Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-10-22 / 31. szám

a jólét emlékei elevenedtek fel benne és mind jobban növekedett a gyűlölet, a boszu érzete Stern Ármin az ő megrontója iránt és vad kétségbeesése nem engedett neki percznyi nyugalmat sem. A hét elején hirtelen elhatározással Pápára jött, vásárolt egy pisztolyt és kinek sem szólva sötét szándékáról, kéthárom napig járt-kelt a »Jókai Mór« (hosszú) utcza környékén, hol Stern lakása van. Az alkalmas pillanat soká váratott magára, kedden este 6 óra tájban azonban, midőn már sötétedni kezdett, a véletlen kedvezett Vánkos elvetemedett tervének, Stern Ármin, egy Győrből hozzáérkezett fivérét kisérte el 6 öra tájban egy darabig, itt lakó bátyja lakása felé. Amidőn egyedül hazafelé indult és már lakása elé ért, hirtelen és gyors egymásutánban h ár 0 m pisztolylövés dördült el, melyek zajára Stern neje megrémülve futott ki a boltból, a járókelő nép is összeszaladt és a megsérült Sternt ágyba fektetni segítették. Az első segélyt Dr. Ferenczy Bernát szolgáltatta, ki azonnal konstatálta, hogy Stern ugyan erősen megsebesült, állapota azonban nem veszélyes. Az első golyó nem talált, a második térden felül keresztül futott a lábán, csontot azonban nem ért, a harmadik lövés golyóját végül dr. Ferenczy kezével kivette. Vánkos a vakmerő tett elkövetője ezalatt a csendőrséghez sietett és feljelentette önmagát, itt azonban a rendőrséghez utasították, hol másnap Mészáros Károly rendőrkapitány kihallgatta és átkísértette a helybeli kir. járásbíróság börtönébe. A vizsgálatot ez ügyben ugyancsak a kir. járásbíróság teljesiti. ft KARCZOLATfi A vizitek dicséreti. — Alkalmi ének. —• »Éljen a viz, veszszen a bor !« . . . Bizony nem kis félelemmel irtam le e sort; de sietek is mielőbb kijelenteni, hogy érette a vád és átok — melyet már minden oldalról hallok hangzani és látok röpülni felém — ne az én árva fejemre szálljon, mert nem abból került ez ki! — Isten mentsen ! -— . . . Egyszer volt, hol nem volt — még a regi jó időkben s ez egyszer, az operenczlás tengeren is — innen, volt egy jámbor poéta, annak volt egy lantja . . „ Nos, hát — ő verte ki rajta ! Önök persze azt hiszik, hogy csak a nyelve ficzamodott meg s fordítva akarta mondani J — En is szívesen aláírnám e hypothesist, ha még vagy 200 ékes rigmus •hathatós argumentuma nem támogatná az ellenkezőt, hogy t. i. a fenntisztelt lantverő ur — már igaz szivből-e, vagy nem ? — de csakugyan azt akarta mondani, a mit mondott ! Szemére veti ugyanis a bornak mindazon bűneit, melyeket a Noé ősapánk atyai tekintélyének megrontása óta csak elkövetett az emberiség ellen ; sőt nagy furfanggal azt is kieszeli, hogy hiszen viz nélkül szőlő, szőlő nélkül meg bor sem volna! Oh, dicső poéta ! nem tudom, megértett-e, méltányolt-e korod ? , , Nem hiszem! (Mert ez már a poéták sorsa.) De vigasztalódjál ! Nézd, hogy meglőn hallgatva jámbor óhajtásod. (Nem mernék rá mérget venni, hogy nem egy pintecske jófajta tokaji mellett pöngetted ki !) — »Veszszen a bor !« . . Nézd, mily fényes igazságot szolgáltatott eszméidnek az idő ! — Bizony-bizony— ha szőlő nélkül vagyon is — de viz nélkül csakugyan nincs ma — bor ! ! Hejh ! jó öreg, ha gondoltad volna, hogy — alig egy emberöltő lepörgése után — szőlőhegyeinken, igy szüret tájban a hangos öröm és virágos jó kedv helyett, már-már a komor, hallgatag búbánat üt tanyát : tudom, visszavontad volna még a halálos ágyadon is kívánságod második felet ! Régi jó idők boldog lantosa te, — könnyű is volt neked ! — Te elpöngetted nagy jámboran »A víznek dicséreti«-t, de azért — titkon, ajtódat bezárva — szürcsölted a gyöngyöző nedűt, hagyván a vizet a békáknak, De jaj nekünk, a fillokszera, és peronospora korszak szerencsétlen flótásainak! — Mi kórusban dicsőitjük az »isteni nektár-«t, hanem, a mikor megszomjazunk . . . hejh ! akkor iszunk a baczillus komákkal teljes — tapolczavizet ! . . . Pajkos. Pápai élet. — A hétről. —— Levél a szerkesztőhöz. — Semmiből teremtette az isten a világol. Ez kétségkívül igaz. Hanem azért az úristennek mégis könnyű dolga volt, neki a semmiből csak a világot kellett megcsinálnia. Nekem azonban t. szerkesztő ur parancsa folytán a semmiből karczolatot kell írnom, ami bizonyára nehezebb — legalább rám nézve. De próbáljuk csak meg. Kezdjük ugy mint az unalmas udvarló : az idővel. Hát bizony illetlen dolog ez Tél uramtól, hogy be se jelenti a látogatását és ugy tesz mint az a férfilátogató, aki olyankor toppan be egy szép asszonyhoz, mikor az még nem készült el a toilettjével. Hát