Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-08-13 / 21. szám

Ezt tolmácsoljuk a király előtt is, s a koronás fejedelem akkor meg- fog­győződni arról, hogy itt nálunk Dunán­tul is a kulturának és civilizációnak biz­tos védbástyái szilárdul állanak. Kézimunka kiállitás. A »Pápai Leányegy­1 e t,« ez a munkás és hasznos egye­sület, mely összes önképző egyesüle­teink között a legnagyobb tevékenysé­get fejti ki, az idén, szeptember havá­ban nagyszabású kézimunka ki­állítást rendez. Felesleges volna ugyan a közönség figyelmét felhívni erre a körülményre s pártfogásába ajánlani a kiállítást hölgyközönségünk­nek, hiszen a leány egylet már 1888-ban, mikor még gyermekczipőkben járt, ala­kulásának első évében olyan fényes si­kerű kézimunka kiállítást rendezett, mely igen sokáig élénk megbeszélés tárgyát képezte s mely anyagilag is olyan jövedelmező volt, hogy azzal vetette meg alapját létezésének. Ter­mészetes tehát, hogy most, öt év múlva, mikor az egyesület minden tekintetben megizmosodva, tagokban gyarapodva, népszerűségben öregbedve lép ugyan­ilyen tervvel a nyilvánosság elé — természetes, hogy az érdeklődés foko­zottabb mértékben fordul felé s vára­kozásunk is sokkal nagyobb, mint an­nak idején. Mi nemcsak reméljük, ha­nem bizton hisszük is, hogy a leány­egylet fényesen meg fog felelni a vá­rakozásoknak, amelyről elég garanciát nyújt a leányegylet múltja és garan­ciát nyújtanak azok a pápai hölgyek, kiknek kezeibe van letéve -— az el­nökség vezetése alatt -— a kiállitás rendezése. Itt közöljük azt a felhívást mit a leányegyesület bocsátott ki a ki­állitás érdekében. nem vet gátat cselekvényei elé, s fesztele­nül, korlátlanul cselekszik. Soiréekon köny­nyelmü hangon szólitja meg a nagyságos urakat, arrogáns nembánomsággal udvarol a csintalan lánykáknak. Előtte a chab­lon, előtte a szokás az illemmel együtt törpe fogalommá válik, avagy semmive lesz; rút, nyomorult termete, rapid gondolkozása hódolatra és kaczagásra készti egesz kör­nyezetét. Ízlése kényes és mégis elfajult. A rongyos czondrát utálja, gyűlöli ; — bármi csúnya legyen is a lány, csak selyemruhá­ban járjon s illatot árasszon az erős szagú parfümétől, már ő neki tetszik. Nagyon érzékeny természetű, csinján kell vele bánni, mert sérti a legkisebb gúny, a legparányibb »bonmot.« De azért ő nem látja érzékeny oldalát s minduntalan homá­lyos szavakkal csiklandozza felebarátait. Az asszonyok nagyon kedvelik a sajátságos ficzkót, mert társalgási modora pikáns, s minden szavában csintalan fulánkkal él. Ha már ezt a kis púpost hosszú ideig tanulmányoztad te elmélkedő ifjú s minden mozdulatát, tulajdonságát elemeire bontod, azt tapasztalod, hogy számtalan emberből van összetákolva. A kis púpos férfiú a mo­dern kornak arczulatát tükrözi vissza. Agy­velejének berendezése, gyors észjárása a küzdő emberiség kihegyezett, píifikus termé­szetével áll kapcsolatban. Mindennek gyorsan a mélyébe képes hatolni, az eszme lényege gyorsan feltárul előtte, de hiányzik erős Felhívás. A »Pápai Leányegylet« f. 1893. év julius havában tartott bizottsági gyűlésén elhatározta, miszerint az egylet által az idén rendezendő kézimunka kiállítást f. év szeptemberében tartja meg. S bár egy női kézimunka kiállitás elő­nyeit vagy üdvös mivoltát fejtegetni fölöslegesnek tartjuk — mert alig hin­nők, hogy volna a ki tagadná, hogy az ily kiállitás a lehető legjobb eszköz az önképzésre, az ügyesedésre, a szorga­lom és erély kifejtésére — mégis ez alkalommal kötelességünknek tartjuk az okot, mely bennünket egy kiállitás ren­dezésére indít és a czélt, melyet általa elérni vélünk, a nagyérdemű közönség­nek tudomására hozni. A kiállitás sikere nemcsak az egylet vagyonának gyarapodását jelenti. Mert bár egy egyesület életében nem kevésbbé fontosak az anyagi eszközök, melyek fennállását biztositják, s bár a kiállitás ezen oldalról is jelentékeny haszonnal járna a leány egyletre'— mégis, ránk nézve, mint erkölcsi testületre, az erkölcsi haszon sokkal fontosabb. Ránk nézve sokkal fontosabb, hogy életké­pességünknek, önnállóságunknak és pro­duktivitásunknak eklatáns tanújelét ad­juk, mert ez nemcsak az egyesületnek, hanem minden egyes tagjának becsü­letére és díszére fog válni. Már maga az a tény, hogy a kiál­lítandó kézimunkát ki-ki tetszése szerint választhatja és készítheti, a mennyiben a kiállitás