Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-04-02 / 1. szám - Melléklet

— Minden sor Írásom — Hányszor mondd, hány szőrReménység sugara Sötét. bánhódáskor, Fájó bánhódáskor. Mégis, ha most kérdném : Tudom, nem kívánná ! Azt a kis időt is Tudom nekem szánná, Azt is nekem szánná ! De az én szívemnek Más a dobbanása Ta;nu rá; a tollam Mindenik vonása, — Minden kis vonása ! . . . Hideg kötelesség — JVe is kínozz engem, Míg e kis levélre Csak egy ölelésre — . Haza száll a lelkem ! — LAMPÉRTH GÉZA. NÓTÁK. I, RÓZSAFELHŐ KÉK EGEN . . . MOSOLYOGJ RÁM ÉDESEM. NE HARAGUDJ MÁR REÁM KEDVES SZŐKE KIS LEÁNY. AZ AZ EGY CSÓK IGV VAGY UGY AZÉRT SOHSE HARAGUDJ LEGYÜNK KVITTEK ÉDESEM TE IS EGYET ADJ NEKEM. II. FÉLRE BÁNAT, FÉLRE BÚ, NEM LESZEK MÁR SZOMORÚ ! VÍGAN LESZEK VIDÁMON MINT SENKI E VILÁGON. ROZMARINGSZÁL, GYÖNGYVIRÁG . . . EJ-HAJ ILYEN A VILÁG ! MA BÁNATOS SZOMORÚ HOLNAP SUTBA EL A BÚ. NEM BUSULOK SEMMIÉRT ÉN MÁR TÖBBET, HOGY MIÉRT ? MERT AZ A KIS SZŐKE LÁNY NEM HARAGSZIK MÁR REÁM. III. KIS KERTBE RÓZSA VIRÁG . . . HARAGSZIK AZ ÉDES ANYÁD, HOGY NEM GONDOLSZ A VILÁGGAL. HANEM MINDIG A VIRÁGGAL. NEM JÓL TESZI ÉDES ANYÁD HA GALAMBOM HARAGSZIK RÁD. FIATAL VOLT EGYSZER Ő IS, FIATAL IS — SZERELMES IS. RÓNA BÉLA. Három eladó leány. — KARCZOLAT. — Immár megboldogult feleségemmel a szabadságharczban ismerkedtem még. Én honvéd voltam, Ő markotányosnő. Az én szivem fiatal volt, az övé is. Az én szivem szerelem után vágyódott, az övé is. Régi dolog hogy rokon lelkek találkozni szoktak, természetes tehát hogy mi is gyakran találkoztunk, És miután az alkalom nemcsak tolvajt szül, hanem szerelmeseket is, csakhamar szerelemre gyuladtunk mi is egymás iránt. Ez a szerelem szerencsétlen kimenetelű volt, amennyiben rövid négy heti ismeretség után egymáséi lettünk. Ez meg ugy történt, hogy egy eltévedt golyó az egész csatatéren nem talált magának alkalmasabb helyet az én lábszáramnál és így nemcsak a szivem volt megsebezve, hanem a lábam is. Ezt a kétszeres istencsapást veszélyesnek találtam én is, a markotányosnőm is. A sebemből magam sem hittem hogy valaha felépülök, tehát a szivem gyógyulását óhajtottam. Éppen arra vetődött egy tábori pap, az segített a bajon, amennyiben express összeadott bennünket a vallás törvényei szerint. Ugyanazon napon kivették a golyót, a lábamból, öt nappal később pedig már kigyógyultam a szerelemből is, a sebemből is. Ekkor már a magyar nemzet szabadsága is meg volt mentve, igaz hogy az enyim meg el volt veszve. A háború végeztével a családi életben kezdtük meg a háborúskodást a felesegemmel. Nem egyszer kaptunk hajba, bár felesleg ís megjegyeznem, hogy ilyenkor a feleségem húzta a rövidebbet. Nem tagadom azt sem, hogy volt néha örömünk is. Teszem azt, ha a fej jemhez irányított virágváza vagy fazék nem tévesztett útirányt, akkor a feleségem örült, ellenkező esetben én. Évek folytával megszaporodott a családom és egyúttal az anyagi gondom is. Három leányka felneveltetéséről kellett gondoskodnom, ami még nem tett volna tönkre. Az utóbbi években azonban a három leány ruháztatásával fejtett ki nagy fényűzést a feleségem, ez aztán teljesen tönkre tett. — El kellett adnom