Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-07-30 / 19. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt (i2korona) Negyedévre I frt 50kr (3 korona) Egyes szám ára 15 kr. (30 fillér) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évi e 5 frt (10 korona) SZERKÉSZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Bástya-utcza 470. sz. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS. PAPAI HIRDETÉSEKET ÉS ELŐFIZETÉSI PÉNZEKET elfogad A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Ármin papírkereskedő. Lapunk számára hirdetéseket elfogad a REUTER ÜGYNÖKSÉG ES a MAGY. TÁVIR. Iroda hirdetési irodája Budapest, Gránátos u. 1. FŐMUNKATÁRS : SALZER ALADÁR. 10000 frt. (s. a.) A városi tanácshoz az utóbbi időben két kérvényt adtak be, melyek mindegyike élénk bepillantást enged az egyes hitfelekezetek belső életébe. Megirtuk már, hogy egy néhány buzgó katholikus férfiú az apáczák vezetése alatt álló polgári leányiskola tanügyi czéljaira 10000 frt segélyt kért a városi tanácstól ; e kérvény még tárgyalásra sem került, a városi tanács előtt máris egy ugyanilyen értelmű és tartalmú kérvény fekszik, melyben viszont a zsidó hitközség kér 10000 frtnyi segélyt tanügyi czélokra. Mi, akik városunk érdekeit sohasem tévesztjük szem elől, e 10000 fitos kérvények teljesítése mellett a legjobb akarattal sem foglalhatunk állást, sőt a bennük foglalt intenciót, és sötét szinben rajzolt hátterüket határozottan elil éljük. A város vagyona nem arra való, hogy egyes hitfelekezeti iskolák .felsegélyezésére csakúgy immel-ámmal 10000 frtot szavazzunk meg, mert ezzel az egyenetlen segélyezéssel a hitfelekezetek között létező feszültséget még jobban kiélesítjük és mintegy fokozzuk az amúgy is fennálló ellentéteket. Ha az apáczák vezetése alatt álló polgári leányiskolának tanügyi segélyre van szüksége, forduljon a katholikus hitközséghez, vagy a megyei püspökhöz, ki nemes szivével, felebaráti szeretetével magasan fölébe emelkedik a mindennapos embereknek, s a katholikus iskolákat mindig a legnagyobb készséggel részesiti anyagi segélyben. A város pénze nem katholikus és nem zsidó hitfelekezeti czélokra áll rendelkezésünkre, hanem a vallás különbség nélküli kulturát és közjót van hivatva felvirágoztatni. Es e czéliónak a város meg is" felel minden évben, midőn tanügji czélokra külön tételeket szavaztat meg, s ugy az áliamilag segélyezett polgári leányiskolát mint a főiskolát anyagi támogatásban részesiti. Jó eleve útját álljuk a sokszor hangoztatott kifogásoknak, mintha a főiskolánál a református hitvallást venné pártfogásába a városi tanács, s korlátolt gondolkozásra mutatna, ha a nem rég megszavazott 30000 frtnál is a református hitval'ás előtérbe helyezése játszotta volna a szerepet. Eltompult észjárásra, fanatikus gondolkozásmódra vallana, ha a városunk műveltségének előmozdítására szolgáló, országos hirü főiskola megmentésénél vallásos érdekek pártolására gondolnánk s ebből praecedenst csinálnánk a jövőre nézve. Ugy halljuk, hogy a katholikus polgári leányiskola czéljaira fordítandó 10000 frtnyi segély kérelmezésére, a főiskolának megszavazott 30000 frt adta meg az illetőknek az impulzust. Légből kapott mesebeszédnek tartjuk ezt, mert művelt emberek előtt felesleges főiskolánk hasznát, előnyeit fejtegetnünk ; felesleges az apáczák vezetése alatt álló polgári leányiskola felsegélyezésére vonatkozó törekvést hibáztatnunk. Mindenki belátja, hogy egy iskola, melyben a növendékek kizárólag szigorúan katholikus szellemben lesznek nevelve, a hol nem okleveles, képesített