Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-08-06 / 20. szám

rót, Mészáros Károly rendőrkapitányt, W éber Rezső urad. jószágigazgatót stb. A rabbit a templomban Marton J. L. hitoktató hosszabb beszéddel fogadta, mire Lőwy kántor adta elő meglepő szépen az estimát, erőteljes, pompás hangját ragyogtatva. A rabbi kezdte meg ezután nagyszabású és körülbelül egy óráig tartó szónoklatát. Mint Isten szolgája, isten dicsőité sével kezdte a rabbi beszédjét, majd a hála és köszönet szavait hallatta megválasztatásáért, és imát mondott a község, a város, a haza és a király üdvéért. Beszédjének tulajdonképpeni thémája a lelkipásztor kötelessége, az igazság szolgálatának fejtegetése volt, a mely alkalommal a rabbinikus tudományban oly mélyreható ismeretekről, az érvelésben annyi logikai erőről tett tanúságot, a mi csak a legbiztatóbb bevezetése lehet lelkipásztori működésének. Beszéde folyamán a hazafiság és vallásosság elveit hirdette, a történelem alapján fejtve ki, hogy e kettő együttvéve teremti csak meg az emberszeretetet, mely nélkül a társadalom fenn nem állhat. A lelkész magasztos hivatása, hogy hitközségét szellemileg és erkölcsileg felvirágoztassa és éppen akkor, midőn a felvilágosító eszméknek diadalt igyekszik szerezni, tudnia kell, hogy nincs szebb istentisztelet annál, mintha a haza javáért, a király üdvéért, imádkozunk. Főtörekvése lesz — úgymond — hogy szerény tehetsége szerint az emberiség nemesítéséhez hozzájáruljon, megőrizze hiveiben a tiszta erkölcsi fogalmat és hitközségét erkölcsileg mindinkább szilárdítsa. A nagy tetszéssel fogadott beszéd befejezésével véget ért a templomi ünnepély és csakis szűkebb körű társaság sietett a fehér asztalhoz, hogy a rabbi tiszteletére rendezett banketten részt vegyen. A hangulat a vacsora folyamán kitűnő volt, számos tosztot mondtak és együtt maradtak éjjeli 1 óráig. KARCZOL

AT. KoEeranosztrász. Levél a szerkesztőhöz. — Á mult nyáron ismeretséget kötöttem egy kőbányai hentesmesterrel. Ennek a hentesmesternek volt egy virágzó üzlete és egy fonnyadó leánya. A hentesüzletekért én mindig rajongtam, a hentesleányokert sohasem, de azért így napon eleget tettem a hentes meghívásának és kigyalogoltam Kőbányára. Mikor az üzletébe beléptem, füstölt kalbászt láttam ott es egy piszeorru leányt. A kalbász szép volt, a leány csúnya. A kaibász kellemesen lepett meg, a leány kellemetlenül. A kalbásznak nem mutathattam be magamat, tehát a leányt szólítottam meg a kedves papa hói- és hogyléte után tudakozódva. A leány gyengéd czelzást talált szavaimban és — elpirult. Aztán elpanaszolta, hogy milyen sok a szúnyog, mily óriási a por Kőbányán, mire én keseregve emiitettem fel, hogy milyen nagy a meleg és mily rossz a levegő Budapesten. Eme rendkívüli élenkségü társalgást a papa megerkezese zavarta meg, aki egy kilenczvenkilós asszonysággal abban a pillanatban gurult be a boltba. A papa örömében reámrohant, megöleit és megcsókolt. Az asszonyság szintén. Egyesült erővel bevonszoltak ezután a szobába es behozták oda az uzsonnát meg a kisasszonyt. Az uzsonuával jölaktam a kisaszszonnyal szinten. De azért a következő napokon megint csak kimentem a hentesékhez, udvaroltam a kisasszonynak, hogy megehessem az uzsonnát. Az uzsonnához hamar hozzászoktam, a kisasszonyhoz nehezebben. Az uzsonnákat megszerettem, a kisasszonyt nem. Később azután a lukulussi lakomák hatása alatt hízásnak indultam, ami nagy feltűnést kellett a járásbíróságnál, hói én díjtalan joggyakornok voltam. Egy vállalkozó szellemű imprezárió országszerte akart mutogatni, a jarásbiróm pedig fegyelmi vizsgálatot rendelt el ellenem. Két nap alatt kiderült az ártatlanságom és rehabilitálásom czéljából megígérték, hogy kineveznek dijas joggyakornokká. Az igéret azonban csak igeret maradt és én tovább is csak a hentesmesteréken élősködtem. A kisasszonnyal szoktunk az unalom ellen küzdeni, változó szerencsével. Néha mi ütöttük agyon az unalmat, néha meg majd hogy az Unalom agyon nem ütött minket, Leghamarabb a hentesmester adta be a derekát, akinek a mi társaságunk volt a legédesebb altató dala. A mesterné azonban allhatatos maradt és bóbitás főkötőjében üldögélve kötögette a harisnyakat es a házassági frigyeket. Természetesen mások számára. Mert neki már elég volt a harisnyákból is, a házasságból is. Az összepárositás sportját természetesen velem és lányával szemben is kívánta gyakorolni és már ismeretségünk első heteben reám akarta sózni a leányát. Az apa óvatossága azonban szerencsere útját állta ennek a merényletnek, mert ő csak akkorra igérte apai áldását, ha dijas