bizony vagyunk szép számmal, akik még nem készültünk el a téli toilettel. Utóbbvégre senki sem kívánhatja, hogy mi védjük egész nyáron át a téli kabátunkat a moly ellen, amikor a Schlesinger uram intezetében ezt örömmel elvégzik mi nélkülünk is, az is túlságos követelés volna velünk szemben, hogy mi, amikor az első hideg nap van, azon »melegében« kivágjuk azt a néhány bikát, vagy bevágjuk a felöltőt. Hát bizony mi tűrés tagadás sokan didergünk ilyenkor őszutóján és bár isten látja lelkemet, nem szoktam a hivatalnokokat irigyelni, de ilyenkor vágyódás fog el egy közhivatal után, mert akinek az isten vagy protekcziö hivatalt ad, annak fát is ád hozzá és ott, hói az állam- megye- vagy város költségén szállítják a fát, ezidőtájt már erősen fűtik a kandallókat, vagy a búbos kemenczéket. A hivatalnokokon kivül jelenleg legfeljebb alpolgármestert irigylem. Nem azért mivel a prémes télibundája liferálja már neki a meleget, hanem mivel egy oly szakférfiura akadt, aki, a vízvezeték ügyében kecsegtető reményekkel tette a napokban boldoggá a polgármester urat. Lesz hát Pápán vízvezeték, melynek létesítése az ő nevét fogja megörökíteni. Egyébb örömet a tapolczaíői vízvezeték ő neki alig okoz, mert neki az a véleménye és ebben tökéletesen igaza van, hogy a Tapolcza vize akkor is Tapolczaviz ha csövekben folyik be és a somlyói bor akkor is somlyói bor, ha hordókban szállítják be és nem közönséges adó- és pótlék fizető polgár ő, hogy Tapolczavizet igyék, amikor az rosz és leszokjék a somlyairól, amikor az jó. ^ héten külömben is jö hete volt a Dani bácsinak. Elmentek az aszfaltozok. Szivéről nem egy kő, hanem egy pár utcza aszfaltjárdájának a súlya gurult le és megkönnyebbülten sóhajtott fel. Legalább nyugodtan alhátik ismét. Az utóbbi hetekben ugyanis iszonyú álmai voltak a Dani bácsinak. Almában megteltek az összes szobái bástya- templomkígyó- Szt-László- devecseri- laki- Lajos- és pordán utczabeli kérvényezőkkel, akik mind aszfaltot akartak és le is tették a kérvényeket a polgármester ur ágyára, ugy hogy ugy kellett őt a cselédségnek kiszabadítani a rengeteg kérvényhalmaz alól. Egész újra éledt, ha az ilyen álmának vége szakadt és teljes rendben találta magát is, a szobát is. Nem szólt eddig senkinek az álmáról, hanem megfogadta, ha az Ur isten aszfaltot akarna a helybeli házai elé és kérvényt nyújtana be eziránt, még annak a kedvéért sem hi egybe városi közgyűlést. jtts nem is volt városi közgyűlés már két hónap óta ! Kópé. HÍREK. — Személyi hirek. Steiner József dr., városunk főorvosa két hét óta betegen fekszik Bécsben. Mint örömmel halljuk, betegsége nem súlyos és komoly aggodalomra egyáltalán nem ad okot. Mielőbbi teljes felgyógyulását őszintén kívánjuk. — A vízvezeték létesítése tárgyában szokatlan és elismerésreméltó munkásságot észlelünk a városi tanács részéről. Meghívás folytán kedden Birnbauer Lipót győri jószágigazgató, a ki a győri vízvezetéket is építtette városunkban időzött, megtekintette a tapolczafői forrást és a vizet is megvizsgálta, Nézete szerint a Tapolcza vizének bevezetése a legczélszerübb megoldása a vizkérdésnek és részletes beadványában legközelebb ki fogja bővebben fejteni indokait, terveit is előadva. A vízvezeték nem járna tuísok költséggel, mivel a forrás jóval magasabban íekszik a városnál és így nagyobb megterheltetés nélkül jutnánk jobb vizhez, nem téve ki a város kasszáját holmi ártezi kut fuí.is bizonytalanságának és bekövetkezhető veszélyeinek. — Uj vasúti állomás. A dunántuli helyérdekü vusutak boba-csáktornyai vonalán Muraszerdahely és Kristóffalva állomások közt »Mura-Siklós« feltételes megállóhely létesitetett, mely e hó 5-én a közforgalom számára mognyilt. — Kinevezés. Az egyetemi orvosa kari tanártestület dr. M a k a r a Lajost, a nemrégiben elhunyt dr. Makara György volt helybeli orvos nagytehetségű fiát az első sebészeti klinikához első segédül nevezte ki. — A pápai jótékony nőegylet szokásos kóstolóját a helybeli uj dohánygyár épületében óhajtja megtartani, még pedig ha erre idejekorán engedélyt nyer, mához egy hétre, azaz e hó 29-én. A mulatság megtartását falragaszok utján adják a nagy közönség tudomására. — A dohány gyár uj épületei már teljesen elkészültek és igazi diszére válnak városunknak. Az épités vállalkozói csütörtökön azaz e hó 26-án adják át Tiivatalosan az épületeket a pénzügyminisztérium megbízottjainak. — Az aszfalt mentén kiszakított fák helyébe tudvalevőleg uj iharfákat fog a város ültetni. Ezek beszerzése czéljábol Osváld Dániel polgármester tegnap Tatára utazott,