Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-08-20 / 22. szám

hogy ők maguk sem idegenkednek a munka és tőke közötti viszony megváltoztatásától, sőt, ha kell, ők is készek eszméik érdekében síkra szállni. A komáromi sajtó a Zürich és Komárom közötti sociális annexiot nem tartja veszélyesnek, de — nagyon helyesen — megrójja a komáromi rendőrkapitányságot, hogy a munkások f. hó 6-án az ő tudta nélkül akarták üdvözölni a zürichi munkás kongresszust. Mi a magunk részéről nemcsak abban látjuk a veszélyt, hogy a rendőrség egyáltalán semmit sem tudott a munkások összejöveteléről, hanem azt is súlyos jelenségnek tartjuk, hogy a komáromi munkásnépnek a sociális tanokat hirdető beszédek habár némileg is ínyére vannak. Az események lánczolata nálunk Magyarországon sem szenved megszakítást. Minden évben fel-fel üti fejét a socialismus, s itt a mezei munkás, ott az iparos száll szembe a nagy uri tőkévek Békésmegyében a mezei munkásnép körében most két éve a kétségbeejtő elkeseredés nyilt lázadássá fajult ; vészes küzdelemben állt egymással szemben a munka és tőke, s a nyomorult nép csak számos emberáldozat árán volt lecsillapítható. A mezei szocialísmust csakhamar az iparos nép körében felburjánzó szocíalismus váltotta fel. Évenként a fővárosban, s az ország nagyobb városaiban nagy szabású gyűléseket tartanak, melyeken jövendő sorsukat beszélik meg, s olykorolykor a fanatikus gyűlölet komoly, kétségbeejtő momentumokban ölt testet. Néhány hónappal ezelőtt az elégedetlenség, a gyűlölet újból hevesebb erővek figyelemre méltóbb stadiumban tört elő.Emlékszünk még a pécsi bányászolvasó-) közönség előtt. Másodszor — s itt különösen az olvasók szebbik felére appellálok — talán segitsegre lelek Önökben ennek a problémának a megoldására s akkor visszatérek az első tervemhez es regényt irok ebből a nyers anyagból, ebből az egyszerű kis történetből. Az olvasók szebbik felét apostrofáltam, mert abban reménykedem, hogy a mit meg nem értett az én fejem, talán megérti az Önök szivecskéje. Amivel különben nem akarom mondani, hogy nem veszem szivesen a férfi-ész diktálta kritikákat is. Csak azt akarom még megjegyezni, hogy az a kritika nem nekem szól; »nem a novellámat, hanem a hőseimet i 1 1 e t i.« Azért csak bátran és őszintén. Engem ebben a játékban most már csak az érdekel: »kipisszegik-e Unök a hőseimet vagy kitapsolják ?« . , . * * * Mikor a fiatal ügyvédjelöltet, Fodor Jenő doktort, valami semleges területen először mutatták be Bodrogiéknek, a mama az első kedvező pillanatban sietett odasúgni Lianne-nak : »Lányom, ez a csinos fiatal ember épen neked való parthie volna ! Két év múlva végez, akkor Mathildot férjhez adjuk s te doktorné lehetsz !« A szép, fekete leány bizalmatlanul nézett a szomszédnője körül forgolódó fiatal emberre. »Tiintesd ki egy kissé Lianne. Légy hozzá barátságos és szeretetreméltó. Ha sztrájkra, hol a nyomor s a munka sorvasztó rabsága a fenhéjázó tőkével szemben újra sötét színekben tárult elénk ; s midőn nagy nehezen a munkásnép elégedetlenségét egy nagyobb darab kenyérrel elnyomni sikerült, még sokáig aggasztott bennünket e sejtelem, hogy a veszély nem mult el, csak ismét erőt gyűjt egy ujabb támadáshoz .... Ekkor egyszerre Pécsről már Komáromba látjuk átszivárogni a gyilkos miazmát, mely örökké a levegőben lappang, s addig kínozza a beteg testet, mig a bajt gyökeresen kiirtó orvosszert nem tudunk alkalmazni. Mert e bajokat nem erőszakkal lehet orvosolni, itt mély reorganizációra, finom psychologiaí kutatásra, munkálkodásra van szükség, melyet minél kisebb területen, a lehető legkisebb embertömegben kell megkezdeni. A megyék és a városok vannak hivatva első sorban e súlyos bajok orvoslására, s az orvoslás irányát, elvszerüségét illetőleg a kormánynak kell felvilágosítással szolgálni. Midőn igy az alapos munkát meg kezdték, nemzetközi uton ís hozzá kell látni a sociálísmus gyökeres kiirtásához, nehogy az országunkban már-már elfojtott baj a külföldről beszivárgó eszmeáramlatok folytán ujabb tápláló anyagot nyerjen .... Komáromban a munkások f. hó 6-án tanusitott magaviselete még csak előjele az ott erőt veendő sociálizmusnak, ezért kétszeres erővel kell hozzálátni, hogy a szomszédos Komáromvármegyében békés uton s a munkások szemében is kedvezően semmisítsék meg a sociálisztikus tanokat. Igy hihetőleg sikerül a sociális jelenségek szakadatlan lánczolatát némileg megszakítani. ügyes formában megteheted, kérd meg. hogy látogasson el hozzánk.« Lianne türelmetlenül, idegesen dobbantott a lábával. »Nem ! . . . Már megint férjet akarsz számomra fogni mama ?« A leány csakugyan nem hivta meg a fiatal doktort. Meghivta tehát a mama. —Fodor Jenőt különben sem kellett nagyon hívni. Ment az magától. Nagyon megtetszett neki az a lány. Az igaz, hogy a Lianne szemeibe nagyon könnyű volt beleszédülni. Démoni szemei voltak ennek a karcsú és mégis gömbölyű leánynak, melyekből a bün lidérczfény^e és a tisztaság Veszta tüze váltakozva villogott elő. Szinte érezte az ember a delejes melegséget, mely belőlük kisugárzott, ha arczával közel hajolt, mikor a puszta szokásból félig lehúnyt hosszú fekete szempilláit hirtelen felnyitotta. Fekete szemeinél talán csak merész ívbe hajló szemöldökei voltak feketébbek, melyek félkörben ugy övezték körül azokat, mint két minia tűr diadalkapu ! —- De az már megint másféle feketeség volt, mintha a természet az ő fejecskéjén akarta volna megmutatni : hányféle árnyalata van a fekete színnek ? A haja pedig, az a Gretchen frizurába kötözött dűs selyemfonat, mely ugy övezte fejét, mint a korona, bágyadt, halvány, fénytelen fekete. Fekete volt azon a lányon minden, még az arcza is (legalább ő szerette magáról ezt hangoztatni) pedig ritka érdekes kreol-szinü arczbőre volt s hozzá még szeretett iá feketében járni. Csak az ajkai, meVélemény a Pápa város vízszükségleténél tekintetbe vehető viztelepekről. Előterjeszti Röttinger Jőzseí mérnők, Becsben. A város fekvése : Pápa város a Bakonyerdő északnyugati lejtőjén a Rába völgyében fekszik. A város nagytemploma 154 mtnyire emelkedik a tengerszin fölé, mig a város középmagassága kevéssel haladja túl a 145 mtrt. Folyóvizei: ti Bakony erdőben eredő patakok s folyók száma felette csekély, s a városra ( gyedül fontos, s számbavehető forrás a Tapolczafőn eredő, egy sziklahasadékból számos érből fakadt Tapolcza, mely már néhány méternyire eredetétől, elég hatalmas patakként buzog, s egy meglehetős nagy malmot hajt. Ily malom, a 6500 mtr. hosszú folyó mentén, a forrástól a városig 1 7 található. A Tapolcza források emelkedése átlag 180 mtrre tehető ; vízbőségük jelentékeny, s a főforrás naponkénti produktumát 300000 hl-re becsülhetem. A környékbeli lakók állítása szerint a források vizbősége valamint hőmérséklete is állandó, minden évben ugyana2. Máskép áll a dolog a viz minőségére nézve, mely értesüléseim szerint igen magas keménységgel bir. Mint mondjak, Tapolczafőn cretinismus és golyva gyakoriak. Mivel minden hydrotechnikus előtt, folületes vizsgálat után a Tapolcza vize látszanék a város ellátására a legalkalmasabbnak, meg kell itt emlitenem, hogy a Tapolcza a város hosszában folyik le, és igy a város környékében is folytonos tisztátlanságnak van kitéve ; bár mindennek dalyeket mindig nyitva tartott, voltak vérpirosak. Ha hallgatott sem értek össze azok sohasem. Mindig nyitva feledte ajkait, mintha arra várt volna, hogy csókkal forrassza össze valaki. Pedig nem szerette a csókot. Fodor Jenőtől is mindig megrázkódott, valahányszor az a kezeit csókolgatta. Nos igen ! mert a doktor hamar otthonosan érezte magát a családjukban. Az első látogatás után egy héttel következett a második, a második után a harmadik s mikor egyszer a leány kissé gúnyosan a filiszterként betartott vasárnapi viziteket emlegette, eljött a rá való Kedden is, Csütörtökön is. Később mindennap. S ezekről a mindennapi látogatásokról mindig kipirult orczával, lázban égő szemekkel jött haza. Pedig nem is igen erőltette meg magát a sok beszédben. Inkább csak nézte a leányt. Néha majd elnyelte falánk tekintetével, Egy ilyen látogatás után egyszer azt mondta Bodroginé a leányának; Kedves ember ez a doktor és látszik rajta, hogy igazán szerelmes beléd !« — Mire a leány azt felelte vissza : »Fodor egy közönséges állat. Csupán az érzékeivel szeret.« Hát fogd meg őt az érzékeinél fogva. A fő az, hogy a felesége légy. — Nem akarok a felesége lenni ! — Nem tudsz a felesége lenni! replikázott Bodroginé. — No jó ! tehát én megfogom mutatni, hogy a feleségévé leszek, ha akarom 1