Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-09-10 / 25. szám

nek magának volt kellemetlen, mivel kényte­len-kelletlen végig izzadta az egesz előadást, holott mint néző akkor szökhetett volna meg, amikor neki tetszik. A városatyák sorában is nagy volt a folytonossági hiány, (hony sóit qui mai y pense.) Persze nem volt választás, fa sincs már az aszfalt mentén, amit a polgármester ur kivágathatott volna, nem lehet hát érde­kes jeleneteket inscenálni és ezer szerencse, hogy Bánóczy Pál háza a bástyán még mindig vakolatlanul meredez az égnek, mert külömben Bognár uram még a szépészeti bizottságot és annak legújabb tagját Bánó­czyt sem korholhatta volna. Már pedig va­laminek csak kell történni ami derűt hoz az arczokra és mosolyt fakaszt az aj­kakon. Általában főpechje Bognár Gábornak, hogy nem veszik komolyan és a legügye­sebb indítványa sem kelt figyelmet, csak azért, mivel az ő eszméje. Eszünkbe jut erről az Urbanovszky Ernő és a Deák Ferencz esete. Történt ugyanis egyszer, hogy Deák pompás be­szedet tartott Budapesten a belvárosban, amely szörnyen tetszett Urbanovszyknak. Be is magolta másnap a lapokból, váltott egy gyorsvonatu jegyet Erdélybe és ott a saját választói előtt szóről-szóra elmondta a Deák beszédjét. A hallgatóság bizony cseppet sem lelkesedett és a beszéd nem tetszett. Ejnye dejmegjártam én a Deák eszével—fa­kadt ki Urbanovszky, amint alig egy két »éljen« hangzott a beszéde után. Történt azonban egyszer —- de erről már nem merek jót állani — hogy Urba­novszky egyik beszédje nagyon megtetszett Deáknak és ugyanezt a beszédet elmondotta a belvárosi választóknak. A hatás leírhatat­lan volt és rendkívül meglepte Deákot. So­hasem hittem volna — igy szólt Deák, hogy ilyen okos ember ez az Urbanovszky ! Persze más az, mikor az aranyszájú Gyurácz Ferencz szólal fel valamely űgy érdekében és más az, amikor Bognár kar­doskodik a maga igaza mellett. Bognár szombaton külömben ütötte a szépészeti bizottságot, (és ebben igaza volt) Dr. Lővy igazat adott Bognárnak (Lővy­nek is igaza volt) a szépészeti bizottság — pardon — Barthalos ütötte Lővyt (eb­ben már nem volt igaza) Hanauer ütötte a szepészeti bizottságot (Hanauernak sem volt igaza.) Hanauer ütés közben ugy tett mint a kancsal mészáros, <nem oda vágott a hová czélzott. A szépészeti bizottságra vágott és Fenyvessyre czélzott. Ezt az utóbbi czélzást észrevette ^Mészáros és belemártotta a csá­vába a tanácsot is, amely Fenyvessynek a tett építkezésekre engedelyt adott. A délelőttnek tehát mindössze két se­besültje volt : a szépészeti bizottság és a városi tanács. Egyéb baj délelőtt nem történt, de ha történt volna is, én nem referálhatnék felőle, mert 11 óra tájban ugy elpárolog­tam a tanácsteremből, mintha csak — vá­rosi képviselő lettem volna. A költségvetés délutáni hosszadalmas tárgyalásáról sem sokat tudok. Egy buda­pesti hirlapirökollegám képviselt a gyűlésen, aki egyéb élvezetek hiányában a közgyűlé­sen szándékozott mulatni. Az én szegény barátom esti 6 órakor Ugy tántorgott le a lépcsőkön, kijött az aszfaltra és megsemmisülve dölt a karjaim közé. Lankadt volt szegény és bágyadt, a szemeit alig birta addig is nyitva tartani, amíg nagy nehezen a »Griff« egyik szobá­jába transportáltattam és ágyba fektettem. Ott azután szépen elszunynyadt és aludt teljes 48 óráig, anélkül, hogy egyszer is fel­ébredt volna. Hanem amikor felébredt, első dolga az volt, hogy megszökött a városból! Kópé. Pápai élet. — A hétről. — A holt saison meghalt, éljen az élet­teljes saison. Minden a mi egy világvárosban a pezsgő életet jelenti, beköszöntött. Megjöt­tek a diákok, a színészek s a fürdőn időzött monde élégant. Megnyíltak a muzsafiak és Thalia templomának kapui, az egyik hosszú a másik rövid időre. Megélénkült a város, az esti kor­zón tömérdek nép hullámzik. A kolera által itthon szorított egyetemi