Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-10-01 / 28. szám

Igy egyszerre két bajt orvo­solnánk. Először a cselédeknek nem lennénk hiányában ; s nem kellene bármely jött ment leányt szolgálatba fogadni ; másodszor pedig a dohánygyár is megkapná a szükséges munkaerőt, s nem volna kényszerítve igénybe venni az úgyis kevés számmal rendelkezésre álló cselédséget. A rselédügy zilált vi­szonyainak rendezésére ép most kínál­kozik a legalkalmasabb idő, mikor na­gyon sok asszony cselédet változtat, s a dohánygyárnak számos munkásra van szüksége. Ajánlatunk figyelembe vételére fel­hívjuk a városi tanácsot, s hisszük, hogy cselédügyünk viszás helyzetén mihamarább fog segíteni. Az ezredéves országos kiállitás helyi bizottságai. Az 1896-iki ezredéves országos kiállítás szervezési szabályai szerint az iparilag jelentékeny helyeken — kü­lönös tekintettel az ipartestületekre — helyi bizottságok lesznek szervezve. A Győr-kerületi bizottság a kiálli­tás országos bizottságának jóváhagyá­sával máris azon fáradozik, hogy te­rületén, még pedig Komárom, Esztergom, Pápa, Vesz­rém, és Tata városokban a helyi bízottságokat megalakítsa. Az egyes helyi bizottságok tagjai lesznek : 1) akik az illető városból a ke­rületi bizottság tagjaivá ki lettek ne­vezve ; 2) az ipartestület elnöke, jegy­zője és elöljáróságának 8 tagja ; 3) az illető város polgármestere által ajánlottak közül kinevezendő 4 tag. 4) Az illető város és vidéke na­gyobb iparvállalatai sorából a keresk. és iparkamara által kijelölendő 4 tag, 5) a helyi bizottság városában megjelenő hírlapok szerkesztőségeinek 1 — 1 képviselője. Azok, akik a kiállitás Győr kerületi bizottságnak máris tagjai, igy például városunkból Koczka László szabó, Szeleczky Ferencz czipész, Schlesinger Ferencz pipagyáros tisztöknél fogva a helyi bizottságnak is tagjai. A pápai helyi bizottság mielőbbi megalakítása czéljából most gróf Laszberg Rezső győri főis­pán, mint a győri kerületi bizottság el nöke megkereste a pápai ipartestület elnökét, hogy elöljárói közül válasszon mielőbb bizottsági tagokat és ezek vala­mint az ipartestületi elnök és jegyző neveit közölje a város polgármeste­rével. Városunk polgármesterét pedig arra kérte fel, hogy a névsor vételé­vel, figyelemmel arra, hogy részint kerületi bizottsági tagságuknál, részint az ipartestület választása folytán kik lettek már tagjaivá a helyi bizottság­nak — a helybeli iparosok közül még j h a t o t hozzon jelölésbe és ezek i névsorát az ipartestületi választottaké­val együtt mielőbb terjessze be. A helyi bizottságok ily módon való szervezése reményt nyújt arra, hogy e bizottságokban lehetőleg kép­viselve lesz és működési teret nyer minden tényező, melynek ügybuzgó tevékenysége a hazafias magas czél sikere érdekében becses szolgálato­kat tehet. tiszteljen, szeressen s nyissa ki száját, mig az isteni manna önkényt belé nem hull. A szenvedések árja kioltja a könynyet, megfagyasztja a mosolyt, összetöri a kezet, barázdát szánt az arczon és szomorú követ­kezetességgel érvényre juttatja a lesújtó tragikumot, vagy piszkos erkölcstelenséget. Igy burjánzik fel a rőtszakállu álnokság, az angyalarczu grisette kifestett boldogsága, a leplezett szánalom, s mérges anyaggal lepik meg a szivet. Skeptikussá teszik az elmél­kedő itjut s gyatra életrendszereknek lesz­nek szülőokaivá. * * * Tegnap buzavirágszálat akartál tűzni fekete hajadba, s komolyan követelted, hoz­zam példás rendbe bolyhos fürtjeidet. Két­kedőn néztem rád, gondatlan leányka s re­megő kézzel közeledtem feléd. A házőrző kutya enyelgő tréfádra lá­baidhoz simult, karosszékünk mögött hami­san dorombolt a szürkeszőrü czicza. Mikor hozzányúltam bolyhos fürtjeidhez, a kutya élénk villogással szaladgált végig a szőnye­gen, a macska pedig gorombán húzta végig éles karmait világos empireruhád simulé­kony ránczain. A kutya állhatatos hűségű, miként hű­séges az en szerelmem te hozzád, angya­lom ; a doromboló macska álnok, ravasz állat . . . behízelgő, miként a lányka tekin­tete. A kutya hússal él, és csontból táplál­kozik, erős akaratú, bátor és kitartó, miként az egyenes jellemű törekvő férfiú ; a macska tejet iszik, belopja magát szinlelő ártatlan­sággal a selyemgarnitura egyik szegletébe, s játszik a pamutgombolyag vékony szálai­sal. Hizelk edőn enyeleg