Pápai Független Kisgazda – III. évfolyam – 1947.

1947-05-31 / 22. szám

p a l i I HETILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS K1 ADÓHIVATA ! ] Főszerkesztő: | ! Ti 'i-ü-! DH : Egy évre .... . . 26 Forint PÁPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. SZÁM. HIRDETÉSEKET FELVESZ SZERDÁN DÉLUTÁN 4 ÓRÁIG. | SZALAY KÁROLY Postakarékpénztári csekksz. sz. 25.525 Félévre Negyedévre . . . 14 Forint . . 7 Forint Az elkövetkező idők három leg­nagyobb magyar problémája a ha­difoglyok hazatérése, a mező gazda­sági termékek árának s értékesítésé­nek megszervezése -s a hároméves tervnek augusztus hónapban való el­indításn. Mindhárom kérdés hatal­mas munkát és egyéb követelményt támaszt az országgal szemben s eleve tisztában kell lennünk azzal, hogy ezeknek a követelményeknek helyes teljesítése mélyreható változást je­lent a magyarság életében. A hadifoglyok hazatérése társa­dalmi-, szociális- és gazdasági kér­dések egész tömegét veti majd fel s a magyar közéletnek fel kell ké­szülnie arra, hogy ezeket egysége­sen a pártérdekek félretételével igye­kezzen megoldani. Az bizonyos, hogy a hazatérő hadifoglyok bizonyos igé­nyekkel jelentkeznek, ami megért­hető, ha arra gondolunk, hogy a há­borús őrületnek igazi áldozatai s egyben áldozatvállalói ezek a hazaté­rők. Elvesztettek itthoni értékeikből esetleg mindent, talán még család­jukat is. A frontom s a fogságban ta­lán otthagyták mindörökre egészsé­güket,. Amikor harcba küldötték őket, a kényszeren kívül ígéretet is tettek tarsolyukba, aminek beváltására ma nincs felelős tényező, s lehetőség sem. Emlékezzünk csak a háború utolsó évének egyes felelőtlen ígéreteire: »egy tankért öt hold földet...« stb. A hazatérők is tudhatják, kik voltak akik ezt az ígéretet tették s azt is, hogy az a mai társadalmat nem kö­telezheti. De az ígéretek emlékeként valamilyen kielégítetlenség lesz ben­nük, amit le kell vezetni. Ennek pe­dig legegyszerűbb módja lesz, ha mielőbb biztosítjuk foglalkoztatásu­kat, kielégítve a munkához való jó­ikat. A hazatérő földmunkásokat, zselléreket, volt cselédeket földhöz kell juttatnunk s el kell látnunk in­strukcióval s forgó' tőkével. A bete­gek bizonyosan nagy számmal lesz­nek. Ezek számára a gyógyulást in­tézményesen kell a társadalomnak biztosítani, mert megmaradásuk egy jí ben a magyarság megmaradását is jelenti! Gondoljunk arra, hogy a ma­gyarság gerince: a 20—40 évesek te­szik a zömét a hadifoglyoknak s rajtuk múlik, hogy 20 év múlva lesz-e még magyar gyerek ebben az országban s a világon egyáltalán... A mezőgazdaság ár- és értékesí­tési gondja ott dörömböl mindenki ajtaján. A magyar gazdasági élet alapja a föld s mindanny :unk sorsa' azon múlik, milyen lehetőséget biz­tosítunk a parasztság szárrlára. Amint a beszolgáltatás terhe, a stabilizáció a parasztságot nyomta elsősorban s az ő munkájának eredménye lett a siker, gondoskodnunk kell, hogy végre megkapja termékeiért azt az árat, amit eddig nem kapott meg. A szervezett, kifizetődő értékesítés né'­kül, nem lesz további lehetőség an­nak biztosítására, hogy itt akármi­lyen ipart, 'kereskedelmet tudjunk fejleszteni. Ha a parasztság bizalmát nem szerezzük vissza azzal, hogy kézzelfogható bizonyossággal győz­zük meg munkájának értelméről, akkor egész állami életünk veszélybe kerül. A harmadik köztársaság léte áll vagy bukik azon, hogy a paraszt­ság számára megadjuk a gazdasági érvényesülés és megélhetés lehető­ségét! Felszabadulásunk óta egész éle­tünk jellemzője a tervszerűtlen, sok­szor a pillanatnyi szükségesség sze­rint vitt államvezetés. Nagyjából áll .ez az állami élet minden területére. A kapkodásnak okai sokfélék. Így a központi kormányzat gyengesége, szemben a helyi kiskirályságokkal, a politikai pártok befolyása, az egyes minisztériumok összehangoltságának hiánya, n£m egyszer a szakszerűtlen­ség és hozzánemértés, olyan külső tényezők jelentkezése, amivel előre számolni nem lehetett, stb. A há­roméves terv elsősorban azért lesz fontos, hogy számba vegyük legsür­gősebb teendőinket, azok sorrendjét meghatározzuk s ennek megfelelően — amint köztársasági elnökünk mon­dotta — következő é etünkben az újjáépítést váltsa fel az országépí és. Ennek az érdekét szolgálja a há­roméves terv. Mivel minden Párt előmutatta a maga tervezetét, kívá­natos az általános érdekek szem­pontjából az összehangolás munkája akként történjék meg, hogy annak végrehajtása során további, vagy újabb kívánság ne borítsa fel a me­netrendet. Tudjuk nagyon jól, hogy minden munka lendületet kíván s minden fordulat, vagy meglepetés enneit a lendületnek a fékezésével jár. Már pedig a lendület ellanyhu­lása után kétszeres erőre van szük­ség, a megszakított sebesség újbóli eléréséhez. Tudjuk jól, hogy egyet­len terv sem változhatatlan, különö­sen nem, egy hosszabb időre készí­tett terv. A megvalósítás eszközei, módjai é^formája módosulhat. Azon­ban, ha tudjuk és ismerjük célunkat, .lehetőségünket pontosan megmér­jük, meglepetések nem érhetnek ben­nünket. A hároméves tervvel az a cé­lunk, hogy eltüntessük a háború pusz­tításait s lerakjuk a demokratikus új Magyarország gazdasági 1 alapjait. S ; mert a demokratikus életformát csak : egy polgári államrendszerben tud­juk elképzelni, gondosan kell ügyel­nünk arra, hogy az eszközök és mód­szerek megválasztása nehogy az ál­lamkapitalizmus kifejlődését segítse elő. Ha a fentiekben érintett háront nagy problémát sikeresen, jó ered­ménnyel oldjuk meg, a magyarság hatalmas lépést tett az országépítés terén s igen közel jutott ahhoz, hogy 'megvalósítsa a demokratikus Ma­gyarországot. A Független Kisgazda Párt programja H. Az. ország helyzete szükségessé te­szi, hogy 3 nem/e;- nagy ügyeit köz­megegyezéssel intézzük. Éppen ezért a Független Kisgazda Párt készségét jelenti ki, hogy minden politikai ere­jével résztvegvefi a koalícióban és hozzájáruljon annak erősítéséhez mindaddig, ameddig az ország ér­deke és a közösen vállalt feladatok szükségessé teszik az erők egyesítését. Természetes, hogy a Független Kis­gazda Párt ezzel az állásfoglalásával nem mond le véglegesen a demo­kratikus kormányzásnak a koalíciós rendszertől független gyakorlásáról, a többségi elv érvényesítéséről. A koalíciónak a belső megbékélés^ is szolgálnia kell. A dolgozó milliók, akik olyan példaadó összhangban és fegyelemben, csodálatos áldozat­készséggel végzik a maguk, ország­építő munkáját, joggal megkövetel­hetik pártjaiktól, hogy azok egyéni hatalmi törekvé­seikkel, ellentétek szítá­sával, vagy válságok mes­terséges felidézésével ne okozzanak zavarokat az ország kormányzásában és a nemzetgyűlé­sen. A gyűlölködés, a pártok , túlzott versenye már ed ­digis tagadhatatlanul sú­lyos károkat okozott az országnak. A demokrácia alaptétele az állam­polgárok önkormányzati jogának szabad gyakorlása. Az önkormány­zat felső kormányzati fokon a nem­zetgyűlésben érvényesül, de érvénye­síteni kell az elvet a községeknél, a várme­gyéknél és minden köz­érdekű testületnél, vagy szervezetnél is. A községeket a nép által szabadon választott képviselőtestületek igaz­gassák. Minden önkormányzat a többségi: elv szerint, a fasiszta idők­ben előszeretettel alkalmazott »kor­rektívumok< nélkül válassza meg vezetőit. A közigazgatás korszerűsí­tésével egyidőben törvényes biztosí­tékokat kell teremteni az önkormány­zati választások szabadságának intéz­ményes védelmére s arra, hogy a nép által megválasztott vezetőt vagy vezetőket súlyos törvényes megtor­lás veszélye nélkül senki se gátol­hassa munkájukban. A közigazgatásból és a rendészetből ki kell vonni a pártpolitikát és ezeknek a szerveknek a munkáját pártatlanná, elfogulat­lanná és a nép által ellen­őrizhetővé kel! tenni. A pártpolitikai elfogultságból szár­mazó törvénysértéseket, a hivatali .hatalommal való bűnös visszaélést, !a hivatalon vagy rendészeten keresz­tül érvényesített pártpolitikai kény­szert épp úgy kell elbírálni, mint a panamát és a korrupció bármely for­máját, amely a közszolgálat tekin­télyét s ezen keresztül a demokrácia hitelét sérti. Szükséges, hogy ezeket a panaszokat ne politikailag elfogult­nak tekinthető fegyelmi fórumok bí­rálják el, hanem külön törvényes rendezés alapján a közigazgatási bí­róság elé kerüljenek. Három nagy probléma.

Next

/
Thumbnails
Contents