Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-11-19 / 35. szám

KARCZOLAT ENEK A HETROL. ZENGI: PAJKOS. Olvasták az axiómát: »Több mindig egy, mint kettő ? ! . — Mért teremtél sajtóhibát Te kegyes, jó Teremtő ? Ha vón', ki mégis elhivé, — Mert lehet ám egy-kettő! — Hát itt a sújtó czáfolat : »Több mindig egynél kettő!« Im itt a tiszta igazság, Hogy mindenki belássa; Mert nem hazud' a mathezis, Mert nincsen annak mássá l De szinte látom, hogy vetik A lapot már a sutba, Mormogva : nó, hát ezt neked Most ki az ördög súgta ? Hogy mathezisről énekelj, Mikor újságot várunk I — Rózsát terem a türelem, Majd ezzel is szolgálunk! Mert, hála Isten, annyi van, Hogy lantunk bele fárad I De hol is kezdjem ?. .. Nos, igen Hát — ültetik a fákat! Jókay-utcza nem lesz már Okod többe panaszra, Aszfaltod mente kizöldül Már szépen a tavaszra ! S ezután kell-e mondanom, Hogy közgyűlés is lészen ? Hát nem azért ültetik-e A juharfákat éppen ? Nem attól tart-e Dani bá', Hogy rádörögnek ismét, ígéretét beváltani Ha tovább is késik még ? . . . Lesz, lesz már tiszta, jó vizünk, —• Bár jobb volna a jó bor! — Már vési, fúrja, keresi Ott künn a bécsi sógor, Oh, hogy a jó Isten neki Mózesi vesszőt adna, Hogy a hová üt, menten ott Friss, tiszta viz fakadna ! Hogy legyen végre valamink, Hogy ne csalódjunk mindég; Mert a vasutunk ügye hejh! Az kuruczul áll színtég ! A szomszédunktól lám megint Csak hiába reméltünk : Megszólalt már a püspök ur, És széthullott reményünk. Részvényt biz ő már nem jegyez, Mert olyan öreg — mondja — Igaz ! hisz' utazásra már Ö neki nem lesz gondja ! A tervek szertefoszlanak, Csak igy szokott az lenni! — A nőegyleti kóstoló, Lám abból se lett semmi ! Műkedvelő előadást Majd tartanak helyette, —­De hejh ! ki tudja : szellemi Kóstolójuk ha lesz-e ? . . . . . Nagy nehéz hét volt ez a mult, Folyt a tanulás, próba, Hogy elvállalt tisztét ki-ki A versenyen lerój ja ! Nagy, nehéz hét volt ez bizony, Sok szivecske megdobbant . . , De sikerült is versenyük, — Már rég nem láttunk jobbat! A mai nap is érdekes Lesz fülnek és a szemnek : Hűségi esküt újonnan A honvédek ma tesznek ! Jókai-kör megalakul, — Hejh ! majd kitűnik már ma : Hogy merre halad városunk, Előre-e vagy — hátra ? ! . . Válasz magasztosnak tünteti fel Dante elhalt kedve­sében, Beatrixban a szereimet, hogy az iránta érzett vonzalom is kepes megtisztitani, az ő fásult és romlott szivét. Petrarca dalai szinte az eszményi szerelem hymnusai. Dante kortársa a »Decameron« hírhedt szerzője Bocacció nem ismer mást, mint érzéki sze­relmet. Francziaországban Corneille az esz­ményi szerelem felé hajlik, ellenben Racine, Diderot, Voltaire. Roussean, Montesquieu a Venus Pandemos (érzéki szerelem) oltárán áldoznak. Angolország legnagyobb költője Scha­kespeare, a szerelemben mind a testi, mind a szellemi részt kellőképen méltatja. »Romeo és Juliában«-a szellemi szerelmet, »Antonius és Cleopatrában« a testi szerelmet rajzolja. Becsületére válik hazai költészetünk­nek, hogy érzéki szerelmet hirdető költők nálunk ez ideig nem voltak és kiváló Író­ink csakis a földi salaktól megtisztított sze­relmet engedték a költészet templomába bevonulni. A költészet történetének ezen pár vo­nással való czélzatos feltüntetése mutatja, hogy a költők is részint érzéki, részint szel­lemi szerelemről zengenek és megerősítenek bennünket azon véleményünkben, hogy sem tóság, mint utólagosan értesültünk, az elő­adásba határozottan nem egyezett bele, a tanítókkal ezek beleegyezését hitette el. Mi különben magat az ügyet illeti, a bel- es külföldi leghivatottabb paedagógusok azon nézeten vannak, hogy minden tanító saját belátása szerint járjon el, és bátran megmu­tathat növendékeinek oly dolgokat, melyek nem erkölcstelenek és nem erkölcsrontók. E tekintetben sem a sajtó, sem a szü­lők, de még minden tanító sem a mérvadó. Az a körülményektől függ, hogy a tanító mit mutasson és mit ne növendékeinek, a fő és kizárólag mérvadó az, hogy a mutatvány szellemképző és