itjuság teljes erővel udvarol saz asphaltos utczákon követi a bolygó csillagokat : a nőket, akiket szivesebben is vesz, vizsgálat alá mint az égi firmamentum tündöklő mennyezetét. Az ifjabb muzsafiak, akik ugyancsak megbámulják a collegium uj fekete rácsos kerí­tését, nem az aszfalton, hanem a Lidi néni hatalmas sátra alatt keresik a gyomruk vá­gyát, rámosolyognak a pompás körtékre és szilvákra, melyek helyett a mosolygást a Lidi néni viszonozza. A convictus szatyija és Hajnóczky czipói szintén édes állapotokba ringatják a gyomrokat és a sziv is megta­lálja a kielégítését azoknak a szép, kedves pápai leányoknak a viszontlátásában, akik még máig sem felejtették a Péter-Pál napi szivnehezitő bucsut és ugyancsak sok sóhajt küldtek a diákok után a szélrózsa minden iránya felé. Oh! szép az élet hiába — különösen Pápán. Fejlődünk, haladunk, szépülünk, nagy­városiasodunk s csak a kákán csomót kere­sők találnak kivetni valót. Igaz, hogy olyan óriási a portenger, mint a Saharabeli siva­tagokon, de hisz a nóta is csak ázt mondja, hogy »Söprik a pápai utczát«, de arról nem szól, hogy öntözik. A por felett, ha söpör­nek, leginkább a nők panaszkodnak, mert ha söprik is a pápai utczát, a katonák még sem masíroznak itthon. Mert ha ezek verik a port és csapják a szelet, azzal nem sokat törődnek. Sok a panasz a miatt is, hogy a kö­zönség nem a színházba, hanem sétálni jár. Keresi az ürügyet, hogy a színházlátogatás kötelessége alól kivonhassa magát. Ugy tesz, mint a bankár, akitől egy pénzügynök köl­csönt kér egy földes ur részére. — Nem adhatok annak az urnák, nem ismerem — veti ellen a bankár. Hát akkor van egy más földes ur kliensem, akinek pénzre van szük­sége. Annak meg azért nem adhatok — fe­leli a bankár — mivel ismerem. A pápai közönség nem megy eleinte a színházba mivel nem ismeri a társulatot, később meg azért nem megy, mivel ismeri ! Figaro. SZÍNHÁZ. Bokody Antal színtársulata szerdán este vonult be színházunkba, nem valami kedvező auspicziumok mellett. A ház csakúgy kongott az ürességtől és különösen a páholyok kö­zönsége tüntetett a távollétével. A honvéd­szobor alapjának gyarapítását nem ismerik el nálunk oly nemes czélnak, hogy ennek a kedvéért végig nézzenek egy előadást, me­lyet jórészt ismeretlen erők mutatnak be. Pe­dig ez a taktika helytelen, üppen az első előadásoknak telt ház előtt kellene lefolyniok, hogy a közönség saját tapasztalata és íté­lete után indulhasson és ehhez viszonyítva részesítse pártfogásában a társulatot. Az első előadások egyöntetűsége és az összjáték már­is meggyőzött bennünket arról, hogy ha nem is elsőrendű, de jól szervezett társulattal van dolgunk és hogy a tagok között akad nem egy, aki igazi tehetség jelét árulja el. Recen­ziónkban nem hunyunk szemet a fogyatékos­ságok felettf de u érdemnek is megadjuk az elismerést, azon reményben, hogy igazsá­gos bírálatunk megszivlelesre talál színészeink­nél meg akkor is, ha az talán egyesek hiú­ságának nem egészen megfelelő volna is. A „Gazdag Szegények"ben mutatta be magát először az uj társulat. Nem mondhatnók, hogy erre al­kalmasabb darabot nem választhattak volna. Jókai ezen »népszinműsitett« regényében egy öreg »vasuti« és fe­lesége e két pompás alak jellemzésében mutatja az»orosz­lánkarmokat« a darab többi alakja jár-kel a színpadon, anélkül, hogy erre indokot találnánk és cselekményről általában nem is beszélhetünk. Itt ott felcsillog Jókai ragyogó humora és meg is teszi a hatását, egészben azonban a darab nagyon gazdag szegénységben. A szí­nészek közül magasan kiemelkedik Bokody az igazgató, aki élethű alakítással és művészien játszotta meg az Öreg vasúti baktert. Bókody ugy látszik minden tekintetben az első a társulatnál. Kívüle Szalkay mint a komikum jele:; képviselője tünt fel és megjósolhatjuk, hogy ő csatc ­hamar kedvenczévé lesz közönségünknek. Kövessy