Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-09-17 / 26. szám

gásokkal, kimondhatatlan szenvedéssel. Földmivesnépünk Amerikába ván­dorlása könnyelmű koczkajáték ; abban a jó reményben, hogy megrakott zseb­bel jönnek vissza hazájukba, felkeresik Amerikát, elhagyják családjukat, ap­juktól öröklött gazdaságukat, megvál­nak földjüktől, eladogatják. Könnyelmű­ségükben nem gondolják meg, hogy a kivándorlottak közül mily számosan tönkrementek anyagilag, szellemileg, s a bányamunka mennyire elfásitja egész lényüket. Komolyabb gazdálkodásra, széle­sebb körű ipar teremtésére van szükség Magyarországon, s ha a jég esetleg elveri a vetést, vagy a föld nem ad annyit, mint a mennyire számítottak, azért még nem kell Amerikába vándorolni. Magyarországon most fejlődőben van az ipar, csak a munkásnépnek tö­rekvő szorgalommal s komoly akarattal kell bírnia, igy majd nálunk is nyerhet más uton is kenyeret, ha megunta a földmivelő munkát. Gátat kell vetni minden áron az Amerikába való vándorlásnak, nálunk is nélkülözhetlen szükség van minden lép­ten-nyomon a munkaerőre. A pápai m. kir. földmi­ves iskola. — A gazdák szives figyelmébe. — A jelen év október havának első napján nyílik meg a p á pa i m. kir. állami földmives iskola. Az uj intézményről, mely a gazdák, birtokosok, bérlők és gazdálkodók so­raiban hova előbb méltó érdeklődést fog kelteni, hisz a kiképzendő ifjakkal az ő érdekeit szolgálja majd, keveset hallott még gazdálkodó közönségünk, épp azért fölkerestük az intézetet, hogy közönségünknek a kellő tájékoztatót megadhassuk, s egyben szives ügyei­mét felhívjuk reá. Bethlen András gröt földmivelési miniszteré és az iskola lé­tesítése körül fáradozott tényezőké az érdem, hogy Felső-Dunántul gazda­közönsége ily praktikus intézethez jutott, mely rég érzett hiányt fog pótolni a mi vidékünkön. Elhagyva Pápaváros hosszu-utczá­ját, a pápa-veszprémi országúton, a pápai sorompótól pár lépésnyire, két nagy, egymással párhuzamosan fekvő földszintes uj épületet és a középső részen már előbb épült lakház, gondo­zott széles udvarral az épületek között, a kőfallal kerített udvaron túl pedig az intézet nagy kísérleti telepe, gazdasága az a hely, mely Felső-Dunántulnak prak­tikusan képzett gazdákat fog adni ; a pápai magyar királyi földmives iskola. Igazgatója : Székely István. A szántóföldek mögött folyik a Tapolcza vize, odább a pápai szőllők vannak és túlnan kéklik a Bakony re­gényes láncza. Az iskola czélja, hogy »abban a vidék kisebb birtokainak tulajdonosai, az ilyen birtokoknak okszerű kezelésére megtanitassanak ; továbbá, hogy a na­gyobb birtokokba szükséges felügyelők és munkavezetők gyakorlati oktatással alaposan kiképeztessenek.« E czél elérése érdekében termé­szetesen a tanítás is kiválóan gyakorlati, ám azért a tanítás fölöleli az elemi tantárgyakon kívül azokat a természet­tudományi alapismereteket, a melyek a gazdára nézve a legfontossabbak, a kü­lömboző mezőgazdasági szakokat, a gyümölcs és konyhakertészetet, a szőlő­mivelés, az erdészet elemi ismereteit, hogy a növendékek a latenyésztés és falai maradtak meg. de valamennyinek hom­lokzata dél felé van forditva. Kelet felől kezdve a kincses házak szemléjét, első a sykioniak kincsesháza, melynek romjaiból is ki lehet olvasni, hogy az 5. század elején épült. Mellette volt sy­rakusaei Hieroné, a ki igy rótta le háláját az istenek iránt ama győzelemért, melyet a karthágóiak felett aratott. Következtek Epi­damnos, Byzancz (a mai Konstantinápoly), Sytaris, Selinus és Metapont, majd Megara, melynek kincsesházából értékes régészeti emlékek maradtak meg, egy orom-csopor­tozat részei, mely az isteneknek a gigászok­kal való küzdelmét ábrázolta. Legszélén ta­láljuk a gelaiak kincsesházát, melynek neve­zetességét a benne talált terrakotta alakok képezik. A kincses házaktól délre két neveze­tes oszlopcsarnok alkotja az Altis keleti ha­tárát, egy északi (hosszabb) és egy déli (rö­videbb). Az északi nem rövidebb volt loo méternél, 46 dór oszlopon pihent és hét­szeres visszhangjáról, visszhangos (Echós) csarnoknak nevezték. Ebből jutottak a ver­senyző athleták a versenytér (stadion) bejá­ratához, mely meglehetős darabon be volt boltozva, s melyen által a versenyre indul­tak. Maga a tulaj donképeni versenytér, melynek hossza 192 méter volt, nincsen ki­ásva és úgy látszik nem egy hamar akad vállalkozó, a ki a versenypályát takaró 5 '/. 