Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-10-29 / 32. szám

nevelni, amelyek nélkül a modern állam nagy igényeinek meg nem felelhetne. Ezt az állami egységet azonban a mi hazánknak csak egy hatalmas nemzeti kul­túra adhatja meg és ez a nemzeti kultura t. uraim önöktől várja, ha nem ís megteremté­sét, de minden esetre tovább fejlesztését és teljes virágzásra juttatását. Nemzeti kultura ! Álljunk meg e foga­lomnál egy pillanatig, mert alig van szó, melyet az utóbbi időben annyit hangoztat­nának, a nélkül, hogy annak csak megköze­lítőleg is világos és határozott értelmét megadnák. Lehet-e szó alatt valami olyast érteni, mi az idegen népek kultúrájától teljesen elütő, vagy független? Bizonynyal nem. A kultura természeténél fogva nemzetközi és mint ilyen kizárólagos nemzeti nem lehet. Kultura, a mely ki akarná magát szakítani a müveit népek közösségéből, a mely nem akarna más müveit népektől tanulni, azokkal együtt haladni, egyenes képtelenség. Egy ilyen el­zárkózott nemzeti kultura nem a haladást, hanem a hanyatlást jelentené es alaposabb bírálat után még a nemzeti jelleg tekintete­ben is csakhamar csalódásnak bizonyulna. Mert igen sok esetben a szokások és felfo­gások, melyeket azok védelmezői a haladó műveltség elitelésével szemben mint hami­sitatailan nemzeti jellemvonásokat dicsőítenek, elfogulatlan vizsgálat után csak egy elmúlt czivilizaczionális fokot jeleznek. Voltak em­berek, kik a derest, mint az igazságszolgál­tatás specziális magyar intézményét siratták, mintha a mogyorófa-páleza ez ország hatá­rain kivül soha es sehol másutt nem suho­gott volna szerencsetlen áldozatai felett. Es vannak emberek, kik a czigány zene ország­szerte ismeretes kultuszaban, a tűiébe rnuzsi­káltatásban, a magyar géniusz hamisítatlan megnyilatkoztatását tisztelik, holott egy ná­lunk kevesbbé czivilizált szomszéd népnél, melyről a czigányt sok helyütt nevezik,*a. czigány zene élvezete egészen hasonlóan vá­lasztékos extazisok kiseretében történik. Nemzeti kultura alatt csak oly kulturát érthetünk, mely folytonos érintkezésben ma­rad a többi haladottabb népek kultúrájával, elsajátítva, de egyszersmind áthasonlitva, mindazt, mi abból czéijainknak megfelel és igy egyformán távol marad a szolgai után­zástól, mint az elfogult önimádástól. Az ilyen nemzeti kultura megteremti az ország­minden népfajának szellemi egységet, mert oly műveltséget ad, mely minden más nép műveltségét együttvéve nyújtja, kiválasztva és feldolgozva abból mindazt, mi nekünk leginkább megfelel. De az ilyen nemzeti kultura még kizárólag egy fajé sem lehet, legyen az bár maga az uralkodó államalkotó faj. A magyar nemzeti kulturában a magyar faji jellegnek kell természetesen az uralko­dónak lennie, melette azonban fel kell vennie mindazon fajok kulturáját is, melyek a nem­zetet alkotják, és ez fogja a magyar kultura szépségét és varázsát a legteljesebb érvényre juttatni, a mint hogy ez ország lakóinak tí­pusai közt nem az a legszebb, a melyben a magyar természetrajzi faj a legtisztábban van megőrizve, hanem az, a mely a legsűrűbb érintkezésbe jutott a nemzetközi áramlatok­kal és az, a melyben a többi fajok keresz­tezése a magyarral a legteljesebben ment végbe. Törvénykönyveink kimondják az egy­séges magyar nemzetet, de hogy az irott