Ró­zsáról (Csicsonka) ezen szerepe után nem mondunk Íté­letet, konstatáljuk azonban, hogy igen kedves jelenség és ízlésesen öltözködik. Helyre kis menyecske volt Pénzesné és ügyesen pergett a nyelve Bánfalvinénak is. Keresztes A. (Körmény Zsuzsa) néha-néha meg­találta az igazi hangot, egy kissé azonban mintha nagyon is kedélyeskednék a színpadon. Pénzes (a konstábler) színtelen, bágyadt, élettelen volt, mig Vágó (Szűköl Ma­kár) szimpátikusan, diszkréten adta a diumistát. Intelli­gens színésznek látszik Berzsenyi Margit (Lizi kisasz­asszony) nem ért el igazi hatást, több érzést és erede­tiséget szerettünk volna látni alakításában. A súgóban nagyon csinos női hangot fedeztünk fel, a zenészekben pedig a mi másodrendű bandánkra ismertünk. Ezek a megfigyeléseink az első előadás alkalmából^ (r. g.) Második bemutató előadásul „Franciilon" ment, Dumas fi)s elévülhetlen, nagyhatású színműve. A czimszerepet Bokodyné játszotta oly bravourral, hogy még azok is megtapsolták, kiknek e rendkívül nehéz szerepet Márkus Emília alakításában volt alkalmuk meg­csodálhatni. Bokodyné indispositiója daczára ugy mutat­kozoit be ez estén, mint elsőrendű drámai hősnő, ki a társulatnak valódi büszkesége. A 2. és 3. felvonás vég-* jeleneteit, e t a két hatalmas coup de théatre-t meg­rázó erővel, elragadó hévvel és szenvedélylyel adta. uhajtanók, hogy ezt az alakítást bérletben, telt ház néaué végig, hogy mindenki meggyőződhetnék első sorban Bokodyné kiváló művészeti talentumáról, másrészt az egész ens ;mble kitűnőségéről, melyet föltétlen dicséret illet. Bokody az öreg marquis kis szerepében nagy ha* tást keltett. Berzsenyi k. a. Annette kedves, poétikus alakját a legfinomabban nuanceirozott naivitással játszotta. Ugy látszik, ez a szerep jobban megfelel egyéniségének, mint az első elÖadásbeli. Grandredont Kovács, Simeuxt Vágó adta könnyed fesztelenséggel, szinpadi otthonos­sággal. Kis Sándor kissé gyenge volt, mint Lucien Ri­verolles. Francine partnerének erősnek, drámainak kell lennie. — Kevés publikum, sok taps — nyílt színen is. A »Primadunna« egyike azon énekes bohózatok­nak, melyek minden irodalmi érték nélkül a közönség nevető izmaira igyeke/nnk hatni és csupán mulattatni óhajtanak. A pénteki előkdáson jól mulattak azok, a kik nem perdülnek egy húron a színtársulattal szemben, szokatlan köztünk tanusitó pápai publikummal. A czim­szerepben Kövessy Róz-ának elég alkalma volt, hogy bájos elevenségét és csinos hangját bemutassa megnyerő kedvességgel és igazi sikkel adta a kacsér primadonnát, zajos hatást ért el egy-két coupletval, mit a közönség megismételtetett. Pompás alak volt Czinczár (Szálkái Lajos, a ki jóizü komikumával gyakran megkaczagtatta a házat. Zóna Titus, főváiosi svihák szeredében lépelt iel először Bánfalvy és dicséretéül emiitjük fel, hogy az utóbbi időben ugyancsak gyakran meghurczolt karrika* túrát ujabb vonásokkal ruházta fel. Sok tapsot kapott. Pénzesné nagy ügyességgel aknázta ki hálás sőerepét és nagy derültséget kel.ett, mikor a különféle drámák és tragédiák alakjait össze-vissza forgatta. A többi sze­replő is hozzájárult a szabatos előadáshoz. A »Lengyel zsidó «t Erckmann Cathrien hatásos színmüvét, valamivel nagyobb közönség nézte végig. Bokody rendkívül nehéz szerepében is excellált és az egész estén át zajos tapsra ragadta a közönséget Kivüle még Berzsenyi Margit jutott nagy szerephez, melyet kifogástalanul töltött be. Az előadásról lapunk legközelebbi számában bővebben megemlékezünk U SSSE: HÍREK ári! y — Személyi hirek. P u 1 s z k Ferencz a nemzeti muzeum igazgatója a napokban rövidebb tartózkodásra vá­rosunkba érkezett. —- Főúri vendég Devecser­ben. Gr. Eszterházy Ferencz apósa Lobkovitz herczeg — mint hall­juk — veje és leánya látogatására e hó 16-án Prágából Devecserbe érkezik. Fogadtatására már készülődnék.

Next

/
Thumbnails
Contents