2 méternyi homok réteg eltakarításának költ­ségeit viselni hajlandó lenne. A déli (kisebb) oszlopcsarnok egyenesen Nero számára ké­szült, a ki itt akarta megmutatni, hogy a hatalom egyértékü a tehetséggel, de ku­darczot vallott, mint mindenki a ki politi­kiai tekintélyt akar irodalmi vagy művé­szeti téren gyümölcsöztetni. Jóval jelenték­telenebb épület volt az echó-t csarnoknál, hosszában 19, szelességében 8 dóriai szabású oszloppal. A kincses házaktól keletre a hitestársi tiszteletnek és özvegyi kegyeletnek egy kiváló emlékét találjuk, nevezetesen azt a vízvezetéket, melyet Heródes Atticus athéni szónok és államférfiú elhalt nejének Regillá­nak emlékére építtetett. Hatalmas vizme­dencze volt ez, kétfelül kis korinthusi mo­dorban épült templomkákkal diszitve, mig középen diszes márványfülke koronázta az egészet. A rnedenczéhez szükséges bőséges vizet Heródes nagy csatorna segítségével vezette az Alpheios felső völgyéből Olym­piába. Ugyanezen Heródes Attikus Athén­ben is épitett egy gyöny 7örü színházat az odesont, mely meg romjaiban is fölkelti bá­mulatunkat és ép oly ékesen szóló emléke építője dús gazdag voltának, mint ez a vizmedencze, mely az ókor tisztaságérzeté­nek emléke egyszersmind. ültetvények létesítésében a kellő jártas­ságot megszerezhessék. A növendékek mindent a saját ke­zükkel végeznek. Foglalkoznak az iskola gazdaságában és kertjében, a kísérleti téren, gondozzák a lő- és tehénállományt, dolgoznak a sajtkészitó műhelyben, fog­lalatoskodnak sertéstenyésztéssel, méhé­szettel és tyukászattal. Megtanulják azt, miként kell a kis gazdaságokat beren­dezni, kezelni és elszámolni. Hozzászok­nak egyszersmind a rendhez, a józan, takarékos, munkás élethez, hogy fe­gyelmezett, kitartó mint a gazdákká váljanak akár a maguk gazdaságában, akár a kenyeret adó gazdájukéban, Nem urakat nevel az iskola ; az egyszerű földmíves nép gyermekét akarja felvértezni azokkal az ismere­tekkel, melyekre nekí az életben szűk* sége van, s őt az egyszerű pórfiut, kí tizenhetedik életévét betöltötte, s pusz^ tán írni olvasni tud és a számtani négy alapmiveletben jártas, a gazdaságban szükséges mindennapi ismeretek tudá­sával küldje vissza az eke vasa mellé. S hogy ez eléressék, erre szolgál agyakorlati oktatás. »A növendékek, tanítóik folytonos felügye­lete alatt csoportonkint vezettetnek a gazdasági munkákhoz s a mezőgazda­ságban előforduló minden teendőt a többi gazdasági munkásokkal megegye­zően tartoznak végezni. Szántanak, ve* tógépekkel vetnek, kézí és fogatos esz­közökkel kapálnak, az aratógép mellett segédkeznek, a cséplésnél mint rendes munkások alkalmaztatnak ... Az is' tállókban az állatok rendszeres gondo­zására és a betegek ápolására rendel­tetnek, a tehénistállóban fölváltva at etetésnél, fejésnél jelen vannak s min­denütt az igazgató s segédtanító utasí­tásai szerint foglalkozni kötelesek. A kertben a faültetéstől kezdve a gyü­mölcsfáknak az iskolából való kíkerülé­A Heródes víztartójának tőszomszéd^ ságában, mely úgy tekint reánk, mint va­lami óriási gyermeknek a fokmerője, ott van Jünö (Hera temploma a Heraion. Olym­piának ez a legrégibb és legjobban megőr­zött temploma valamennyi közül. A félté­keny, szép istenasszony iránt udvarias volt a sors és megengedte, hogy háza meglehe­tős épen maradjon reánk, Mi több, a ha­talmas épületnek 44 oszlopa közül nem ke­vesebb, mint 33 mai napig fennáll és kü­lömböző oszlopfőivc 1 és rovatkáival mutatja hogyan cserélték ki az idők folyamában lassankint a régi faoszlopokat kőoszlopok­kal, melyek között arany elefáncsont kivi­telben az istenek szobrai állottak. De bár ezek a szobrok is képesek lettek volna az istenasszony házát híressé tenni, volt ennek egy másik gyöngye, mely napjainkig fenn­maradt és mely egymaga megérdemli, hogy a műértő es mübarát Olympiát felkeresse. JC.Z a szobor, a melyről az olympiai múzeum leírásánál részletesen szólunk nem más, mint Praxiteles Hermese, z ókor legkivá­lóbb remekeinek egyike, a nagy mesternek egyedül ránk maradt hiteles műve. A romok között zárva, meg nem áll­hatjuk, hogy meg ne bámuljuk a véletlen­nek kegyelmes játékát, a mint az ókori művészet ezen gyöngyét a végpusztulástői megóvta. A Hératemplomon belül megakad

Next

/
Thumbnails
Contents