felkarolja a legegyszerűbb kézimunkát épp úgy, mint a legművé­szibbet -— nagy és tág teret enged az egyéni ízlésnek és önnállóságnak. Szor­galom és ügyesség minden munkában kifejthető és észrevehető — és egy kiállitás legfőbb feladatainak egyike, hogy mindent megmutasson. Egy kézi­munka kiállításon épp oly fontos hiva­tása van az egyszerű kötés, horgolás, varrás, sőt szép foltozásnak, mint a legremekebb aranyhimzésnek. Nem ki­sebb azoknak a száma, kik jobban szem­ügyre veszik az egyszerű, könnyen utánozható és kevésből kiállítható kézi­munkákat, mint azoké, kik a drága és komplikált munkák bámulói ; mert mig ezek csak a szemet gyönyörködtetik, addig azok tanítanak és haszonnal ke­csegtetnek. Senkinek sem kell tehát visszariadni attól a gondolattól, hogy méltóat nyujt­hat-e a kiállításnak ? Kiki a maga szak­májában serénykedhetik és nyújthat valamit, mi által a nemes czélt támo­gathatja s akkor valamint a kiállitás az egyletnek úgy anyagi, mint er­kölcsi haszonnal fog járni, épp' ugy a nagy közönségnek tanulságos és szórakoztató látványossága lesz, és minden kézimunka dicsőséget hozhat a maga kiállítójára. Mindezek után még csak a követ­kezőket szíves tudomásul: A kiállitás — egy még később meghatározandó naptól kezdve — szep­tember havában to napon keresztül áll a nagyérdemű közönség rendelkezésére 20 krajczár belépő dij mellett. Midőn pedig örömmel adjuk itt közre azon ál­dozatkész egyleti tagok névsorát, kik a kiállitás rendezését magukra vállalták, egyúttal felhasználjuk a kedvező alkal­mat, hogy fáradságos és felelősségter­hes munkájukért nekik itt nyilvánosan hálás köszönetet mundjunk. íme a díszes névsor, mely egyúttal sziiárd garanczía arra nézve, hogy a kiállított tárgyak a leggondosabb kezek által lesznek a le­hető legkíméletesebben elhelyezve és megőrizve s mely névsor maga elegendő arra, hogy a nagyérdemű közönség a akarata, hogy a kikutatott eszmét gyorsan érvényre is juttassa. Rut kinövése, visszataszító termete a világnak nyomorult külszinével, nevetséges gyarlóságával áll kapcsolatban, melyen belül a fény és pompa csillogása mámorba ejti az 'emberiséget, s elfeledkezik a világegyetem valódi rendjéről, a nyílt őszinteség, az igazi nagyság érvényre jut­tatásáról. Nagyravágyása, hiúsága párosítja a férfi és a nő jó és rossz oldalát ; hiúságában ott lappang a nőnek affectált modora, a férfi kaján irigysége. A szőke leánykák ábrán­dozása ; a bogárfürtü Évák szenvedélyes temperamentuma, a fiatal kor gyermetegsége, s a kényeskedő madame csintalan érzekisége nála hivatott képviselőre talál. Egyik perczben szerelmes ifjú, másik perczben bölcselő pesszimista. Udvarol a fényes toilettet viselő, ké­nyeskedő mademoisellenek s ekkor gyűlöli a fakóruhás lánykát. Másik perczben már gyarló színleléssel utálja a gazdagságot,s eget­földet ígér a szenvedő Jávának. Jelleme szeszélyes, gyorsan változó. Egyik perczben Byron Don Juánja, másik perczben egy meghunyászkodó hős, kiről a költő még nem vett mintaképet. A kis púpos élettörténete a változatok hosszú lánczolata. Ne higyj a szavának, ne higyj tekintetének fakóruhás lányka. Künn az aszphalton büszke grandezzával megcsip­kedi ajkad, s fenn a szalonokban kedves mozdulattal, finom elegancziával udvarolgat egy-egy kényeskedő kisasszonynak. Ok kinevetik, te megsajnálod ; mégis téged semmibe vesz, s előttük udvarias po­seban jelenik meg. Ha az emberiséget mindenáron tanul­mányozni akarod, figyeld meg a kis púpos minden mozdulatát . . . * Nemrég egy könyvet olvastam az em­beri íélszegségekről ; s olvasásközben gyak­ran felkaczagtam. A geníális tudós előszámlálja a fél­szegségek egész massáját s elfeledkezik arról, hogy mindezek tulajdonképen az emberiség rendes tulajdonságai. Azóta gyakran el-elgondolkozom, nem-e maradt ki. a vaskos kötetből valami félszeg­ség, emberi hiba, s mindig ujabb és ujabb hiányokat fedezek fel. Nincs meg benne a kis púposnak élet­története ; hiányzanak belőle mindennapos sétái az Andrássy-ut aszphaltján, melyekhez vaskos commentár szükséges. Avagy talán mindezt azért nem vette fel könyvébe, mert akkor a jó tulajdonságok könyvét is meg­kellett volna írnia. Mert biz a kis púpos a jó tulajdonságoknak is valóságos tárháza. Nem tudom, meglehet .... * * * S elmélkedésemet megszakítva kitekin­tek az ablakomon. A mosolygó napsugárban

Next

/
Thumbnails
Contents