Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.
1893-10-29 / 32. szám
nevelni, amelyek nélkül a modern állam nagy igényeinek meg nem felelhetne. Ezt az állami egységet azonban a mi hazánknak csak egy hatalmas nemzeti kultúra adhatja meg és ez a nemzeti kultura t. uraim önöktől várja, ha nem ís megteremtését, de minden esetre tovább fejlesztését és teljes virágzásra juttatását. Nemzeti kultura ! Álljunk meg e fogalomnál egy pillanatig, mert alig van szó, melyet az utóbbi időben annyit hangoztatnának, a nélkül, hogy annak csak megközelítőleg is világos és határozott értelmét megadnák. Lehet-e szó alatt valami olyast érteni, mi az idegen népek kultúrájától teljesen elütő, vagy független? Bizonynyal nem. A kultura természeténél fogva nemzetközi és mint ilyen kizárólagos nemzeti nem lehet. Kultura, a mely ki akarná magát szakítani a müveit népek közösségéből, a mely nem akarna más müveit népektől tanulni, azokkal együtt haladni, egyenes képtelenség. Egy ilyen elzárkózott nemzeti kultura nem a haladást, hanem a hanyatlást jelentené es alaposabb bírálat után még a nemzeti jelleg tekinteteben is csakhamar csalódásnak bizonyulna. Mert igen sok esetben a szokások és felfogások, melyeket azok védelmezői a haladó műveltség elitelésével szemben mint hamisitatailan nemzeti jellemvonásokat dicsőítenek, elfogulatlan vizsgálat után csak egy elmúlt czivilizaczionális fokot jeleznek. Voltak emberek, kik a derest, mint az igazságszolgáltatás specziális magyar intézményét siratták, mintha a mogyorófa-páleza ez ország határain kivül soha es sehol másutt nem suhogott volna szerencsetlen áldozatai felett. Es vannak emberek, kik a czigány zene országszerte ismeretes kultuszaban, a tűiébe rnuzsikáltatásban, a magyar géniusz hamisítatlan megnyilatkoztatását tisztelik, holott egy nálunk kevesbbé czivilizált szomszéd népnél, melyről a czigányt sok helyütt nevezik,*a. czigány zene élvezete egészen hasonlóan választékos extazisok kiseretében történik. Nemzeti kultura alatt csak oly kulturát érthetünk, mely folytonos érintkezésben marad a többi haladottabb népek kultúrájával, elsajátítva, de egyszersmind áthasonlitva, mindazt, mi abból czéijainknak megfelel és igy egyformán távol marad a szolgai utánzástól, mint az elfogult önimádástól. Az ilyen nemzeti kultura megteremti az országminden népfajának szellemi egységet, mert oly műveltséget ad, mely minden más nép műveltségét együttvéve nyújtja, kiválasztva és feldolgozva abból mindazt, mi nekünk leginkább megfelel. De az ilyen nemzeti kultura még kizárólag egy fajé sem lehet, legyen az bár maga az uralkodó államalkotó faj. A magyar nemzeti kulturában a magyar faji jellegnek kell természetesen az uralkodónak lennie, melette azonban fel kell vennie mindazon fajok kulturáját is, melyek a nemzetet alkotják, és ez fogja a magyar kultura szépségét és varázsát a legteljesebb érvényre juttatni, a mint hogy ez ország lakóinak típusai közt nem az a legszebb, a melyben a magyar természetrajzi faj a legtisztábban van megőrizve, hanem az, a mely a legsűrűbb érintkezésbe jutott a nemzetközi áramlatokkal és az, a melyben a többi fajok keresztezése a magyarral a legteljesebben ment végbe. Törvénykönyveink kimondják az egységes magyar nemzetet, de