóczos munkás leányoknak ajándékul vetné drága selyemruháit, csak kékszemű, aranyos babája földre kivánkoznék mély párnasirjából, s jóizü mosolyra csucsoritná ajkát ... De hiába minden, milliókat érő vagyont Ígérhet, áldozzon fel bármit drága gyermekeért . . . mereven ül tovább is s öreg nyugalommal, nyomasztó hidegséggel szegzi tekintetét a messzeségnek egy állandó pontjára . , ,