Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-04-02 / 1. szám

közönséget, azt hirdetvén, mennyien pusztulnak el influenza folytán. Ezen járvány február első harma­dában véget ért, de csakhamar majd­nem közvetlen utánna jelentkeztek az első hagymázesetek, még pedig az első hétben kizárólag collegiumi tanulóknál. Eleinte csak szórványosan, márczius első napjaiban járványképen lépett fel a hagymáz, de a járvány nem soká tartott, hanem szórványosan, tengeri ki­gyó gyanánt végig húzódott az egész éven át. Ezen járvány is jóindulatu, enyhe volt egész éven, csak 16 esetben lévén okozója a halálnak, amely szám, te­kintve a typhus betegek nagy számát, igen kedvezőnek mondható. Alig mult ez a baj, már is észlel­hettünk kanyarót és roncsoló toroklo­bot, melyek közül az első nagyon enyhe lefolyású volt — májusban kívánván 2 áldozatot — az utóbbi az úgynevezett hártyás torokgyikkal — croup -— együtt 43 gyermeknek oltotta ki életét. Ezen betegségek t. i. noha alakjukra külöm­bözők, lényegökre nézve, nézetem sze­rint , azonosak. De mást is tapasztaltam, aminek kell, hogy kifejezést adjak, noha az uralkodó nézettel vagy helyesebben hittel ellenkezik, hogy atörvényszabta el­különítése az egészségeseknek a bete­ge ktől csak ritkább esetben biztosítja azokat a megbetegedéstől, ellenben akárhány esetben észleltem, hogy oly helyen, ahol az elkülönítés le nem küzd­hető akadályokba ütközött, például pusz­tán, ahol 3—4 béres család lakik egy szobában és 8—10 gyermek van együtt, ezek közül, noha a beteggel esetleg a halottal egy szobában maradtak, egy sem betegedett meg. Ezen elméleti excursió után vissza­térek a mult évi egészségügy ecsetelé­séhez, felemlítvén, hogy addig, mig az nél, talán az axiómák még bizonyításra is szorulnak. Fel a küzdelemre ; el innen téli álmaim csalogató képe ; a hosszú téli esté­ket analyzálásra használom fel. El eljárok a csilláros termekbe, végig lopózom a parket­tes salónokon ; lépten-nyomon kisérem ez is­meretlen Évát, váljon csakugyan felforgatta­e a női tulajdonságok ősrégi históriáját, s egész akaratlanul megteremtőjévé lett a tes­pedi) világ reakcionárius korszakának. Meg­figyelem minden szavát, cselekedetét, váljon csakugyan Ven us istennőnek ókori jellemét hozta-e magával a forrongó újkorba ; vagy pedig csalódtam, s merő képzelet volt, hogy a történelem sorrendjében ily csodás viszás­Ságot láttam. A viszontlátásra, te- bűbájos Madonna arcz . . . fenn a vigadónak csilláros terme­ben, künn az Andrásy-ut embertömegében. Még néhány perez s a csintalan karavánt át­vitte a pesti partra a tovasiklö gőzhajó, p.s én e naptól fogva lomha unalommal, komor bágyadtsággal járok-kelek az utczákon. A hamvasarczu madonna bilincselő tekintete ki­sért folyton, s nem találok nyugtot. Ezer megezer lányka ; sok rajongó Éva siet el mellettem a főváros utczáin .,. lépten nyomon egy egy ismerős arcz tűnik fel előt­tem. Végig nézem Karnevál mulatozásait, se­lyemruhás lányok surratiak el előttem lejti valezer közben . . ; de a Margitsziget mys­imént megnevezett betegségek rémület­ben tartották a város közönségét, már közeledett keletről, majd északról és nyugotról hazánk felé a kolera. Be is tört itt-ott, de különösen a fő- és székvárosban felütve sátánfejét, mire egyik miniszteri rendelet a mási­kat érte, jó tanácsokat adva, hogyan védekezzünk ezen öldöklő betegség ellen. Meg is tettünk mindent, ami erőnk­től tellett, sikerült is nagy áldozatok árán városunktól távol tartani. * A sok költségnek maradt egy em­léke is, mely évek hosszú során át fogja hirdetni Pápa városának áldozatkészsé­gét, lakosainak humanitását és a városi tanács ügy buzgóságát. Ez az emlék egy a városon kivül épült szilárd járvány­kórház, mely szükség esetén 30 vagy még több beteget képes befogadni és azok kellő ápolására alkalmat nyújtani. Meghalt a mult évben — mint már emüiém — 508 egyén és ha a halálo­zásokat szemügyre vesszük, azt látjuk, hogy mint minden évben, ugy 1892-ben is, /d tüdővész kívánt legtöbb áldozatot, amennyiben 66 esetben volt a halál okozója, tehát több esetben mint ameny­nyit az összes fertőző és annyira félt bajok, t. i, — kanyaró, vörheny, hagy­máz, torokgyik, roncsoló toroklobb és gyermekágyi láz — idézett elő! Legközelebb áll a tüdővészhez a bélhurut, mely 63 esetben szolgált ha­lálokul. Midőn ezt felemlítem, rá kell mutatnom azon szerfelett nagy gyermek­halálozásra, mely — fájdalom — Ma­gyarország sajátja a többi müveit or­szágokkal szemben. Azon 63 bélhurut okozta halál ugyanis nagyobbrészt cse­csemőknél állt be, még pedig rendesen a szükséges ápolás és táplálék — anya­tej — hiányában, A jómódúak nem akarnak,a szegények a létért való küz­ticus tündére örökre eltűnt, nem találom sehol. HÍ # * Es újra itt vagyok a Margitszigeten. A természet ujjong, enyeleg a szellő. Itt van a kikelet harmatos reggele ; fenn a magas légben bárány felhők úsznak. Az éledő napsugár mosolygó fényében enyeleg a lányka udvarlója karján. A kavi­csos utak hosszú árnyékában sürög forog a nép, felpezsdül az elet. Tekintgetek ide, tekintgetek oda . . . újra egy-egy kaczaj . . . újra sima léptek . . . igen ő az, . . . megtaláltam végre . . , lila empireruha olvadékony testén . . . édes­anyja karján . . . Elmennek előttem . . . hisz álom volt cr.ak . . . idegen alakok. A természet haldoklott, mikor megis­mertem, s azóta se láttam. A természet újra lerázza bilincsét, de ő nem jött vissza nékem soha többé. Alom volt csak csupán ! Miért is akar­tam analyzálni lényegét, egész kharakterét, tudhattam előre, balga reményem hajótörést szénved, a realismus korszakában ne keres­sük soha a római istennő büszke diadalát. A történelem halad a maga utjain s csodás viszásságnak sohasem ad helyet. A nők világának ujjáalkotója rövidke perez után meghalt . . . elenyészett . . . SALZKR ALADÁR, delmük közepette nem tudnak kellő­kép gondoskodni gyermekeikről. Ha a halálozásokat a lakosság 1890-ben kimutatott számához viszo­nyítjuk, akkor 1000 lélekre 35.3% esik, ami még mindig 24% kevesebb, mint az egész Magyarországra szóló szám­arány, mely 37.7 %. Ezen számok ékesszólása előtt nem zárkózhatnak el még ami pessímistá­ink v sem. Születésétől 1 éves koráig meghalt 119, ami az előző évvel szemben 24 kevesbedést mutat és az összes halot­tak 23.470 teszi ; 5.8% kevesebb, mint 1 89 i-ben. Az orvosi segélyben részesült és nem részesült betegek halálozása kö­zötti viszony a lefolyt évben kedvezőt­lenebb, mint az előző évben, lévén ak­kor az orvosi segítséget igénybe nem vevő elhalálozott betegek száma 14.1%, most pedig 22.7%. Szegény beteget gyógykezeltem 556-ot ; ügyirat száma volt 181 ; ön­gyilkos volt 4 ; véletlen szerencsétlen­ség folytán meghalt 2 ; talált hulla volt 2. Utóbbiak bonczoltattak, valamint egy hirtelen halál hullája is. Ez utóbbi eset­ben az orvosrendőri bonczolás a felme­rült gyanús körülmények folytán,- tör­vényszékivé vált. Dr. STEINER JÓZSEF városi főorvos. Nem tudom, akkor szép-e a nő, ha nekünk tetszik, vagy akkor tetszik-e, ha szép ? * A nő szépsége halvány tintával irt ajánlólevél, mely idővel teljesen elmo­sódik. * Ritka ember tudja, mennyit kell tudnia, hogy megtudhassa, mily keve­set tud. A szellemi szegénység sohsem alázatos. Az arroganczia a szellemi kopasz­ság parókája. A tudásunk mindig korlátolt, a butaság azonban határtalan. Aki a butákkal bánni tud, az min­dig nyer. Ámbár nullákkal legkönyebb a számítás. A gondolkodás a szellem lélek­zetvétele. Semmi sem oly mély, mint a fe­lületesség. Semmivel sincs az ember ugy meg­elégedve, mint az eszével. Minél keve­sebb van belőle, annál elégedettebb az illető. * Az ostobák felülmúlják az okosa­kat — a tökéletességben.

Next

/
Thumbnails
Contents