Pápai Független Kisgazda – III. évfolyam – 1947.

1947-04-19 / 16. szám

III. évfolyam 16. szám. PAPAI 194 7. évi április hó 19. POLITIKAI HETIL SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: PAPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. SZÁM. HIRDETESEKET FELVESZ SZERDÁN DÉLUTÁN 4 ORAíG. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ SZALAY KÁROLY A P mmmmmmmmmmmmmmmtmmmmm ELŐFIZETÉSI Díj: Egy évre .....*. 26 Forint Postakarékpénztári Félévre 14 Forint csekksz. sz. 25.525 Negyedévre 7 Forint enifeereJk és a régrielc A demokrácia jó volt arra is, hogy egyes tehetségek felszínre bukkan­janak. A mult világ meglehetősen nehézzé tette a szegény emberek előre jutását. Sok értékes és tehetsé­ges ember vált javára ennek az újítej kísérletnek. Volt azonban az éremnek másik oldala is. Akadtak olyanok is, akik nem váltották valóra a hozzá­juk fűzött reményeket. Kényelmesen beültek az irodába abban a tudatban, hogy beosztottjaik mindent elvégez­nek jól, S végeredményben aláírni valamit, nem is olyan nagy tudo­mány. A tehetség azonban nemcsak itt mutatkozott meg,' volt egy fattyú hajtása is, néhányan roppant tehet­ségesen gazdagodtak meg. Kihasz­nálták a zür-zavart, az inflációt és nagyon sokan éltek a zavaros idők lopott holmijaiból. Az újak közül a legderekabbak azok voltak, akik hosszú elnyomás, kényszerű elfojtás után, most íra­gyot lélekzettek, ezek az emberséges életnek, a demokratikus Magyaror­szág felépítésének voltak hitvallói, mártírjai és remetéi. A régiek közül a parasztok és a munkások megmaradtak a minden­napi kenyér megszerzésének örök gondjánál. A kisemberek épp oly szorgalmasak, épp olyan lelkesedés­sel álltak bele és élik sorsukat hosszú századok óta. Hogy milyen nehéz ez a sors és milyen nehéz a minden­napi kenyér gondja, arról legtöbbet talán a 30—40 évi keserves munka után felépített hajlék és az ez idő alatt szerzett pár hold földecske tudna beszélni. ' " : ' A problémák ugyanazok marad­tak és vele együtt az életnek az igaz­sága: a becsületes munkához verej­ték szükséges. A régiek közül ránkmaradtak to­vábbra is azok, akik az életet ugyan úgy szórakozásnak, pletykának és benne hitvány életmozdulataikat nagyra értékelve tartják. Valahol ezek elvétették az életet, az élet lé­nyegét és az élet fölé mesebeli déli­bábot állítottak, mely után szaladnak, s amit soha el nem érnek. Ezek nem akarják tudni, hogy az emberek sorsa szenvedés, szegénység és gond, és nagyon csodálkoznak azon, hogy a dolgozó szegények szeméből, az el­nyomottak, a kisemmizettek tekinte­téből feléjük nem a szeretet és meg­értés lángol. Az élet régi igazsága, a szegények és gazdagok örökös kettős­sége, ijesztően rajzolódik elénk. És ez a része a magyar társada­lomnak fölényes bírálattal mond íté­letet a mai magyar élet felett és a bíj-f rálát nem hizelgő az egyre fejlődő demokráciára. Sok minden megváltozott, csak az ember nem. Ugyanolyan hibákkal és előnyökkel jár a mai magyar élet­ben, mint a múltban, maga módján és elgondolásán akarja az emberisé­get felemelni. Éppen ezért sokszór jutott keserves kátyúba ennek a nem­zetnek a sorsa, népe széthúzása és öncélú közömbössége miatt. * Sokszor hangzott el az elmúlt két évben kiáltás az összefogásért és fi­gyelmeztető és mégis minden törek­vés és külső változás ellenére a tár­sadalom nem nyújt segítő kezet az építőszándékú magasabbrendű ideá­lokat megvalósító demokráciánknak. Vannak akik kockázatvállalás nélkül figyelik az új magyar élet alakulását, anélkül, hogy építőszándékú szere­pet vállalnánk. Az önfeláldozó dol­gozó nép egyszer számon fogja kérni. A számonkérés előtt azonban a tár­sadalom egészének ki kell állani a, gátra áldozatvállalásra akkor is, ha az elkövetkezendő esztendő nem a gyümölcs beérését jelenti, hanem még nagyobb áldozatokat kíván. Hogy ez az ország a demokráciának igazi temploma lehessen. Szalay Károly. Falvakat járom! Beköszöntött a tavasz. Életet csó­kolnak