Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-10-15 / 30. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frl (12 korona) Negyedévre l-5okr.(3 korona) Egyes szám árai5kr. (30 fii.) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évre 5 frt (10 korona) SZERKESZTŐSÉG é8 KIADÓHIVATAL : Bástya-utcza 470. sz. Pápa^ 1893. október 15. pápái Közérdekű független ítadái hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. HIRDETÉSEKET és ELŐFIZETÉSI PÉNZEKET elfogad A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Ármin papírkereskedő. Lapunk számára hirdetéseket elfogad a Reuter ügynökség és a Magy. Távil". Iroda hirdetési irodája Budapest, Gránátos utcza r. szám. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ' : GOLD LAJOS. Felső leányiskola. (s. a.) A dunántuli ref. egyházkerületnek Pápán megtartott legutóbbi közgyűlésén szóba került egy leányinternátus felállításának kérdése is. Tisza Kálmán indítványára ekkor határozatba ment, hogy ott fogják és pedig a lehető legrövidebb idő alatt felállítani a leányinternátust, a hol legolcsóbban felállíthatják. Tehát még nagyon kétséges, sőt valószínűtlen ís, hogy a leányinternátust Pápa kapja meg, annál kevésbbé, mivel Komárom már e czélra többféle anyagi áldozatot helyezett kilátásba. A dunántuli református egyházkerület ís természetesen a maga érdekeit veszi első sorban figyelembe, s ezúttal Pápát figyelmen kivül hagyva hihetőleg Komárom javára fog döntő határozatot hozni. Határozott hanyagságnak tartjuk, hogy Pápa városa a leányinternátus kérdésében még mindig semleges poziciot foglal el, s ez idő szerint csupán a pápai főiskola tanárai állnak a szükkorü mozgalom élén. Ugy látszik a leányinternátus felállításánál is csak a református érdekek pártolása avagy nem pártolása játsza a legfőbb szerepet, s a város intéző atyái ismét vallásos kérdést csinálnak az egész ügyből, mikor pedig tényleg — mint Antal Gábornak a múltkori egyházkerületi közgyűlésen elmondott beszéde is tanúsította — a tanügyi érdekek pártfogása, s a leányok tanításának magasabb fokú felvirágoztatása kell hogy lebegjen azok szeme előtt, kik a leányinternátus felállítása mellett harczolnak. Ideje volna, hogy a városatyák kicsinyes, nevetséges elveiket, mik a modern kor irányával és eszméivel egyáltalán semmiféle összhangzásban nincsenek,a sutba dobnák és kizárólag a város érdekeit tartva szem előtt, a leányinternátusnak anyagi segélyt biztosítanának. Ott van az államilag segélyezett polgári leányiskola, ennek folytatásaként szerepelne a felállítandó felsőbb leányiskola, mely a polgári iskolával karöltve működnék közre, hogy városunkban a leány nevelés sorsa egy kissé fényesebb jövőre virradna. A polgári leányiskola tanárnői igaz mindent elkövetnek, hogy a kiszabott tananyagot pontosan feldolgozzák és tanítványaik minél fényesebb eredményt érjenek el, de hiába ez a négy év nem elég, hogy leányaink a mai előrehaladott korban igényi endő műveitseget, tudományos tájékozottságot elsajátítsák. Nagy hátrány az ís, hogy már nagyon korán kénytelenek félbeszakítani a tanulást, mikor úgyszólván még gyermekek, s nem is igen voltak képesek komolyan behatolni tanulmányaikba. Ezért haladéktalanul szükségünk van egy felsőbb leányiskolára, hol leányaink tovább tanulhatnak, és már a legközelebbi közgyűlésen ajánlatos volna a felső leányiskola kérdését napirendre tűzni, mert bizony, ha sokat elmélkedünk, Komárom elkaparintja a kezünk elől — hisz tudjuk, hogy erre is nagyon fáj a foga. És ekkor azután hiába