miveltető legyen. .Schor Ármin. HÍ * * Helyt adtunk e soroknak, melyekből megnyugvással veszszük tudomásul, hogy a hitk. elnökség és isk, igazgatóság nem adott engedélyt a hasbeszélőnek, hogy az iskolá­ban előadást (?) tartson. — Ez esetben csak csudálkoznunk kell a t. tanító ur .k hiszé­kenységén, hogy oly könnyen rászedettek magukat ! Mert mi a hasbeszélés mutatvá­nyában semmi szellemképzőt és miveltetőt nem látunk, s fenntartjuk azon megjegyzé­sünket, hogy azokat a 10 krajezárokat bizony nemesebb czélra lehetett volna fordítani ; s ebben, ugy hisszük, igazat adnak nekünk ügy a kül,- mint a^belföldi paedagogusok, valamint a t. tanító urak is. a »Pápai Független Ujság« 34. számában megjelent »Hasbeszélő az izr. iskolában« czimii közleményre. Tisztelt szerkesztő Ur ! Becses lapjának legutóbbi számában »Hasbeszélő az izr. iskolában« czimen meg­jelent közleményre van szerencsém a követ­kezőket megjegyezni. Az illető fiatal ember, daczára annak, hogy az elnökség és igazga­kizárólagosan érzéki, sem kizárólagos szel­lemi szerelem nem lakja a sziveket. A sze­reiéin testi és lelki vonzalom. A szerelem minden érzelemnél erősebb és csak külön nemű egyének közt letezhetik. E szerint a szerelem különnemű egyének közt létező fokozott testi és lelki vonzalom. Ez talán a szerelemnek lehető legjobb meghatározása, mely ügy a bölcsészet, mint a költészet kritikáját kiállja, A lehető leg­jobbnak mondjuk mert még ez a meghatá­rozás sem tökéletes, mivel a »vonzalom« sző szinte meghatározhatlan fogalom ; de nem lökéletes azért sem, mert a jelzett meg­határozásból nem tűnik ki, hogy a testi és szellemi vonzalom mily arányban vegyülnek a szerelemben. A szerelemnek teljesen tökéletes meg­határozását adni nem lehet. Csak az a vi­gasztaló, hogy fogalmát meghatározni ha szerelemnek nem is, de a szerelmet érezni mindnyájan képesek vagyunk. Ladányi. HÍREK. —* Ifj. Vastagh György a fiatal ki­váló szobrász művész (Vastagh György fes­tőművészünk fia) tegnap este Fenyvessy Ferencz orsz. képviselővel városunkba erke­zett és a honved-szobor concerten meg is jelent. Vastagh tervezte a pápai honvéd­szobor reliefjeit és a szobor tetejére alkal­mazandó phőnix madárt és most azért hozta magával Fenyvessy, mint a pápai honvéd szobor-bizottság elnöke, hogy a szobor vég­leges felallitása és a márvány-meretek iránt maga a művész tartson helyszíni szemlét. Vastagh fiatal művészünk nemrég nyerte el a müncheni academia egyik pályázati diját és az idei budapesti teli tárlaton pedig bi­zonyára feltűnést fog kelteni nagy szobrával, mely egy tevén ülő négert ábrázol, a mint a sivatagban dárdájával nógatja a tevét haladásra. — Kemenesaljái gőzmalom Rész­vénytársaság czég alatt Kis-Czell szélo helylyel 50 évi időtartamra uj vállalat ala­kul. A társaság a villamvilágitási te !ep föl­építését es üzembe való tartását is tervézi. A részvénytőke ötszáz 200 frtos részvény, vagyis 100.000 frt. Az alakuló közgyűlés de­cember 17-én lesz. Az első igazgatóságot a következő alapítók nevezik ki: Lengyel Mór, bankigazgató, Bezsényi Dezső ügyvéd, dr. Berzsenyi Jenő orvos, dr. Gefin Lajos orvos, Grünfeld Mór bérlő, Stászky Sándor földbir­tokos, Kanders Ferencz kereskedő, Kreisler Miksa gépész, dr. Maróthy László főszolga­bíró, Nagy Dénes, Nagy János, dr. Radó Gyula, Rosenberg Lajos, Sarlay Gyula, Ta­kács Ferenc földbirtokosok, Nagy Jószef ügy­véd, Scheiber Bernát kereskedő, Schiller Já­nos építész, Weisz Kálmán kereskedő, Tulok Benő ügyvéd. — Kinevezés. Dr. Kálmán Bélát (Jánosházai illetőségű) f. hó 14-én Magyar­Gencsen ker. orvossá nevezték ki — Meghivó. A pápai iparos ifjúság önképző köre 1893. november 25-én fele­részben a 4 felekezeti szegénysorsu elemi tanulók karácsonyi ajándékául, a »Griff« szálloda nagytermében Katalin bált rendez. Belépti dij személyenként 60 kr. Családjegy 1 frt 50 kr. Kezdete 7 órakor. Felülfizetések a jótékony czélra köszönettel fogadtatnak és, hirlapilag nyutáztatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents