Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-08-27 / 23. szám

Nem olyan könnyű ezekre a kérdésekre felelni, mint az első tekintetre látszik. Mert a szerző a cselekvény közepén lebocsátja előttünk a függönyt s azt mondja ; finita la comédia ! Pedig nem igaz. A függöny ugyan legördült, de csak felvonás közben. Mert még nincs vége a komédiának. Mi történik azután, mikor Lianne rálép a Fodor Jenő küszöbére, azt mondván : »Itt vagyok !« — Tegyük fel a jobbat. Tegyük fel, hogy Lianne-ban az utolsó pillanatban fe!ébredt a lelke mélyén szunnyadó erkölcsi érzés, és — nem adta meg magát. Vagy tegyük fel, hogy P'odor Jenő megszégyenülve az önfeláldozó szerelem ilyen megható nyilvánulásától, térden állva könyörgött a hozzá eljövő Lianntól bocsánatot, és szent eskü kíséretében húzta ujjára a jegygyűrűt ! Változtatott-e ez valamit a dolgon ? Semmit ! Legfeljebb a két hős iránt táplált rokon-, vagy ellenszenven fordíthat egyet — a morális szempont ugyanaz marad. Valaminthogy nem változtat ezen a szemponton : nőül vette-e a férfi ezután az emlékezetes nap után a lányt — mint ígérte volt, ha meghozza érte azt a bizonyos áldozatot — vagy daczára a leány valószinü kétségbeesett unszolásainak, szakított mindörökre. Nem tehetek róla, nekem ez az utóbbi befejezés tűnik fel valószinübbnek. A milyen közönséges, fin de siécle szalónbetyárnak látszik Fodor Jenő, nem hiszem, hogy pose-olt volna a meghatottságban s megadta volna Liannenak az erkölcsi elégtételt — jegygyűrű képében ! Inkább hajlandó vagyok azt hinni, hogy Fodor Jenő abban az emlékezetes pevezben, mikor Lianne betoppant hozzá, minden poseolás helyett egyszerűen felkelt a helyéről s teketória nélkül magához szorította Öt. Ez volna a férfi 1 S a leány ? Nos, a leány _ szerintem — egy közönséges ostoba teremtés, a ki egy mindennapi, házassági Ígéretekkel való csábitásnak, elég együgyű volt beugrani. Ez az egyik lehetőség. Minthogy azonban a XIX. század végén ilyen conventionális házassági ígéreteknek még a legutolsó szobalány sem — ugrik be, nemhogy egy, bizonyára regényeket olvasó, müveit uri dráma — ez a feltevés elesik. Hanem annál inkább előtérbe nyomul az a másik, mely nekem azt súgja, hogy a leány egy közönséges, minden erkölcsi érzés nélkül való cocotte, a kiben, nemcsak hogy nem diadalmaskodott az utolsó pillanatban a morál, hanem még az undor sem és a kiről minden lelkiismeret furdalás nélkül felteszem, hogy másnaptól kezdve mindennap eljárt bűnbánóan vezekelni a —• Fodor Jenő garcon lakásába. Psichologus. Mindenesetre jellemtelenebb és inkább elitélhető a leány, kinek ballépését nézetem szerint enyhítő ok semmikép nem mentheti. Neki a legnagyobb borzadállyal kellett volna elfordulnia azon embertől, ki vele szemben helyzetével visszaélve, női büszkeségét oly lealázó módon sérteni merészli, és nem n legnagyobb hiúság által vezérelve feláldozni becsületét, melyet a nő mindig és bármilyen körülmények között, sőt még élete árán is megóvni tartozik. Kapuvár 1893, aug. 24. Gizella. Mindenek előtt előre bocsátom, hogy én az egész történetet egy élénk temperamentumu, fin de siecle gondolkozásmódu fiatal ember felhevült állapotában kigondolt agyrémének tartom. Magáta kérdést tehát : a novella hősei közül melyik volt jellemesebb vagy jellemteleneb, nem is feszegetem. Hanem e helyett — feltéve hát, hogy az életben ilyen esetek tényleg előfordulhatnak — fölelevenítek egy régi viccet, talán megtalálják önök benne a hősnőre illő vonatkozást. Együtt utaztak egyszer valami alkalommal egy öreg zsidó, egy katholikus pap és egy katonatiszt. Korán reggel, napfelkeltekor, az öreg zsidó, elővette az ö szent szijjazatát, mit minden rituális szertartáskor a homlokára és' a kezére szokott csavargatni minden igaz, jámbor zsidó, és nagy buzgón el kezdett a nap felé fordult arccal imádkozni. A katholikus pap meg nem állhatta, hogy gúnyolódva nevetségessé ne tegye, azt a — szerinte — ostoba módot, melylyel a zsidók az Istent imádják. Az öreg nem szólt semmit, pedig a katonatiszt váltig biztatta, hogy védelmezze magát. — Tovább utaztak szép csendesen, midőn naplenyugtakcr egyszerre csak megkondul az Ave Máriára hívó estharangszó. Nosza nagy buzgón térdre borul a lelkész, s ájtatosnn veti, hányja magára a keresztet. A katonatiszt hitetlenül rázza a fejét, s ezzel a kérdéssel fordul a paphoz : »De szent atyám, hát az imádkozásnak ez a módja nem nevetséges ?« — »Hjah ! testvérem az Úrban, ez azért van, mert naplenyugta után, mikor beáll az est, s a csillagok kigyúlnak, leszáll közibénk a mennynek angyala, s egész éjjel itt jár közöttünk oltalmazón, csak reggel térve vissza a menyországba. Az ő imádá-árn hi fel a harangszó 1—»A katonatiszt mosolyog s vállára üt a zsidónak : « Nos öreg I mit szól ehhez ? Vállatvonva, felbiggyesztett ajakkal löki oda a szót emez : «Mit szóljak én egy olyan fehérné] ről, aki este elmegy és csak reggel jön haza?« Sch. K.-né. A mult számban felvetett problémára nehéz válaszolni. Sem Lianne sem Fodor Jenő nem nevezhető jellemnek, de jellemtelennek sem. Mindkettő eljárásában a jellem és jellemtelenség váltakoznak. De hogy a leány utóbb mégis jellemtelenné lett, azért csakis az anyja elitélendő. A férfi pedig csak ugy tett, mint minden Don Jüan az ö helyében cselekedett volna, — pláne ha erre a nagy házasságvadászatra ő a médium, Róza. (Térszüite miatt jövő számunkban folytatjuk.) HÍREK. — Kossuth Lajos nevenapja. \ árosunkban ez évben nem ünnepelték meg Kossuth L. nevenapját. De azért nagyon sokan voltak, kik minden ünnepély nélkül, magukba vonulva imát rebegtek a nagy honfiú hosszú életéért . . . Adja az ég, hogy Kossuth Lajos, a mi honfiúi büszkeségünk még hosszu-hosszu ideig tekintsen vissza drága hazánkra, s ínég sokáig táplálja a csüggedő honfiakban a lángoló lelkesedés szent tüzét, hogy hatalmas vezérünkkel karöltve virágoztassuk íel alkotmányos honunkat. — Személyi hírek. Dr. Fenyvessy Ferencz, orsz. képviselő és Néger Ágoston, apátplébános Tátrafüredre utaztak. — Báró Hornig Károly megyéspüspökünk — mint értesülünk — október hó 8-án és 9-én tartja meg a bérmálást városunkban. Ünnepélyes fogadtatásáról a szeptember 2-iki városi közgyűlésen fognak határozni. — Lapunk mai tárczarovatában egy hosszabb közleményt kezdünk meg L a tk ó c z y Mihály tollából, a ki a közoktatási kormány megbízásából és ugyanannak költségén hosszabb szünidei tanulmányutat tett Görögországban, török földön és azt megtoldva még Bulgáriát is meglátogatta. Latkóczy tanár, a ki huzamosabb időn által Sopronban is működött és ott az irodalmi és művészeti körnek titkára volt, oly lelkes barátja a Dunántulnak, hogy mint magát hozzánk irott levelében kifejezte, »legalább szellemi összeköttetésben akar a Dunántullal maradni.« — Gróf Eszterházy Ferencz szép fiatal nejet, Lobkovicz Berta herczegnőt f. hó 20-án vitte haza ősi várkastélyába, Devecserbe. Keresztül utaztukban Pápán előkelő társaság üdvözölte a fiatal házaspárt a vasúti állomásnál. Osváld Dániel polgármester vezetése melleit a városi képviselőtestületből künn voltak : Dr. Fenyvessy Ferenc orsz. képviselő, Néger Ágoston apátplébános, Véber Rezső, urad. igazgató, Galamb József, urad. ügyész, Horváth Károly, városi közgyám és Vágó László, városi képviselő. A külön vonat 5 perezre megállván, Véber Rezső, kezében egy szép előcsokorral Néger Ágoston kíséretében felment a vasúti kocsiba s rövid szavakban az uj párt üdvözölte, majd gróf Eszterházy néhány perezre leszállt a kocsiból s a küldöttség tagjaival kezet fogott. A vonat ezután tova robogott S. Vásárhely felé. Somlóvásárhelyen — mint tudósítónk irja — szépszámú fogadtatásban részesültek. A külön vonat, melyen megérkeztek, nemzeti szinü s kék-sárga (családi szin) zászlókkal, továbbá egy nagy MarchalNiel rózsakoszoruval volt feldíszítve. Somlővásárhelyen a vasúti állomásnál Noszlopy Viktor, főszolgabíró fogadta a grófi párt, ki kékselyemmel díszített, fekete bársony atilájában, kócsagtollas kalapjában impozáns alak volt. A fiatal grófnén