tanárnők adjak elő az egyes tantárgyakat, nem szoríthat háttérbe egy államilag segélyezett leányiskolát ; s a város eljárását csak hibáztatni lehetne, ha az állam iskoláinak rovására egy egyoldalú, felekezeti leányiskola felvirágzását mozdítaná elő. Felesleges, azt hisszük* fejtegetnünk, hogy minden egyes város és község az állam fenhatósága alatt áll* az állam érdekeit van hivatva előmozdítani, s nem követhet el oly ballépést* hogy az államiiskolák felvirágoztatásának egy-egy felekezeti isko.'a előny éie útját allja. Nem rég egy vezérczikkünkbert bővebben foglalkoztunk államilag segélyezett polgári leányiskolánk jelenlegi állapotával, felemiitettük, hogy épülete milyen egészségtelen, s hogy az gyökeres renoválásra szorul. A tanTARCZA. Tied vagyok. „Kit szeretnék, ha tégedet nem szeretnélek 1" Nem udvaroltam néked sohasem, Es czifra bókot sem mondtam soha, S te mégis tudtad, szép szerelmesem, Hogy kivüled nincs senkim énnekem. Es nem turbékolék szerelmesen, Esengve térdre nem borultam én, S te mégis tudtad, szőke kedvesem, Hogy üdvöm vagy, bálványom, mindenem. Azt sem mondtam, hogy nüghasad szivem, Ha nem szeretsz s hogy öngyilkos leszek, S te mégis tudtad, kincsem, édesem, Hogy a tiéd a lelkem, életem. Nem esküdöztem, hogy hűségesen Csak tégedet szeretlek, senki mást, S te mégis tudtad, én egyetlenem, Hogy bár egymásé nem leszünk soh' sem, Mind holtomig CSak érted ég szivem. Rózsa Géza. Vigasztalódás. Felzendül a régi nóta újra ! Dalolok vig, szilaj éneket, Hadd feledjem bánatát a múltnak, Félre bánat, s bús emlékezet. Mit sirassam, hogy od' adták másnak — Tört bimbója elhervad a fának. Igen, dalolj ! dalolj vig éneke:, Keress élvet, bor és szerelemben, Nézd az élet rövid, alig éltünk Már is pillangóként tova reppen. Ne higyj soha, soha lány szavának — Tépd bimbóját nyiló rózsafának. Ne higyj másban, csak a szerelemben Ne pokolban —• túlvilági mennyben, ilt az élet tele angyalokkal, A pokohiak ördögivel egyben. Igiirj mindent, mindent a leánynak — Tépd bimbóját, nyiló rózsafának. Kerüld a csalfa ábrándok hónát, Ne fuss a lenge déli báb után, Mit álmaidban megteremtve látsz, Homokra épült kártyavár csupán. Itt lenn a földön szebb gyönyörök várnak Tépd bimbóját nyiló rózsafának. A jelennek élveit keressed Ne gondolj rá, hogy mit hoz a jövő ; Lágy ölében, csókja közt a lánynak Felejted majd, ha hűtlen lett is ö . . . Mit sirassad, hogy od' adt.,k másnak — Tört bimbója elhervad a fának. Epikur. A tudományok tudománya. — A »Pápai Független LJjság« eredeti tárczája — Irta : KOVÁCS ZOLTÁN Gyakran tapasztalhatjuk, hogy általában műveltnek elismert emberek, kik a humánust sőt talán egyes reális tudományszakokban is tényleg elég jártasoknak mutatkoznak, nincsenek tisztában a természettudományok, speciel a physika mibenlétével, czéljával s módszereivel, — összetevesztik a leíró természettudományokat, az u. n. természetrajzot a termeszettannal, a ehemiát a physikávaí s oly czélokat, oly kutatásokat s fejtegetéseket tudnak be a physika körébe, melyek legfeljebb csak a philosophia, a metaphysika, azaz szerintem az üres szalmacsepelés körébe tartozhatnak. Pedig egyszerűen, tisztán s világosan van körvonalazva a physika feladata, azon tudományé, mely részint közvetlenül kísérleti uton, részint hatalmas segédeszközével, a csalhatatlan mathematikával kutatja a természet körében előforduló jelenségeket,—az ezek közt fellépő szükséges és törvényszerű összefüggést, hogy ezek alapján találja meg a termeszet ama egyszerű s éppen ezen egyszerűségükben magasztos törvényeit, melyek szerint az