Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-10-08 / 29. szám

a nemrégiben elhunyt id. P u r g 1 y Sándorról, méltatva azt az ál­dásos tevékenységet, melyet az el­hunyt a közügyek terén kifejtett és in­dítványozza, hogy a közgyűlés a gyászba borult családhoz részvétiratot intézzen. Elfogadtatott. A Purgly halála követ­keztében üresedésbe jött közigaz­gatási bizottsági tagság betöltését sza­vazás utján rendelték el, melynek ered­ménye az volt, hogy O v ár y Fe­rencz orsz. képviselő 66, Jánosi kano­nok 32 és Matkovich Tivadar orsz. képviselő 5 szavazatot nyert és igy Ováry n agy szótöbbséggel győ­zött. Ováry mindjárt a közgyűlés előtt megköszönte az őt ért kitüntetést és a megtisztelő bizalmat. Debreczen vá­ros átiratát a főrendiházi re­form ügyében a közgyűlés sző nélkül tudomásul vette. Pozsony és Szeged, a harmadik egyetemért hevesen harczoló két város átiratát szintén bemutatták és ez alkalommal Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő emelt szót, hosszasan és érdekesen fejtegetve, hogy a harmadik egyetem felállítása nem helyes dolog akkor, midőn a már fenn­álló kolozsvári is igen sok kívánni va­lót hagy fenn és még mindig nem egészen teljes. Helyesebb volna — sze­rinte — ha ugy mint Olaszországban nálunk is a kisebb akadémiák teljesen kiépíttetnének, amit már a kir. táblák decentralizáczója is szükségessé tesz. Ováry orsz. képviselő ezután a tűz­oltók szakszerű kiképzése mellett szó­lalt fel, kiemelve ennek előnyeit és fontosságát az esetleg előforduló tüz­eseteknél. A közgyűlés egyhangúlag hozzájárult azon indítványához, hogy Veszprémben tűzoltói szaktan­folyam rendeztessék be, melybe min­den község két tűzoltót köteles kül is belekerültünk. Pedig ugy történt. Alig léptünk be a kis vendéglőbe, mely faoszlo­pos tornáczával, venyigés padlás szobáival és apró ablakaival az olasz ostériákra emlé­keztetett, a mikor legelébb is azzal fogad­tak, hogy csak rögtönzött ebéddel szolgál­hatnak. Előttünk ott járt egy angol tourista­kompánia, már pedig, a hol az angol étvágy megjelenik, ott az utódok számára nem ma­rad ennivaló az eg alatt. Erre aztán olyan szörnyüködés támadt, a milyen csak har­minczkét éhes embertől kitelik. A magya­rok dühöngtek, a görög kalauz is dühöngött, a vendéglős pedig kétrét hajladozott és jobbnak látta a főhadiszállást a konyhába áttenni, a hol több légy, de kevesebb hara­gos ember volt, mint az ebédlőnek keresz­telt hosszúkás ivóban. Az első harag iecsillapultával, mely­nek áldozatául esett az asztalokon lévő szá­raz kenyér es szurokizü gyantás bor, kissé csöndesebb lett a vendéglő és mikor meg­tudtuk, hogy jobbnak hiányában görög nem­zeti ételeket kapunk, némiszerü humor is kez­dett az apró hotelbe férkőzni. Körül néztünk a falakon és ott láttuk a nevezetesebb ása­tok arczképeit, közbe a görög királyi csa­ládét, a mely sehonnan sem hiányzik és egyes jelesebb leleteknek többé-kevésbbé sikerült fényképfelvételeit. Néhányan ellá­togattunk a konyhába is, melynek mesterge­rendáján egy világos sürü mezőn vannak fel­írva mindazoknak nevei, a kik az ásatások történetében kimagasló szerepet játszottak, deni. Fenyvesy szükségesnek látja, hogy Pápán is hasonló tanfolyam