hússá és vérré váljék, hogy a nem magyar nemzetiségek minden tagja a magyar haza igaz és hü fiának érezze magát, ezt a nagy és fenséges munkát, melyet őseink fegyver­rel kezökben kezdettek meg, azt önöknek kell a kultura vértelen, de nem kevésbbé ne­héz és nem kisebb önfeláldozást igénylő munkájával megvalositaniok. A puszta erő­szak kora elmúlt visszahozhatatlanul. Az ma csak martyrokat teremtene, es nem prosely­tákat A mai magyar állam megteremtői bölcs óvatosságtól vezetett kíméletes kézzel körvo­nalozták azon határokat, melyeken belül a nemzetiségek egyéniségének teljes szabadsá­got hagytak, IÍS tették ezt azért, mert bíz­tak fajuk bekes áthasonlitó erejében ; biztak abban, hogy az apák erelye meglesz a fiak­ban, biztak abban, hogy a jövő nemzedé­kek csüggedést és lankadást nem ismerő munkája meg togja teremteni azt a magyar nemzeti kulturát, mely a midőn a műveltség közkincsében részesíti a haza minden polgá­rát, bensőbbre fűzi a köteleket annak min­den egyes tagja közt. Ime uraim ily nagy érdekek azok, melyek az önök munkájához vannak kötve. Saját boldogságuk es nyugalmuk, fajuk es nemzetök jövő fénye és hatalma mind attól függ, hogy hányan akadnak önök közt, kik kötelességeiket komolyan veszik. Munka, munka és ismét munka az, melylyel önök minden irányban feladatuknak a legbiztosab­ban megfelelnek. Ez legyen az önök vezér­csillaga, mert cz a jelvény, a melyben győzni fognak. Ez lebegjen önök előtt a tanév alatt, melyet ezennel megnyitok. Ét> K ARCZ OL AT M Pápai é B e t. — Részlet egy elkeseredett leányka leveléből. — Megígértem édes Rózsikám, hogy al­kalmilag megismertetem veled főbb voná­sokban a mi pápai eletünket. Ime beváltom szavamat. Hidd el édesem, sehol sem hálátlanabb dolog leánynak lenni, mint ebben a nyo­morult feszekben. Van ennek a városnak több olyan ve­leszületett istencsapása, amely átokként ne­hezedik az egész lakosságra és a társada­lomra. Ilyen az, hogy nincs jó vize és ilyen az, hogy nincs fiatalsága. Itt, kérlek, a jobb családból való fiuk ha nagyra nőnek és csinosodnak, meglebeg­tetik a szárnyukat, aztán elröpülnek Buda­pestre tanulni és kurizálni (azt mondják, hogy többet kurizálnak, mint tanulnak) mi leányok pedig, ha nagyra növünk is, itthon vagyunk kénytelenek vergődni az unalom és élvezet határai között. (Mondhatom, hogy többet unatkozunk, mint elvezünk.) A pápai fiatal emberekről általában oly­képp beszélnek, mint a kisértetekről. Sokan esküvel erősitik, hogy ők már láttak kísér­tetet, sokan meg naiv ostobaságnak tartják az ilyen meséket. A helybeli összes leányos mamák például egyhangúlag kijelentik, hogy Pápán nincs fiatalság, a kávésok, sörödések és egyeb mulatóhelyek tulajdonosai pedig az ellenke­zőről tehetnek tanúbizonyságot. Én megsúghatom neked, hogy igenis van fiatalságunk, csakhogy mi nem vagyunk az ő részükre otthon, azaz ha őszinte lennék, ugy is mondhatnám, hogy ők nincsenek a mi reszünkre itthon. A papa pláne fájdalmas sóhaj mellett azt szokta mondani (hisz tudod, négyen va­gyunk eladó leányok), hogy olyan állapotok uralkodnak Pápán, mint máshol háború idején, amikor a deli szép ifjak a harezba mennek és nem marad más a varosban, mint az ag­gok, a gyermekek, az asszonyok és a leányok. Hát ez bizony tu'zás, csak annyi az igazság, hogy