joggyakornokká neveztetem ki. Meg is tettem akkortájban mindent, hogy a kineveztetesem meg ne történjek és a szabadságom biztosítva legyen, néhány héttel ezelőtt azonban gyanús tünetek között megbetegedett a hentesmester. Ennek a betegsegnek aztan áldozatul estem én is, a hentesmester is. A hentesmester koleranosztraszt kapott és belehalt, én pedig megkaptam a leányát, de még eddig nem haltam bele. Az apósomat eltemették, az anyósomat dezinficziálták (amit megfordítva sokkal jobb szerettem volna). Az üzletet kénytelen voltam átadni, az anyósomat meg átvenni (ami megfordítva szintén kellemesebb lett volna reám nézve.) Az üzletátvételere akadt pályázó elég, az anyósom átvételére azonban senki sem mert vállalkozni (hiába mégis gyáva népség ez a kőbányai 1) Mindjárt az esküvő után hozzám költözött az anyósom, de a második nap egy tót napszámos koleragyanus tünetek között halt meg Kőbányán és ez annnyira megijesztette az anyósomat, hogy lóhalálában elutazott Pápára, ahol az egyik leánya egy becsületes lábtyumtívész hites felesége. Megígérte, hogy addig nem teszi be Kőbányára a lábát, mig az egészségi viszonyok nem javulnak. Arra kérem tehát t. szerkesztő urat, kegyeskednek az általam beküldött a kőbányai egeszségi állapotokra vonatkozó rémes jelentéseket b. lapjában kiadni és az illető lapszámokból egy-egy példányt Kovács István ottani czipész úrhoz elküldeni. T. szerkesztő ur Alázatos szolgája Molnár Pista, joggyakornok. ^ Az eredetivel megegyez : Kópé. Nagy mulatság). » Pá-pa, és I idéke If júsága« f. 1893. év augusztus hő 12-én, azaz, jövő Vasárnap este 7 órakor, a pápai »Casinó« kerti helyiségében, pápai kulturális intézmények javára Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő védnöksége alatt, humoros estélylyel egybekötött jótékonyczélu tánczvigalmai rendez. Beléptidij: személyenkinti frt; családjegy (S személy) 2 frt. Ilyen szövegű meghívók küldettek szét a napokban, a »szazas rendező bizottság« aláírásával. Valószínűleg sokan lesznek, a kik ezen alairás megpillantásakor kételkedve csóválják fejüket, nem tudván elképzelni : honnan veszi a rendezőség a száztagú bizottságot Pápán. Pedig, mint az alábbi névsor mutatja, nyáron, mikor áz egész egyetemi ifjúság itthon nyaral, a fiatalabb diplomás emberek, a hivatalnok világ és a tisztikarból összesen diszes gárdát lehet összeállítani fiatal emberekből. Pusztán az intelligens elemek szövetkezéséből Fenyvessy Ferencz | oly fényes névsort állított össze, milyenmég sohas em díszlett pápai mulatság meghivójaim Az eddig rendezőkül felkért urak neveit a következőkben adhatjuk ; Andrae Emil Ajkay Zo'tán 1 Ailamóvits Lázár i Akúcs Lajos ! Ádám Pál 1 Battenberg Lajos Barátk Zoltán Dr. Blum Róbert Bódai Jenő Braun Pál Berge. Lajos Bn-csi József Breucr N. Bánóczy István Benserer Béla ifj. Bauer Antal Csillag Károly Csillag Dezső Flesch N. Fischer Gyula Fleischner Márton Dr. Gliick Fülöp Gaál istvá.u Giay Károly Garay Dezső Gross Lajos Gold Antal Gold Lajos Gindele Géza g. a. és a. Giczy Géza Ganz Ignácz Hercz Emil Hoff János Dr. Herczog Manó Hermann Pál Hoffner Sándor Hőhn Vilmos Heykál Sándor Imrey György Jakab Gyula Jilek Ferencz Dr. Kiss István Kiss Emil Kiss Elemér Dr. Kramaszta Imre Kovács Zoltán Kiss Tivadar Köinic-ndy Béla Kiss József Keményffy Gyula Knoblacuh Miksa Kemény Béla , ICönczöl Imre Kiss Ödön ifj. Kulite János Koller Kálmán Kauser Dezső Kacskovits Benő Kertész D, Dezső Konkoly Miklós Laufer Jenő Laufer Miksa ifj. Légrády Béla Loser Henrik Langraf Zsigmond Márffy Ltván Mndaiász EleméiMadár Rezső Mihály Gyula Mihály Géza Dr. Malhia János ifj. Nicsner József Neumann Béla Oe^terreicher Gyula Oláh Sándor lovag Pántz Alajos Pakrócz Kálmán ifj. Páal István Ráth Jenő Reidl József Dr. Rózsa Géza Rózsa Miklós R^guly Dezső Spatz Vilmos Steiner Kornél Salzer Aladár Szénássy N. Szenle Károly Schwartz Vilmos Szüts Gyula Szupits Gyula Schneller Alajos Sü tő Kálmán Sebestyén Tivadar Serényi Antal Tausz Jakab Tscheppen Jenő Tőrök Géza Török Béla Török Sándor Tóth Elemér Vaszary Béla Varga Rezső Wéber Gilbert Zambó Béla Örömmel üdvözöljük Fenyvessy Ferenczet, a ki városunkban első kísérli meg az összes társadalmi osztályoknak egyesítését rang és valláskülömbseg nélkül. A középosztályt vonzani fogja erre a mulatságra fiainak névsora, az intelligenciát az egyetemi polgárok, a hauterém-et Fenyvessy neve, s diszes névsora a tiszti karnak s a vidéki dzsentri ifjúságnak. Mi meg vagyunk győződve, hogy Fenyvessy kiserlete fényesen sikerülni fog s ez annál fontosabb, mert ez nemcsak a mulatság sikerét jelenti, hanem a