állittassék fel, felszólalására el is hatá­rozta a közgyűlés, hogy a megye nemcsak Veszprémben hanem Pápán is létesít tűzoltói szaktanfolyamot. A köz­gyűlés kedden is tartott, mely alka­lommal a tárgysorozat pontjai vita nélkül kerültek elintézésre. A leányegyesületi kézi­munka kiállítás. — Saját tudósítónktól. — A leány egyesületi kézimunkakiállitásra, mely tegnap nyilt meg, nagyon sok szép és értékes kézimunkát küldtek. Mintegy 280 kiállító 1500 darab kézi munkával vesz részt a kiállításon, mely valóban tündéri látványt nyújt még a laikus szemlélőnek is. A leggyö­nyörűbb fehér- és különtéle szinü selyem hímzések, bársony hímzés köti le minden­felé a szemlélő figyelmét. Pamtagvánkosok, asztalra való disztakarók, különféle fényűzési kézimunkák emelik a kiállítás érdekességét. Jelen alkalommal, midőn még a kiállí­tást csak futólag tekinthetjük meg, s a szá­mos érdekes tárgyat nem vehettük beható megszemlélés alá, csak ügy általánosságban szólhatunk róla, s szélesebb kontörokban raj­zolhatjuk meg a kiállítás képét . . , Most a női ügyességről és szorgalomról általában beszélhetünk, melyről minden egyes kiállí­tott tárgy élénken tanúskodik. Mennyi türe­lem, kitartás kellett ahhoz, mig a szebbnél szebb asztalteritőket, pamlagvánkosokat, hím­zéseket oly pompás kivitelben elkészítették. A ragyogó szemek mennyi fénye, a finom női kacsok mennyi puhasága, s mily sok titkos gondolat lett az apró tűkkel beleöltve e sok szép kézimunkába, ki tudná meg­mondani ? . . . . * * .... * A kiállítók között szerepel Gyarmathy Zsigáné, a jeles Írónő is néhány kalotaszegi varrotással. A megszokott egyszerű, finom női munka mosolyog le minden egyes ilyen Ott olvastuk felülről lefelé a következő ne­veket : Curtius, Adler, Hirschfeld, Treu, Weil, Furtwángler, Purgold, Bőtticher, Streichert, Steinbrecht, Bohn, Dörpfeld, Borrmann, Grá­ber és Gráf. Ha még hozzávesszük a leg­felső évszámot: 1875. és a legalsót: 1887, együtt kapjuk meg a legújabb olympiai ása­tások rövid krónikáját, de csak azon ásatá­sokét, melyeket a németek végeztek, mert kivülök más nemzetek tudósainak is nagy részök van e régi templomváros emlékeinek felkutatásában. Ebbeli állításunkat tüstént meg is okol­juk. Az első, aki arra figyelmeztetett, hogy Olympiában érdemes lenne ásatásokat ren­dezni, az angol Chandler volt, a ki még a mult század hetvenes éveiben terjedelmes útleírást irt Görögországról. Erre a tervre figyelmessé vált a hires Winkelmann de ása­tásokat sürgető felszólalásai sokáig ered­meny nélkül maradtak, mig végül az angol Dodwell és Stanhope müvei után egy fran­czia expeditió indult Olympiába Blouet Ábel vezetése alatt. Ez az expeditió mindössze néhány hetet fordíthatott csupán az antik emlékek feltárására, de azért működése még­sem volt meddő, mert hisz több szép farag­ványt találtak meg a Zeusztemplom metop­jairól, melyek jelenleg a párizsi Louvre-ban vannak. Látszik tehát, hogy a kezdeményezés dicsősége a trancziáké és angoloké, de azért azt is el kell ismernünk, hogy a munkának oroszlánrészét a németek végezték. Curtius kalotaszegi kézimunkáról, a melyek egy részének már vevője is akadt. E mellett az apáczazárda által kiállított, aranynyal hímzett