mindenbe a tavaszi napsuga­rak és a szikkadó nagy 'határban sürgés-forgás. Szántás, vetés, élet mindenütt. A magyar paraszt most Isten munkatársa s Isten lelkével van tele a tavasz megújulása és a szik­kadó barázdákban élet fogan. Fi­gyelem' fajtámat, a dolgozó parasz­tot, amint járom a falvakat. * NŐRAP. Kicsi kis falu, gyermek­korom aranyvilága, hiszen itt min­den ismerős. Sokszor veszekedtem ezzel a né'ppel és odahajoltam ve­lük a barázdákba. Fagyban és nap­tüzben a küzdelmek ölén ismertem meg őket. Sajátos arculata az ön­célú közömbösség, 4— ugyan általá­nos falusi tünet ez — de Nórápon, ahol a mód nagyon sok házban meg­van, az élet ellen van. Sok dologban elzárkózik a fejlődés elől, csak ke­veset említsek: tényé szál latját sem váltotta meg. Itt nincs villogó párt­érdek, egyetlen egy barázda föld sincs el műveletlen. PA PA KOVÁCSI. Nóráppal szom­szédos község, tiszta kis falu s mióta a rossz emlékű rendőr elkerült ! onnan, vagyis más tájra evezett, ebbe a kis községbe békesség költözött. Az emberek nyugodtan dolgoznak-és fontos termelő munkájukkal építik •hazánkat. Egy-két múltból elíztelen­kedett ember ugyan játssza a jó de­mokratát, de a jó falusiak tudják: »kutyából nem lesz szalonna« és nem st)kat adnak rájuk. KUP. Magas dombok között, mint egy térdeplő kis gyülekezet terül el. Szorgalmas, derék nép lakja. Talán ez a község hitelszövetkezetével leg­jobban hozzájárult a gazdák meg­segítéséhez, mert háborús károk helyrehozatalára derék igazgató-taní­tójuk közbenjárására tetemes hitelhez jutott. A falu nehéz problémájának megoldását áldozatos vezetők segítik elő. Nincs itt pártvillongás, szorgal­mas kezek törik az ugart, télen az er­dőn dolgoznak, meg is van a min­dennapi kenyér. PÁPASALAMON. Szegény, de kedves nép a népe. Munkába telik ideje, fehér házai a szorgos, takaros népet jelképezi. Csak jót írhatok ró­luk; a pártok békességben, az embe­! rek szeretetben, a fiatalok jókedv­ben élik életüket és komolyan építik a dolgozók hazáját, melyben min­denkinek egyformán jut kenyér. * > Végigjártam ezeket a kis falukat, szeretném, ha a többi falu népe is ilyen békés megértéssel lenne és ki­szorítaná maga közül a hibákat és a rossz prófétákat és a gyűlöletet, hogy olyan legyen az ország, hogy a ma­gyar falvak népe tényezője legyen a magyar történelem demokratikus for­málásának. i . Szerkesztő. Megdöbbentő számok Az újságok böngészése sok ta­nulsággal jár. Ilyen az, hogy a köz­tisztviselők száma 1938. óta alapo­san meggyarapodott, noha sem a magyar állam területe, sem a tiszta bevételei nem nagyobbak ina. 1938­ban volt 77.000 köztisztviselő, ma 128.000 van, vagyis csaknem kétszer­annyi. No,, de eziek között is betege­sen sok a magasabb rangú. Minisz­teri osztályfőnök volt 144, ma 788 van, vagyis több mint ötszörannvi. V. fizetési osztályban levő tisztviselő volt 807, ma 2583 van, vagyis több, mint háromszor annyi. Ez a fizetési osztály a címek kóros világában a »méltóságos« címmel járt. Miniszteri tanácsos 2125 volt, ma van 5143, vagyis több, mint két és félszer any­nyi. És ezt a nagyszámú magas­rangú tisztviselő készletet a magyar adózó, a magyar parasztság meg­rendszabályozott cikkeiből eredő adó tartja el. Azt nem mondhatjuk, hogy pillanatnyilag drága ez a munkaerő, mert városunk legmagasabb fizetésű tisztviselője sem kap többet havi 500 Ft törzsfizetésnél. Mellékesek pedig csak némely személyeknél vannak!? De mi ;lesz ajíkor, ha a kistisztvise­lőket mégis csak emberi módon kell megfizetni a szociális igazságok alap­ján. A kistisztviselők fizetésének emelése mellett a nagyok fizetése sem maradhat le, de ez egész tö­meg terhet fog jelenteni az adózókra. Nagy úr a muszáj, de újból felül kell vizsgálni a tisztviselőket szaktu­dás és munkateljesítmény alapján. És az így apasztott számú tisztviselői kar becsületes megél betését már tudja biztosítani maga az állam is. Ara 50 fillér PAPA iMntu

Next

/
Thumbnails
Contents