hivatkozunk azon kedvező körülményre, hogy itt a tanerő nem kerülne sok költségbe, mivel a főiskola tanárai magukra vállalnák a felsőbb leányiskolában való tanítást. Először a városnak is meg kell mutatni, hogy a felsőleányiskola ügyét kész magáévá tenni, s anyagi áldozatokat is kész rendelkezésre bocsátani — és ekkor az egyházkerület bizonyára inkább számol azon kedvező helyzettel, hogy már a leányiskolához szükséges tanerővel is rendelkezünk. Ennyit akartunk a városatyáknak mondani, s hihetőleg akad is köztük egynéhány férfiú, kik a leánynevelés érdekében nem ijednek vissza egy kis fáradságtól s az ügyet kérvény alakjában a városi tanács elé terjesztik, mely hivatva lesz az ügyet fontosságánál fogva gyorsan napirendre tűzni. A dunántuli ref. egyházkerületnek pedig Antal Gábor a legutóbbi egyházkerületi gyűlésen a leányinternátus tárgyában elmondott beszédét ajánljuk S& TARCZA. Kis virágok. I. Bűvös szemednek kék egét ha nézem S felette a búbánat fellegét, A szivem úgy fáj s forró vágy dagasztja E búielhöket gyorsan iizni szét. Szeretlek, szép lány és forró szerelmem Reád hő, égető sugárt lövell, De te hideg maradsz, s búdat szerelmem Forró sugara nem oszlatja el. II. Emlékül egy kicsiny fürtöt sem adtál Szép szőke fürteid hullámiból Emlékül egy kicsinyke levélke sincs, Egy sor irás kezed vonásiból. A búcsúzáskor édes csókjaiddal Kegyetlen lány, boldoggá nem tevéi, Lehet, gyűlölsz, és én mégis szeretlek, Emléked nálam mindörökre él. Marguérite. Őszi rózsa. — A »Pápai Független Ujság« eredeti tárczája — Irta: LAMPÉRTH GÉZA. Szép virág az őszi rózsa, nekem legalább tetszik. Hanem a mikor ránézek, mégis mindig valami meiancholikus borongás fog el . . . Csak egy hideg, deres őszi éjjel s a szép virágnak vége ! — Az pedig eljöhet igen könnyen. Máriska szép leány volt. — Rajongott is érte a vadasi jeunesse d'or, a városmalom első legényétől (a ki különben czvikkert hord, vasárnap meg éppen monoklit!) a minden rendű és rangú legények, pardon — segédeken föl, egész a nyolezadik gymnazistáig, közbe értve néhány szál theologust is a pályatévesztettjéből. Mert tudnivaló, hogy Vadason a lányok és mamák (de különösen a mamák) előtt első tekintély a — gymnazista*). — A theologus csak theologus; lesz belőle káplán, vagy a legjobb esetben — pap ; hanem a gymnazista, az minden, abból még lehet miniszterelnök, sőt honoluli nagy— követ is. — De ugy ám! *) Ez a régi jó időkben itt helyben is ugy volt ! Tehát Mariska után még ezek a nagyra növendő urak is bolondultak I Oh, boldog, boldog leány ! . . . Ugy elgondolkozom : hol is láttam csak őt először ? . . . Igen, megvan : a táncziskolában, a hajnalodó szivü bakfisek és pelyhesedő arczu fiatal urak eme földi mennyországában. igazán elragadó volt ! — És én mégis — már ekkor — ugy megszántam, megsajnáltam . . . Nem festem le itt a toilette-jét (az ilyen tárczabeli szép lányoké úgyis mind egy kaptafára van húzva !), elég az, hogy Mariska nagyon, de nagyon szép volt ! Az arcza, mint mindig, érdekesen halavány ; szemei, mint két tejutbeli ragyogó csillag . . . Boldog volt, a ki vele tánczolhatott. És ő nem válogatott a legényekben. A ki fölkérte, csak rámosolygott azzal a bóditó szép mosolygással, mely csak az ő hatalmában állott, s elment vele tánczolni. Pehely könnyű termete volt s pompásan tánczolt. A jó tánczossal röpült, mint a szél, a ki nem tudott, azt megtanitotta. Mikor aztán vége szakadt a táneznak, táradtan ült le az édes anyja mellé, úgy tántorodott oda 1 — Ekkor voU még csak el-