püspöki köpeny és temp­lomzászló vonja leginkább magára a szem­lélő figyelmét. Ugy a püspöki köpeny, minc a templomzászló finom ízlésre, bámulatos tü­relemre vallanak, s azt bizonyítják, hogy a növendékeknél a zárda nagy gondot íordít a kézimunka tanítására. Számos érdekes tárgyat állítottak ki Gruber Paula és Neuhauser Hermin, kiknek munkáira még visszatérünk. De nemcsak a pápai hölgyközönség vesz részt a kiállításon. Budapest, Győr es Devecser is képviselve van. Jő eleve meg kell emlékeznünk Krónberger Miksáne és dr. Kreizler Gyuláné kézimunkáiról. Krón­berger Miksáné selyemmel hímzett pamlag­vánkosa, bársonyból készített falteritője, s remek kivitelű majolika festése egy országos kiállítás keretébe is beillenének. A majolika festés mellett a porczellán festés is képvi­selve van, melynek úgy látszik, s/.intén akad­tak tehetséges, hivatott művelői. Stern Jenő győri porczellán- és majolikajestő is sók érdekes tárgygyal járult a kiállításhoz, me­lyeket el is árusít. .... Ennyit bevezetésül a sikerült kiállítás­ról, melynek ügyes, valóban figyelemre méltó rendezésében kiváló része van Rosenthal Francziska asszonynak, a leányegyesület te­vékeny, buzgó elnökének, ki a leányegyesület érdekeit valóban szivén hordja, s ennek ér­dekében semmiféle fáradtságtól sem ijed vissza. Üdvözöljük a leányegyesületet e si­került kiállítás megnyitása alkalmából s kí­vánjuk, hogy életképességének minél több­ször ily élénk tanújelét adja. A győri tesMelml és iparkamaratAl­Pálydzat csizmák szállítására, A m. kir. államvasutak igazgatósága a mozdonyszemélyzet részére szükséges 1409 párhalina-csizma szállítására pályázatot hirdet. Az erre vonatkozó ajánlatok f. évi október hó 11. napjának déli 12 órájáig az anyag és leltár beszerzési szakosztálynál nyújtandók be. Ernő 1852 óta egészen 1879-ig, tehát teljes huszonhét évig agitált a mellett, hogy Oiym­pia feltárassek és sikerült a vállalat összes eilensegeit kapaczitálnia, avagy elhallgat­tatnia, a mi nem volt tréfa dolog, mert Olympia akkori képe minden más volt, csak nem biztató. Az azóta kiásott Altis-böl mindössze a Zeusz-templom romjai látszot­tak, imitt-amott pedig római téglafalak kan­dikáltak elő a szőlőültetvények közül. A többi épületből, a melyet korábbi közlemé­nyeinkben felsoroltunk, semmi, de épenség­gel semmi sem látszott, helyettök azonban egy szörnyű rém várakozott az Alpheios és Kladeos partjain a fogadatlan vendégekre : a mocsárláz, mely most is sarkához tapad mindenkinek, a ki elég vigyázatlan a földre heveredni. Curtius azonban nem engedett. Elébb szerződést kötött a görög kormánynyal, melynek értelmében az eredeti leletek Olym­piában maradnak, de az ásatások rendezői a másolatok felett feltétlenül rendelkeznek ; azután külön házat építtetett egy magasla­ton a mely ház máig ott van Olympiában és »Deutsches Haus« név alatt szerepel. A kétkedők lassankint szintén elnémultak, mert hisz aránylag rövid idő alatt, a melyet fen­tebb arról a bizonyos mestergerendáról leol­vastunk, ki volt ásva jóformán mindaz, a mit Olympiáról szólva Pausanias megirt, sa mit még romjaiban is páratlannak ismert el az utókor. Igy versenyeztek a dicső görög szel-

Next

/
Thumbnails
Contents