Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-08-06 / 20. szám

I évfolyam. Pápa, 1393. augusztus 6 20. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre 6 frt (12 korona) Negyedévre 1 frt 5okr (3 korona) Egyes szám ára 15 kr. (30 fillér) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évie 5 frt (10 korona) SZERKÉSZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Bástya-utcza 470. sz. PAPAT HIRDETÉSEKET ÉS ELŐFIZETÉSI PÉNZEKET elfogad r A KIADÓHIVATAL, valamint NÜBKl. Ármin papírkereskedő. Lapunk számara hirdetéseket elfogad a REUTER ÜGYNÖKSÉG ÉS a MAGY. TÁVIR. Iroda hirdetési irodája Budapest, Gránátos u. t. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GÖLD LAJOS. FŐMUNKATÁRS : SALZER ALADAR. A pápai honvéiSszobor, Elesett honvédeknek szobrot állítani : ezzel tartozunk a hazáért elhunyt honfiak emlékének, ezt parancsolja az őszinte hazaszeretet. Ki a hazáért halt meg, megérdemli, hogy diadaloszlopot emeljünk sirja felett ; s az utókor bizonyítsa be, hogy odaadó lelkesedéssel csüng a dicső multak emlékén. Minden város, melynek közelében honfivér áztatta a magyar anyaföldet, s a hősies honvédek a szabadsíigharczban vészes csatát vivtak az ellenséggel, csak a kötelesség adóját röjja le, ha az elesett honvédeknek emléket állit fel. Emléket, mely előtt az utókor levett kalappal áll meg, s a mindennapos küzdelemből kibontakozva hálatelt szívvel gondol a »névtelen félistenekre. « Néhány éve már, hogy Pápa város intellígentiája megpendítette az eszmét, hogy az ihászi csatában 1849ben elesett honvédek emlékére Pápán szobrot állit, és serényen fogott a munkához, hogy e nemes eszmét csakhamar meg is valósítsa. Fenyvessy Ferencz, országgyűlési képviselő állt a mozgalom élére, mert maga is örömmel látta a honszeretet e fenséges megnyilvánulását és minden lehetőt elkövetett, hogy a magasztos eszme minél előbb testet öltsön. Csakhogy nem azért vannak a szívnek köznapias érzelmei, nem azért lakozik merev czinizmus sok ember lelkében, hogy azt lépten-nyomon ne érvényesítse, és a magasabb törekvésnek útját ne állja. Támadtak ellenségeink, akik már előre irigyelték tőlünk a honvédszobrot, s titkos cselszövések segélyével akarták azt elülni kezünkről. Jól értesült forrásból tudjuk, hogy varmegyénk egyes járásaiban, melyekben a szoborbizottság a gyűjtést megindította, a legnagyobb közönyt, nembanomságot tanúsították a mi ügyünk iránt, s mig Arany János szobrára a budai honvédszoborra jelentékeny öszszeget gyűjtöttek, addig a papai honvédszoborra a nevetségig csekély öszszegeket adakoztak. A veszprémi járás mintegy 8 forinttal járult a szobor alaphoz s számtalan aláírási iv üresen került vissza. Korántsem akarjuk ezzel Veszprémmegye lakosságát hazaíiatlansággal vádolni, tudjuk, hogy a hazaszeretet és lángoló lelkesedés nem halt ki teljesen a szivekből, ezúttal csak a pápai honvédszobor iránt mutatkozott közönyt és rosszakaratot vetjük szemükre. Pedig Pápa városa épen nem szolgált rá erre. Mikor vármegyénk székhelyét tűzvész pusztította, siettünk öszszerakni filléreinket, hogy testvérvárosunk nyomorát némileg enyhítsük, s ha megyénk bármelyik községe támogatásunkra szorul, sohasem vonjuk meg

