Pápai Független Kisgazda – III. évfolyam – 1947.
1947-06-14 / 24. szám
194 7. évi június hó !4. POLITIKAI HETILAP m SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: PÁPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. SZÁM. HIRDETESEKET FELVESZ SZERDÁN DÉLUTÁN 4 ÓRÁIG. Felelős szerkesztő SZALAY KÁROLY ELÖFIZETESI DIJ: Egy évre . Postakarékpénztári Félévre . . csekksz. sz. 25.525 Negyedévre 26 Forint 14 Forint 7 Forint M magnnl: űífmm Irta: Gerendi László Az a xálságról-válságra való játék, amely koalíciós politikánk jellemző tünete volt annak fennállása óta, az elmúlt héten végetért — remélhetőleg örökre. A zavartalan együttműködést, a békés építőmunkát gátló körülmények kiküszöbölődtek s ma már hozzáfoghatunk erőink számbavételéhez, lehetőségeink mérlegeléséhez és megvonhatjuk azt az egyedüli helyes útat, amelyen pártunk híveinek haladniok kell. A dunántúli néplélek bölcs nyugodtsága, szenvedélymentessége rányomta bélyegét ennek a városnak és ennek a vármegyének politikai életére is. Ennek köszönhető, ha az elmúlt idők politikai válságai az ország más pontjain nagy vihari is kavartak, sokhelyütt tömegmegmozdulásokban, népitéletekben kulminálódlak, itt a bölcs mérséklet, amelyet valamennyi koalíciós párt vezetője tanúsított, hullámfogó gát volt, amely átszűrve a felelőtlen kilengéseket, valóban csak a népakaratot engedte érvényre juttatni. Ez az örvendetes tény jellemezte a mostani „csúcs"-válságot is. A város lakossága — pártállásra való tekintet nélkül — nyugodtan és higgadtan fogadta az eseményeket, s amíg másutt a reakció mesterkedése hisztériás rémületet és pánikot igyekezett teremteni, itt inkább a várakozás feszült az emberek arcán. Azok, akik a Független Kisgazda Párt hatalmas táborához tartoznak, pillanatra valóban tanácstalanul állak a drámai gyorsasággal pergő esem ények előtt. Nehéz volt felmérni a Nagy Ferencek, a Vaigha Bélák tragédiáját, akik kétségtelen jószándékkal indulva, elkanyarodtak arról az útról, amelyen ennek a pártnak haladnia kell s abban a pillanatban, hogy feltámadt lelkükben a mult rendszer iránti nostalgia, máris szembekerültek önmagukkal, azokkal az eszmékkel, amelyeket 1932-ben Békésen, 1944-ben Debrecenben a Kisgazdapárt zászlajára írtak, tehát el kellett tűnniök a közélet színpadáról Nem áll tehát helyt a reakció mesterkedése, hogy a párt lett hűtlen e\veihez, hűtlenek lettek a vezetők a kezdetben saját maguk által is vallott eszmékhez. Ha most, a mult visszahozására, a békés együttműködés meggállására törekvő ballasztoktól megtisztultan vizsgáljuk a Kisgazdapárt szerepét a koalícióban, a következőket kell megállapítanunk: a magunk részéről megadtuk a közös együttműködésre irányuló jószándék minden biztosítékát. Ebben egyetlen baloldali pártnak sem lehet kétsége. A Kisgazdapárt tábora belekapcsolódik a hároméves terv országépítő munkájába s a Mindennapiért dolgozó, verejtékező parasztság azon fáradozik, hogy amíg a romjaiból épült gyárakban a munka himnuszát zengik a gépek, a dolgozó munkásság asztalira odategye a becsüleles munka jólmegérdemelt bérét: a fehér kenyeret. Az ország újjáépítésére szövetkeztünk 1944-ben Debrecenben a kcaliciós pártokkal s az új pártvezetőségnek — mellékgondolatok nélkül — vállalnia kell ennek a szövetkezésnek hűséges megtartását is. Az a körülmény, hogy mi változatlanul a magántulajdon, az emberi szabadságjogok szentségének tiszteletbentartása, a valláserkölcs mindentől és mindenkitől való megóvásának elvét valljuk ma is, nem gátol bennünket az együttműködésben. Ahogyan mi is tiszteletben tartjuk a szocialisták, vagy kommunisták világnézeti elveit, ép úgy tiszteletben kell, hogy tartsák koalíciós partnereink is a mi meggyőződésünket annál is inkább, mert ezt a meggyőződést vallja ma is az ország lakosságának nagy többsége. Megyünk a magunk útján. Ez az út párhuzamosan visz koalíciós partnereinkével. A végcél: egy szebb és emberibb Magyarország felépítése. A két út között azonban mélységes szakadék tátong, amit az elvi ellentétek vájtak közénk. Minél közelebb ériinkm a célhoz és minél inkább távolodunk időben a hatesztendős háború borzalmaitól, annál inkább szükül ez a szakadék, amely a konszolidáció békés éveiben már választóvonal lesz csak, megszűnni azonban nem fog soha, mert ahogy a szocialistából