tejfeles szájával, édeskés modorral simul az ölünkbe, akár csak egy nőnek szive laknék benne. Inkább oroszlánnal, kegyetlen tigrissel szállok szembe a sivatag pusztában, mint­sem a doromboló macska hizelgését lássam; inkább a nyomornak tátongó sebjeit, piszkos rongyait legyek kényszerítve ápolni, javitni, mintsem hogy egy erőltetett mosoly álnok hizelgése, negélyes előzékenység ügyetlen látszata fogadjon engem a te szobácskád­ban, én édes galambom. Ha nádfedelü kunyhóban, egyetlen szobában leszek is kényszerítve tanyámat felütni, csak meleg, őszinte szivre találjak, s nem ejt kétségbe a legnagyobb nyo­mor sem. Talán a szivnek őszinte szerelme kész­teti imára a rongyba burkolt, éhező koldust is, s ez menti meg attól, hogy nyomorult sorsában nem emel fegyvert czudar élte ellen, * * Nem bánom, jöhet az ősz hűvös szel­lőjével, jöhet a tél a fagyos zúzmarával. Nyomor és fájdalom uralkodhatik a külvilág utczáin, esak belső énünk valódi értéke ne szenvedjen soh'sem lényeges csor­bulást. Nézd, kedves galambom a ravasz macska ismét ott kuksol selyemgarniturád Uj találmányok és mű­szaki leírások. Közli: B.ERGL SÁNDOR mérnöki- és szab. irodája Bpest VII. Erzsébet-körut 38. Nagyszerű találmány. — Veszedelmes versenytársa akadt a telefonnak. Minthogy a távbeszélő-sodronyon továbbított élő sza­vak a távforgalom nagy részéből kiszorítot­tak a telegráf holt betűjelzéseit, most a telautográfban — vagy magyarul: távöniró­ban uj forgalmi eszközt kaptunk, a mely hivatva van a távbeszélő hosszadalmasságain és pontatlanságain segíteni. Ez egyszer nem a »Menlo-park bű­vésze«, a genialis Edison az, aki az elek­tromosság ezen legújabb vívmányával az em­beriséget megörvendeztette, hauem egy másik, még kevésbbé ismert amerikai feltaláló-geni, Gray Eliska, az első zenélő-telefon felta­lálója az. Gray ezen becses találmányán már hat év óta íáradhatatlanul dolgozik egy e czélra sajátságosan berendezett laboratóriumban és számos munkás segédkezik neki; de csak rövid idővel ezelőtt sikerült neki e művét befejeznie. E közben egy társulat alakult szabadalmának üzleti kiaknázására. A telau­tográfot feltalálója a következőképpen irja le : Minden olyan házban, irodában, szobá­ban, amelyhez telefon vagy telegráf-vezeték van közel, a kiindulási hely irökészüléke bármely egyszerű Íróasztalon, avagy állvá­nyon megerősíthető. Az írásra közönséges ceruza szolgál. Ennek csúcsán van derékszög alatt egymsához két selyemzsinór megerő­sítve, amelyek a készülékkel összekötvék, a ceruza mozgását hiven követik és a vezeték másik vegének irónját,- lévén ez egy távoli városban, tehát a czimzett lakhelyén — elek­tromosság folytán uralják. A feladási helyen az 5 hüvelyk széles, közönséges levélpapír a készülékre erősített hengeren fut keresztül és mint az Írógépek­nél, ugy itt is, az emeltyűre gyakorolt nyo­mással és az elektromosság közvetítésével lesz az soronként eltolva. A vezeték másik végén, tehát a czimzettnél, két alumínium kar tartja a hajfinomságu és folyton tintáá üvegcsövet, mely toll gyonánt a közlemény sarkában, kergesd ki szobádból ... ülj lé mellém gyorsan, s nézz a szemembe hosz­szan elmerengve. I-Iüvös szél fut végig az utczán, jer közelebb hozzám, nagyon sok nyomort, éh­séget láttam ma, töröld le könnyemet, s áraszd ajakamra forró csókzáporban szi­vednek őszinte, jótékony melegét. Salzer Aladár, A Klísszura pitvara. — A »Pápai Független Ujság« eredeti tárCzája — Igy nevezhetjük a Duna azon 32^27 klmnyi hosszú szakaszát, mely Báziástól a Babagáj szikláig tart s mintegy bevezetést képez azon remek szépséghez, mely innen lejebb nyilik meg az utazó előtt. A legtöbben már Báziástól számítják a Klisszurát, holott a szorulat csak lennebb, a Duna közepén álló Babagáj sziklánál kez­dődik. Az ős Duna Zimonytól Báziásig nyu­godalmas mederben hömpölyögtethette négy ország vizét ; útjában nem zavarta semmi ; s ha a szerb parton itt-ott alkalmatlankodó gyermekhegyek akarták boszantani, áttekin­tett a magyar oldalra, hol kényelmesen nyúj­tózkodhatott, meddig csak kedve tartotta. Azon a kiterített sík lapon látogatásának mi sem állta útját ; hisz az neki ősi birodalma íöl, egészen a Kárpátok aljáig ! S mintha csak azt a nagy hatalmat akarná megmu­tatni, mikor még odáig terjedett, évenként

Next

/
Thumbnails
Contents