mi szakasztott ugy élünk a fiatal emberekkel, mint két durczás fél. Az aszfalton és a Kossuth Lajos-utczai korzón (ez két külömböző hely, mert Pápán ott is van korzó, ahol nincs aszfalt, és ott is van aszfalt, ahol nincs korzó) ha egymás mellett visz el az utunk, ők merészen szembe néznek velünk (jaj, milyen hunezut szeme van egyiknek, másiknak] amire mi, mint jól nevelt leányokhoz illik, lesütjük a szemein­ket (hisz te is tudod azt, hogy a leány ak­kor is vethet egy-egy pillantást ahova akar, ha lesüti a szemeit) és — nagy boszusággal tovább haladunk. Oh nem is hinnéd, mily gyáva Pápán az az »eros« nem, és milyen erős az a»gyenge«. A férfiak gyávák, hogy nem csatlakoznak hozzánk, mi nők meg erősek vagyunk, mert nem csatlakozunk ő hozzájuk. Nem is tudom mi hasznát vesszük itt Pápán a szépségünknek, a főzésben való jártas­ságunknak, (apropos, mellékelve küldöm a legújabb torta készítési módjának leírását) az irodalombéi! ismereteinknek és a fényes toi­letteiknek. Minek ott a fegyver, ahol nincs meghódítani való ellenség. Ha nem tapasztaltam volna, hogy a férfi ha szép nővel találkozik, akkor a nő süti le a szemeit, ha pedig csúnyával talál­kozik, akkor a férfi süti le a szemeit, direkte elcsúfítanám magamat, ha nem lehetne főzés közben oly jóízűen torkoskodni én földhöz csapnám mindörökre a főzőkanalat, ha Zola, Márkus József, Bársony István pikáns könyveit be nem csempészhettem volna olvasmányaim közé, én hátat fordítottam volna az egésZ világirodalomnak és ha nem tudnám egész bizonyossággal, hogy a bécsi toi lett jeim láttára csakúgy kerülgeti a guta a barátnőimet, bi­zony isten festőbeli ruhákban sétálnék a korzón ! (Folytatjuk.) HÍREK. — A hétfői megyegyülés véglegesen döntött a győr-zirc-veszprém* dombovári vasút ügyében. Az érdekelt vidékről csakúgy özönlöttek a megye* bizottsági tagok Veszprémbe, és erősen agitáltak a kért segély megadása mel­let. A veszprémiek csakis azon feltétel alatt kívánták a 80,000 forintot meg­szavaztatni, ha a vasút Veszprémet érinti, a szavazás alkalmával azonban kisebb­ségban maradtak, mert a közgyűlésen 69-én 27 ellenében megadták a kért 80,000 forintot a veszprémiek külön feltételeinek mellőzésével. A Veszprém­városiak most szörnyen el vannak ke* seredve Véghely alispán és a megyei törvényhatóság határozata ellen, mely, ha — szerintük — jogerős lesz, tel­jesen tönkreteszi őket. Ebben az ügy­ben vasárnap tiltakozó népgyűlést tar­tanak s újból monstre-deputációt kül­denek a kereskedelemügyi miniszterhez, kérve, hogy ezt a határozatot ne hagyja jóvá. — A megyegyűlésen provokált vitában résztvettek Szabó Imre, Fenyvessy Ferencz, Kemény Pál orsz. képviselők, Kolozsváry József főjegyző, B a r t a 1 o s István, Krisztin­kovics Aladár és még többen. — A zalamegyei gazdasági egyesület Háczky Kálmán elnök­lete alatt a minap tartott közgyűlésén 5 drb. tiz frankos aranyat és 30 korona altiszti és legénységi dijat szavazott meg a 7-ik bonvédhuszárezred p á­p a i lóversenyére. — Kitüntetés. Dr. H 0 1 1 ó s y Jus­tinián, Kis-Czellben lakö dömölki apát, ki legutóbb tartott aranymiséje alkalmából nagy ünneplések tárgya volt, a király ő felségétől a 3-ik oszt, vaskoronarendet fogja kitünte­téskép kapni, még pedig már a legközelebbi napokban.

Next

/
Thumbnails
Contents