a bevonulás alkalmával egyszerű kék foulard ruha volt fehér pettyekkel s fején piczike fehér matróz kalap. A nagyszámú közönség körében ott voltak : Győrfy Géza, volt orsz. képviselő, devecseri ügyvéd, Dr. Vadnay Szilárd, urad. orvos es a vidék egész intelligentiája. A somlóvásárhelyi vasúti állomástól megindult a menet, mely mintegy 100 elegáns fogatból állt. A menet élén 40 tagból álló bandérium lovagolt Dufek főerdesz vezérlete alatt. A bandéristák mindnyájan csikósnak voltak öltözve és vörös-kék mellényük nagyszerűen illett a bő fehér csikósgatyához. Az egész bevonulás alatt /\rvay Flóri bandája lelkesítő magyar nótákat játszott. Mintegy 10 lépésre a vasúti állomástól, az első diadalkapunál, — mely zöldágakkal és lobogókkal volt diszitve — Tuza Károly, somlóvásárhelyi plébános ékes beszédben tolmácsolta a közönség örömét és ragaszkodását. A második diszkapunál., mely Somlóvásárhely és Devecser határában volt felállítva, Devecser város nevében Beck János Devecser v. bírája üdvözölte a grófi párt. Mikor a menet Devecserbe bevonult, még inkább növekedett a lelkesedés. Hosszantartó éljenzéssel fogadták szeretett grófjukat s szép, kedves nejét. A nők kendőiket lobogtatták. A várkastély előtt a harmadik diszkapu egy várromhoz volt hasonló, mely ugy nézett ki, mint egy elmohosodott, repedezett falu várrom két toronynyal s egészen be volt futtatva folyondárral. Itt a devecseri tűzoltóság ünnepi díszben állt sorfalat, Bohacsek Jozefin iskolás lányka koszorút nyújtott át, Csermelyi de Rivo Sándor, urad. ig. az uradalmi tisztikar nevében fejezte ki mindnyájuk odaadó ragaszkodását. Este az urad. számvevő házánál nagy bankett volt, hol számos felköszöntőt mondtak. — A dunántuli izr. hitközségek deputációját dr. Bernstein Béla, szombathelyi főrabbi vezeti O telsége elé. — A tanfelügyelők országos értekezletén Vargyas Endre, megyénk tanfelügyelője is részt vett és »az ismétlő iskoláztatás helyes irányítása s ezzel kapcsolatban a falusi gazdasági iskolák felállitása« kérdéséhez hozzászólva, azt indítványozta, hogy a közoktatásügyi miniszter a földmivesügyi miniszterrel egyetértőleg a földművelési szakoktatást hozza kapcsolatba az ismétlő oktatással. — Választások a szt.-Ferenczrendieknél. A máriánusi szt.-Ferenczrendieknél uj választások voltak a mait hét folyamán s pápai ház főnökké Somogyi Cypriánt választották meg. — Városi közgyűlés. A szeptember hó 2-án d. e. 9 órakor esetleg d. u. 3 órakor folytatandó őszi rendes városi közgyűlés tárgysorozata a következő : 1. Szépitészeti bizottság ujja alakítása és a major-utezának a Korona utczára egyenes vonalba való kivitele iránt beadott indítványa. 2. A Szent Háromsági és Nagy Boldogasszonyi országos vásárok áthelyezése tárgyában előterjesztés. 3. A megszüntetett városi régi takarékpénztár értékének a közpénztárba való átutalása. 4. A hóhányási szabályrendelet mikénti végrehajtása tárgyában kapitányi előterjesztés. 5. Győrött tartott szini értekezletről kapitányi jelentés. 6. Kock György ipariskolai szolga fizetés emelés iránti kérvénye. 7. Városi kezelő és segéd személyzet több tagjának lakbér illetmény megszavazása iránti kérvénye. 8. Az 1894. évi költségvetés tárgyalása. 9. Időközben beérkezendő egyébb tárgyak. — Iskolai értesítés. A pápai áll. s. polg. leányiskolában az 1893—94-ik tanévre a beíratások f. évi szept. hó 1. 2. 4-ik napján d. e. 9—12-ig, d. u. 3—5-ig történnek. A tanév ünnepélyes megnyitása 5-én d. e. lesz, d. u. pedig a javító és felvételi vizsgálatok tartatnak meg. Pápán, 1893. aug 23-án. Az igazgatóság. — Elhervadt bimbó. Bimbó volt még, s mégis elhervadt, elfonnyadt. Goldberg Gyula 13 éves fiatal lánykája, Olga, hosszas szenvedés után f. hó 24-én jobb létre szenderült. Nem használt semmit szülőinek önfeláldozó fáradozása, kik semmiféle anyagi áldozatot sem kim eltek, hogy gyermeküket a fonnyadástól megmentsék, a kegyetlen sors csak a halállal mentette meg szenvedéseitől. Temetése f. hó 27-én általános részvét mellett ment végbe.