Pápai Független Kisgazda – III. évfolyam – 1947.

1947-04-19 / 16. szám

III. évfolyam 16. szám. PAPAI 194 7. évi április hó 19. POLITIKAI HETIL SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: PAPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. SZÁM. HIRDETESEKET FELVESZ SZERDÁN DÉLUTÁN 4 ORAíG. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ SZALAY KÁROLY A P mmmmmmmmmmmmmmmtmmmmm ELŐFIZETÉSI Díj: Egy évre .....*. 26 Forint Postakarékpénztári Félévre 14 Forint csekksz. sz. 25.525 Negyedévre 7 Forint enifeereJk és a régrielc A demokrácia jó volt arra is, hogy egyes tehetségek felszínre bukkanjanak. A mult világ meglehetősen nehézzé tette a szegény emberek előre jutását. Sok értékes és tehetséges ember vált javára ennek az újítej kísérletnek. Volt azonban az éremnek másik oldala is. Akadtak olyanok is, akik nem váltották valóra a hozzájuk fűzött reményeket. Kényelmesen beültek az irodába abban a tudatban, hogy beosztottjaik mindent elvégeznek jól, S végeredményben aláírni valamit, nem is olyan nagy tudomány. A tehetség azonban nemcsak itt mutatkozott meg,' volt egy fattyú hajtása is, néhányan roppant tehetségesen gazdagodtak meg. Kihasználták a zür-zavart, az inflációt és nagyon sokan éltek a zavaros idők lopott holmijaiból. Az újak közül a legderekabbak azok voltak, akik hosszú elnyomás, kényszerű elfojtás után, most íragyot lélekzettek, ezek az emberséges életnek, a demokratikus Magyarország felépítésének voltak hitvallói, mártírjai és remetéi. A régiek közül a parasztok és a munkások megmaradtak a mindennapi kenyér megszerzésének örök gondjánál. A kisemberek épp oly szorgalmasak, épp olyan lelkesedéssel álltak bele és élik sorsukat hosszú századok óta. Hogy milyen nehéz ez a sors és milyen nehéz a mindennapi kenyér gondja, arról legtöbbet talán a 30—40 évi keserves munka után felépített hajlék és az ez idő alatt szerzett pár hold földecske tudna beszélni. ' " : ' A problémák ugyanazok maradtak és vele együtt az életnek az igazsága: a becsületes munkához verejték szükséges. A régiek közül ránkmaradtak továbbra is azok, akik az életet ugyan úgy szórakozásnak, pletykának és benne hitvány életmozdulataikat nagyra értékelve tartják. Valahol ezek elvétették az életet, az élet lényegét és az élet fölé mesebeli délibábot állítottak, mely után szaladnak, s amit soha el nem érnek. Ezek nem akarják tudni, hogy az emberek sorsa szenvedés, szegénység és gond, és nagyon csodálkoznak azon, hogy a dolgozó szegények szeméből, az elnyomottak, a kisemmizettek tekintetéből feléjük nem a szeretet és megértés lángol. Az élet régi igazsága, a szegények és gazdagok örökös kettőssége, ijesztően rajzolódik elénk. És ez a része a magyar társadalomnak fölényes bírálattal mond ítéletet a mai magyar élet felett és a bíj-f rálát nem hizelgő az egyre fejlődő demokráciára. Sok minden megváltozott, csak az ember nem. Ugyanolyan hibákkal és előnyökkel jár a mai magyar életben, mint a múltban, maga módján és elgondolásán akarja az emberiséget felemelni. Éppen ezért sokszór jutott keserves kátyúba ennek a nemzetnek a sorsa, népe széthúzása és öncélú közömbössége miatt. * Sokszor hangzott el az elmúlt két évben kiáltás az összefogásért és figyelmeztető és mégis minden törekvés és külső változás ellenére a társadalom nem nyújt segítő kezet az építőszándékú magasabbrendű ideálokat megvalósító demokráciánknak. Vannak akik kockázatvállalás nélkül figyelik az új magyar élet alakulását, anélkül, hogy építőszándékú szerepet vállalnánk. Az önfeláldozó dolgozó nép egyszer számon fogja kérni. A számonkérés előtt azonban a társadalom egészének ki kell állani a, gátra áldozatvállalásra akkor is, ha az elkövetkezendő esztendő nem a gyümölcs beérését jelenti, hanem még nagyobb áldozatokat kíván. Hogy ez az ország a demokráciának igazi temploma lehessen. Szalay Károly. Falvakat járom! Beköszöntött a