hogy az irott hússá és vérré váljék, hogy a nem magyar nemzetiségek minden tagja a magyar haza igaz és hü fiának érezze magát, ezt a nagy és fenséges munkát, melyet őseink fegyverrel kezökben kezdettek meg, azt önöknek kell a kultura vértelen, de nem kevésbbé nehéz és nem kisebb önfeláldozást igénylő munkájával megvalositaniok. A puszta erőszak kora elmúlt visszahozhatatlanul. Az ma csak martyrokat teremtene, es nem proselytákat A mai magyar állam megteremtői bölcs óvatosságtól vezetett kíméletes kézzel körvonalozták azon határokat, melyeken belül a nemzetiségek egyéniségének teljes szabadságot hagytak, IÍS tették ezt azért, mert bíztak fajuk bekes áthasonlitó erejében ; biztak abban, hogy az apák erelye meglesz a fiakban, biztak abban, hogy a jövő nemzedékek csüggedést és lankadást nem ismerő munkája meg togja teremteni azt a magyar nemzeti kulturát, mely a midőn a műveltség közkincsében részesíti a haza minden polgárát, bensőbbre fűzi a köteleket annak minden egyes tagja közt. Ime uraim ily nagy érdekek azok, melyek az önök munkájához vannak kötve. Saját boldogságuk es nyugalmuk, fajuk es nemzetök jövő fénye és hatalma mind attól függ, hogy hányan akadnak önök közt, kik kötelességeiket komolyan veszik. Munka, munka és ismét munka az, melylyel önök minden irányban feladatuknak a legbiztosabban megfelelnek. Ez legyen az önök vezércsillaga, mert cz a jelvény, a melyben győzni fognak. Ez lebegjen önök előtt a tanév alatt, melyet ezennel megnyitok. Ét> K ARCZ OL AT M Pápai é B e t. — Részlet egy elkeseredett leányka leveléből. — Megígértem édes Rózsikám, hogy alkalmilag megismertetem veled főbb vonásokban a mi pápai eletünket. Ime beváltom szavamat. Hidd el édesem, sehol sem hálátlanabb dolog leánynak lenni, mint ebben a nyomorult feszekben. Van ennek a városnak több olyan veleszületett istencsapása, amely átokként nehezedik az egész lakosságra és a társadalomra. Ilyen az, hogy nincs jó vize és ilyen az, hogy nincs fiatalsága. Itt, kérlek, a jobb családból való fiuk ha nagyra nőnek és csinosodnak, meglebegtetik a szárnyukat, aztán elröpülnek Budapestre tanulni és kurizálni (azt mondják, hogy többet kurizálnak, mint tanulnak) mi leányok pedig, ha nagyra növünk is, itthon vagyunk kénytelenek vergődni az unalom és élvezet határai között. (Mondhatom, hogy többet unatkozunk, mint elvezünk.) A pápai fiatal emberekről általában olyképp beszélnek, mint a kisértetekről. Sokan esküvel erősitik, hogy ők már láttak kísértetet, sokan meg naiv ostobaságnak tartják az ilyen meséket. A helybeli összes leányos mamák például egyhangúlag kijelentik, hogy Pápán nincs fiatalság, a kávésok, sörödések és egyeb mulatóhelyek tulajdonosai pedig az ellenkezőről tehetnek tanúbizonyságot. Én megsúghatom neked, hogy igenis van fiatalságunk, csakhogy mi nem vagyunk az ő részükre otthon, azaz ha őszinte lennék, ugy is mondhatnám, hogy ők nincsenek a mi reszünkre itthon. A papa pláne fájdalmas sóhaj mellett azt szokta mondani (hisz tudod, négyen vagyunk eladó leányok), hogy olyan állapotok uralkodnak Pápán, mint máshol háború idején, amikor a deli szép ifjak a harezba mennek és nem marad más a varosban, mint az aggok, a gyermekek, az asszonyok és a leányok. Hát ez bizony tu'zás, csak annyi