nem lesz polgári gondolkodású demokrata, épúgy nem lehet a magyar parasztból sem kommunistát csinálni. Megyünk a magunk útján s az út végén, biztosan megérjük, hogy amikor a szakadék szükül, megfoghatjuk egymás tévelygő kezét. Amiről keveset írnak Rövidesen megkezdik a szlovákiai magyarok áttelepítését, a svábok ki-, illetve áttelepítését Mikor érkeznek megyénkbe a felvidéki magyarok ? A közeljövő egyik legnagyobb feladata a demokratikus magyar államnak a Szlovákiai magyarság jövőjének biztosítása. Nevezetesen arról van szó, hogy a Szlovákiában élő magyarságot megmentjük nemzetünk számára, vagy a közelmúlt nagy vérveszteségének mintájára pusztulni hagyjuk. A magyar kormány a háború utáni gazdasági élet tengernyi gondja mellett is felismerte a kérdés jelentőségét és történelmi felelősségének tudatában minden igyekezetével azon van, hogy az a magyarság számára a lehető legkedvezőbb elintézést nyerjen. A kérdés politikai részét a külügyminisztérium, valamint a lakosságcsere céljából alakult Magyar-Csehszlovák Vegyesbizottság intézi. A folyamatban levő lakosságcsere előkészítésének és gyakorlati lebonyolításának feladata az Áttelepítési Kormánybiztosságra hárul. Ebben a munkában a Földhivatalok telepítési szervei jelentős szerepet vállaltak. Azokban a vármegyékben, ahol a sváb lakosság tömegben él, részben számbaveszi és nyilvántartja a svábok által viszszahagyott és a belső telepítés által igénybe vett lakásokat, földeket, részben pedig a sváb lakosság ki, i 11. összetelepítésének újbóli megindulása során a felszabaduló házakat és földeket a felvidéki magyarság számára biztosítják. Munkatársunknak a felvidéki magyarok telepítésével kapcsolatban illetékes helyen a következőket mondották. — Egyik legnagyobb felad at az áttelepülők elhelyezése, hajlékhoz juttatása, mert Magyarországból sokkal kevesebben jelentkeztek Szlovákiába való áttelepítésre, mint amennyinek onnan át kell jönni, azonkívül a Szlovákiába való áttelepülni kívánók nagy része teljesen nincstelen, ház és föld nem marad utánuk. A szlovákok viszont elsősorban a jobbmódú magyaroktól kívánnak megszabadulni. Ezeket a vagyonbeli különbségeket azonban számbaveszik és elszámolásuk előreláthatón a jóvátétel keretén belül történik. Ezzel azonban az áttelepülő magyarság elhelyezése nincsen megoldva. Itt azonban kézenfekvő megoldási lehetőség kínálkozik a magyarországi sváb lakosság ki, illetve összetelepítése következtében. A svábok által visszahagyott házak és földek a Felvidékről áttelepülni kényszerülők csak egy részének nyújt letelepítési lehetőséget. További feladat tehát, hogy az egyéb helyeken, városokban, községekben, üres házak, lakások, ki nem osztott földek felderítése. Arra a kérdésre, hogy Veszprém megyében mikor kerül sor a felvidéki magyarok telepítésére, azt a feleletet kaptuk, hogy az szoros függvénye a Felvidékről érkező szerelvények mennyiségének és az érkezés ütemé- ! nek. Minthogy ezen a téren a köl- | csönös megállapodás ellenére nagy ingadozások mutatkoznak Veszprém megyében a felvidéki magyarok telepítésének megkezdése előre kiszámíthatatlan. Éppen ezért az előkészületeket úgy * végezzük, hogy meglepetés ne érhessen. Reméljük, hogy minden magát magyarnak érző szívén viseli súlyos megpróbáltatásokat átélt felvidéki magyarok sorsát és ez úton felhívunk mindenkit, hogy támogassák szerencsétlen magyar véreink sorsát intéző szervek munkáját. Ifjúsági nap A sok nehézség ellenére is méltó keretek között ünnepelte meg Pápa város ifjúsága június első vasárnapján a hagyományos ifjúsági napot. Reggel az SzIM zenekar zenés ébresztője vezette be az ünnepséget, majd pedig a sportpályán gyülekezett az ifjúság, ahol nagygyűlés volt. A Himnusz hangjai után Kerekes János polgármester mondott megnyitó beszédet, figyelmeztetve arra az ifjúságot, hogy becsületes munkával dolgozzanak azon, hogy szabad hazában, szabadon élhessen ez a nemzet. Ulánna Pécsi János az Országos 48-as bizottság kiküldöttje tolmácsolta a MIOT és a budapesti ifjúság üdvözletét, majd pedig az ifjúsági munka jelentőségét ismertette. Szűcs Aranka szavalata után Biró István népi kollégista, majd pedig Szegvári Mária, a leányifjúság szónoka beszélt. Szegvári Mária a megbékélés és a munka fontosságát hangsúlyozva felkérte a leányokat, hogy Ára 50 fillér