tavasz. Életet csókolnak mindenbe a tavaszi napsugarak és a szikkadó nagy 'határban sürgés-forgás. Szántás, vetés, élet mindenütt. A magyar paraszt most Isten munkatársa s Isten lelkével van tele a tavasz megújulása és a szikkadó barázdákban élet fogan. Figyelem' fajtámat, a dolgozó parasztot, amint járom a falvakat. * NŐRAP. Kicsi kis falu, gyermekkorom aranyvilága, hiszen itt minden ismerős. Sokszor veszekedtem ezzel a né'ppel és odahajoltam velük a barázdákba. Fagyban és naptüzben a küzdelmek ölén ismertem meg őket. Sajátos arculata az öncélú közömbösség, 4— ugyan általános falusi tünet ez — de Nórápon, ahol a mód nagyon sok házban megvan, az élet ellen van. Sok dologban elzárkózik a fejlődés elől, csak keveset említsek: tényé szál latját sem váltotta meg. Itt nincs villogó pártérdek, egyetlen egy barázda föld sincs el műveletlen. PA PA KOVÁCSI. Nóráppal szomszédos község, tiszta kis falu s mióta a rossz emlékű rendőr elkerült ! onnan, vagyis más tájra evezett, ebbe a kis községbe békesség költözött. Az emberek nyugodtan dolgoznak-és fontos termelő munkájukkal építik •hazánkat. Egy-két múltból elíztelenkedett ember ugyan játssza a jó demokratát, de a jó falusiak tudják: »kutyából nem lesz szalonna« és nem st)kat adnak rájuk. KUP. Magas dombok között, mint egy térdeplő kis gyülekezet terül el. Szorgalmas, derék nép lakja. Talán ez a község hitelszövetkezetével legjobban hozzájárult a gazdák megsegítéséhez, mert háborús károk helyrehozatalára derék igazgató-tanítójuk közbenjárására tetemes hitelhez jutott. A falu nehéz problémájának megoldását áldozatos vezetők segítik elő. Nincs itt pártvillongás, szorgalmas kezek törik az ugart, télen az erdőn dolgoznak, meg is van a mindennapi kenyér. PÁPASALAMON. Szegény, de kedves nép a népe. Munkába telik ideje, fehér házai a szorgos, takaros népet jelképezi. Csak jót írhatok róluk; a pártok békességben, az embe! rek szeretetben, a fiatalok jókedvben élik életüket és komolyan építik a dolgozók hazáját, melyben mindenkinek egyformán jut kenyér. * > Végigjártam ezeket a kis falukat, szeretném, ha a többi falu népe is ilyen békés megértéssel lenne és kiszorítaná maga közül a hibákat és a rossz prófétákat és a gyűlöletet, hogy olyan legyen az ország, hogy a magyar falvak népe tényezője legyen a magyar történelem demokratikus formálásának. i . Szerkesztő. Megdöbbentő számok Az újságok böngészése sok tanulsággal jár. Ilyen az, hogy a köztisztviselők száma 1938. óta alaposan meggyarapodott, noha sem a magyar állam területe, sem a tiszta bevételei nem nagyobbak ina. 1938ban volt 77.000 köztisztviselő, ma 128.000 van, vagyis csaknem kétszerannyi. No,, de eziek között is betegesen sok a magasabb rangú. Miniszteri osztályfőnök volt 144, ma 788 van, vagyis több mint ötszörannvi. V. fizetési osztályban levő tisztviselő volt 807, ma 2583 van, vagyis több, mint háromszor annyi. Ez a fizetési osztály a címek kóros világában a »méltóságos« címmel járt. Miniszteri tanácsos 2125 volt, ma van 5143, vagyis több, mint két és félszer anynyi. És ezt a nagyszámú magasrangú tisztviselő készletet a magyar adózó, a magyar parasztság megrendszabályozott cikkeiből eredő adó tartja el. Azt nem mondhatjuk, hogy pillanatnyilag drága ez a munkaerő, mert városunk legmagasabb fizetésű tisztviselője sem kap többet havi 500 Ft törzsfizetésnél. Mellékesek pedig csak némely személyeknél vannak!? De mi ;lesz ajíkor, ha a kistisztviselőket mégis csak emberi módon kell megfizetni a szociális igazságok alapján. A kistisztviselők fizetésének emelése mellett a nagyok fizetése sem maradhat le, de ez egész tömeg terhet fog jelenteni az adózókra. Nagy úr a muszáj, de újból felül kell vizsgálni a tisztviselőket szaktudás és munkateljesítmény alapján. És az így apasztott számú tisztviselői kar becsületes megél betését már tudja biztosítani maga az állam is. Ara 50 fillér PAPA iMntu