az igazság, hogy mi szakasztott ugy élünk a fiatal emberekkel, mint két durczás fél. Az aszfalton és a Kossuth Lajos-utczai korzón (ez két külömböző hely, mert Pápán ott is van korzó, ahol nincs aszfalt, és ott is van aszfalt, ahol nincs korzó) ha egymás mellett visz el az utunk, ők merészen szembe néznek velünk (jaj, milyen hunezut szeme van egyiknek, másiknak] amire mi, mint jól nevelt leányokhoz illik, lesütjük a szemeinket (hisz te is tudod azt, hogy a leány akkor is vethet egy-egy pillantást ahova akar, ha lesüti a szemeit) és — nagy boszusággal tovább haladunk. Oh nem is hinnéd, mily gyáva Pápán az az »eros« nem, és milyen erős az a»gyenge«. A férfiak gyávák, hogy nem csatlakoznak hozzánk, mi nők meg erősek vagyunk, mert nem csatlakozunk ő hozzájuk. Nem is tudom mi hasznát vesszük itt Pápán a szépségünknek, a főzésben való jártasságunknak, (apropos, mellékelve küldöm a legújabb torta készítési módjának leírását) az irodalombéi! ismereteinknek és a fényes toiletteiknek. Minek ott a fegyver, ahol nincs meghódítani való ellenség. Ha nem tapasztaltam volna, hogy a férfi ha szép nővel találkozik, akkor a nő süti le a szemeit, ha pedig csúnyával találkozik, akkor a férfi süti le a szemeit, direkte elcsúfítanám magamat, ha nem lehetne főzés közben oly jóízűen torkoskodni én földhöz csapnám mindörökre a főzőkanalat, ha Zola, Márkus József, Bársony István pikáns könyveit be nem csempészhettem volna olvasmányaim közé, én hátat fordítottam volna az egésZ világirodalomnak és ha nem tudnám egész bizonyossággal, hogy a bécsi toi lett jeim láttára csakúgy kerülgeti a guta a barátnőimet, bizony isten festőbeli ruhákban sétálnék a korzón ! (Folytatjuk.) HÍREK. — A hétfői megyegyülés véglegesen döntött a győr-zirc-veszprém* dombovári vasút ügyében. Az érdekelt vidékről csakúgy özönlöttek a megye* bizottsági tagok Veszprémbe, és erősen agitáltak a kért segély megadása mellet. A veszprémiek csakis azon feltétel alatt kívánták a 80,000 forintot megszavaztatni, ha a vasút Veszprémet érinti, a szavazás alkalmával azonban kisebbségban maradtak, mert a közgyűlésen 69-én 27 ellenében megadták a kért 80,000 forintot a veszprémiek külön feltételeinek mellőzésével. A Veszprémvárosiak most szörnyen el vannak ke* seredve Véghely alispán és a megyei törvényhatóság határozata ellen, mely, ha — szerintük — jogerős lesz, teljesen tönkreteszi őket. Ebben az ügyben vasárnap tiltakozó népgyűlést tartanak s újból monstre-deputációt küldenek a kereskedelemügyi miniszterhez, kérve, hogy ezt a határozatot ne hagyja jóvá. — A megyegyűlésen provokált vitában résztvettek Szabó Imre, Fenyvessy Ferencz, Kemény Pál orsz. képviselők, Kolozsváry József főjegyző, B a r t a 1 o s István, Krisztinkovics Aladár és még többen. — A zalamegyei gazdasági egyesület Háczky Kálmán elnöklete alatt a minap tartott közgyűlésén 5 drb. tiz frankos aranyat és 30 korona altiszti és legénységi dijat szavazott meg a 7-ik bonvédhuszárezred p áp a i lóversenyére. — Kitüntetés. Dr. H 0 1 1 ó s y Justinián, Kis-Czellben lakö dömölki apát, ki legutóbb tartott aranymiséje alkalmából nagy ünneplések tárgya volt, a király ő felségétől a 3-ik oszt, vaskoronarendet fogja kitüntetéskép kapni, még pedig már a legközelebbi napokban.