1 tőlük a segítséget. Méltányos eljárás-e tehát az, hogy, midőn városunk az ihászi csatában elesett honvédek emlékére szobrot állit, megtagadják a vármegye járásai komoly támogatásukat ? Hisz ez a szobor nemcsak Páp 1 város szobra lesz, hanem ezzel mintegy egész Veszprémvánnegye rój ja le kegyeletét, s nemcsak Papa városának, hanem egész Ve jzprémmegyének honszeretetéről, hazafias lelkesedéséről tesz tanúbizonyságot. A budavári honvédszobrot nem Budapest, hanem az egész ország állította fel ; a pápai honvédszobrot is nem Pápa városa, hanem Veszprémvármegyének lakossága emeli és egész megyénknek tulajdonát képezi. És ha a vármegyei járások lakossága szükkeblüen megtagadja tőlünk hozzájárulását, mutassuk meg, hogy ez nem tántorít meg bennünket a terv kivitelénél és hogy önerőnkből is képesek vagyunk a szükséges összeg előteremtésére. A honvédszobor bizottsága f. hó 2-án tartott ülést és elhatározta, hogy a hiányzó, mintegy 1000 frtnyi Öszszeget városunk lakossága körébon gyűjti össze. Tudjuk és elismerjük, hogy varo* sunk lakossága akkor, ha kulturális czclról, a honszeretetnek tettekben való TARCZA. Küzdeni . . . Küzdeni, ezt oly korán megtanultam, Még ifjúságom kelő reggelén ; A lepkeüző, vidám gyermekkorban Nehéz bánattal küzdve küzdtem én ! A küzdés ringó bölcsőm fölé állott S azóta követ mindenh'á hiven . . . Hitein, bizalmam, hogy ös ze nem roskad, Hogy meg nem szakad vérező szivem ! Oh ! tudom, tudom : te vagy égi angyal, Ki fenntartod e tengő életet ! Amazt a sátán adta utitársul, Téged adtak a kegyes istenek 1 Te aranyozod be fénysugarakkal Búbánatomnak sötét éjjelét, Fejem fölül a gondok nehéz seregét Varázsszóval te űzöd szerteszét. Eltem útját sötétség ha borítja, V.ezérvilágot te gyújtasz nekem, Te semmiség és nekem mégis minden, Én üdvösségem ; én költészetem! Lampérth Géza. Madárdal. (Ibsen.) Egy szép májusi reggel Sétáltunk az uton Titokteljes talányként S mint tó — hallgatagon. Langy szellő súgott-bugott, S ez mind oly jó vala, Egy ágon kis madárnak Csicsergett szép dala. Költői képet festék, Szép színbe' gazdagon: Ket barna szem, mely fénylett, Ragyogott — de nagyon. De im fejünk felett kaczaj Hallatszott csendesen — Elváltunk — s nem találkozánk Egymással sohasem. És most, hogy im ez uton Magam sétálgatok, Szivem még busábbá teszik A szép madárdalok, Mit utoljára mondánk, Megjegyzé a veréb, Es versbe szedve zeng most Belőle szép regét. S most a hány dal csak hangzik A bokrok s fák alól, Az mind a mi májusi Szép sétánkról dalok Icarus. A vallomás. — A »Pápai Független Ujság« eredeti tárczája — Irta : KRASZNAINÉ F. MARI. Holnap lesz Margit születésnapja. A tizennyolezadik. Szive ugy dobog az izgalomtól, arcza úgy ég a felindulástól. Oh de ő nem azért izgatott, a miért más leányok szoktak izgatottak lenni születésnapjuk előestéjén. O nem arra kíváncsi, hogy vájjon minő meglepetésben részesiti az apa, anya, testvér, jó barátné vagy talán a vőlegény. O erre mindenre nem gondol. Más az, amit ő vár a holnapi napon. Tizennyolczadik születésnapján tárja ki anyja szivét előtte, holnap mond el neki egyetmást arról, miért elnek külön valva — az anya és az apa.