az apámtól örökölt kis házacskámat anélkül hogy az eladó leányaimat eladhattam volna. Ez a szerencsétlenség engem a kétségbeesés végleteibe kergetett, a feleségemet meg a sirba vitte. Szegény épen az nap hunyta örökre le a szemeit, mikor a legifjabb hajadon leányunknak a negyedszázados születés napját kellett volna megülnünk. Azóta aztán nekem kellett férjfogás kellemetlen mesterségéhez fognom. Fogtam is akárhány — cszizmadiát. Az idei nőegyleti bálon például, egy években és földi javakban gazdag birtokos legyeskedett sokat az idősebbik leányom körül. Ennek az uri embernek 500 hold buzatermőföld volt telekkönyvileg a nevén és azonkívül egy jókora hold a fején. Utóbbi ugyan nincs tulajdonául telekkönyvileg bejegyezve, de azért hozzátartozó jószág és akárhányszor ingyen látható az emiitett ur becses fejebubján. Erről az emberről a leányom azt hitte, hogy fülig szerelmes ő, belé, én pedig azt, hogy végre feltaláltam azt a mentőhorgonyt, mely engem az adósságok tenyeréből kihúz. Mondhatom mindketten csalódtunk, Egy szép napon ugyanis véletlenül kiderült, hogy ez a vén kiélt roué valamely még vénebb csoroszlyának a papucsa alatt nyög évenként tizenegy hónapig valahol Erdélyországban és csupán valami ürügy alatt farsangol néhány hétig Budapesten. Íme ez az egyik kudarcz volt az, egyik eredménye az idei bálozásnak, A másik az, hogy a szabó- mosó- varróés frizeurnők egymásnak adják nálam a kilincset és akárhányszor olyan obstrukcziót rögtönöznek, hogy ahhoz képest a parlamentbeli valóságos szófukarság. Bizony mondom, nem létezik jobb végrehajtó, mint az ilyen asszonyi nyelv, ha többedmagával megnyilatkozik. Alig is várom, hogy kifizethessem őket. Hogy valahogyan pénzre tehessek szert, nemrégiben azt is elhatároztam, hogy megnősülök. Még pedig nem szerelemből, hanem számításból. Közé is tettem ezen szándékomat a a leányaim tudta nélkül a »Magyar Hirlap« apró hirdetései között ekképpen. »Egy élete javakorában levő özvegy ember egy jó viszonyok között élő özvegyet vagy leányt óhajt feleségül venni.« Másnap három levelet kapok a kiadóhivatalban. Három ajánlatot egyszerre. íme hárman aspirálnak az első napon az én becses személyemre, gondoltam magamban nagy örömmel. Kíváncsian törtem fel a borítékot, lázas nyugtalansággal olvastam végig a leveleket. Egyszerre aztán kiesett a kezemből mint a három levél és megsemmisülve dőltem a karosszékembe. Képzeljék csak kérem, a három levelet a három leáyom adta be a kiadóhivatalba !• Kópé,^ Furcsa, hogy Ámor a legkisebb istenke a legnagyobb bajok okozója. A régi szerelmes levél elavult váltó, mely valamikor nagyon drága volt és értékét vesztette. A mathematikus ritkán szerelmes. A szerelem első alaptörvényénél: »én meg te az e g y« már tagadólag kezdi a fejét rázni. Sir bennem rég a vágy. Sir bennem rég a vágy — Es véle sirok én, — Hogy nem talál meleg tanyát Szivemnek fenekén, Testvére: szerelem Öt lesve várja rég, De mit tegyek, ha nem talált E tárt kapukra még ? A fészek készen áll Es nyitva ajtaja, Oly lágy és oly meleg, miként A vágynak sóhaja. Oh jöjj lakóul be' Te édes szerelem ! A vágy is itt hagy s nem tudom Akkor mi lesz velem ? ! UJLAKY GÉZA,