Pápai Független Kisgazda – III. évfolyam – 1947.

1947-03-22 / 12. szám

tll. évfolyam 12. szám. 1947. évi március hó 22 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: PAPA, SZÉCH'ENYÍ-TÉR 5. SZÁM. HIRDETESEKKT FELVESZ SZERDÁN DÉLUTÁN 4 ÓRÁIG FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ SZALAY KÁROLY ELŐFIZETÉSI DIJ: Egy évre ' 26 Feriflt Félévre 14 Ferirct Negyedévre 7 Ferint Tavasz üzenete. Március a tavasz hónapja. Az ébredő természet virágkoszorús megújhodása. Új illatok, színek, hangulatok ébredeznek a tiszta levegőben. A természet megújhodik, pattannak a rügyek, zsendül a fú és az ébre,dő lankákon a tavasz első hírnökei, az ibolya és édestestvére, a legkorábban jelentkező hóvirág mosolyognak. De szép is az ébredő természet műhelyében el borongni, t_y O 7 rügy bontás és virágfakadás mindenütt. A tavaszi napsugár végigszáll a tájak felett, aranyos sugárzását ínegrágyogtatja mindenielé. Március az örök ifjúság hónapja is, igen, mert egy ifjú lelkében 100 évvel ezelőtt egy szellős ibolyavirágos márciusi napon megszületett 48 örök dála a: „Talpra magyar, hí a haza Március a szerelem hónapja, olyan, mint a mesék mosolygó tündér kisaszszonya, kinek napsugárból szőtték aranyhaját. Tavasz és szerelem, minden nyílik #és minden virágzik, hogyne virítana a szerelem is. Március, tavasz, ifjúság, szerelem hónapja, hozd el a megbékélést, a szeretetet az emberi szívekbe, ne tépjük, ne bántsuk egymást, taníts meg bennünket szeretni, hinni és bizakodni. Koszorúzd meg fehér virágaiddal vágyainkat és békés törekvéseinket, hogy igazi építő m un káva 1, rendíthetetlen hittel építhessük demokráciánkat, hogy valóban békés, boldog virágos tavasz ébredjen a drága magyar földön. Szalay Károly. ss- ióvi&hen 1945 őszén a demokrácia először termelhette ki akarata, vágya szerint — belső erőinek hajtására azokat a fémrögöket, amelyek a magyar élet kőzetéből kitermelhetek voltak. Politikai termékek voltak ezek a rögök, amelyek közül a Legnagyobbat a búzakalász fémjelzett, a magyar hármas szín közé ágyazva. A választáskor történt ez. A politikai élet köznyelvén, a kitermelt legnagyobb rögöt a világ és a magyar nép Kisgazda Párt réven, ismerte meg. Nem volt tiszfk, nem volt salaktalan, mert nem is lehetett az. A teremtő erők soha nem hoznak létre vegytiszta termékeket. Ezeket az emberi szükséglet, akarás és tudás tisztítja meg a hozzátapadt idegen, tisztátalan anyagoktó

1. Elsősorban az érzékelhető: látható, kitapintható idegenségeket távolítja el: zúzza, mossa, izzítja' le. Azután jön a laboratóriumok különböző eszköze, segédanyaga, amelyek elemi tisztaságúvá, fénylő és sugárzó elemmé varázsolja a születésekor még homályos, zavaros, salakos terméket. A Kisgazda Pártnak 1945. novembere óta bőven volt alkalma a tisztulás és tisztítás műveletein átesni. Belső és külső erők hatására a nyers fémrög fizikailag egyaránt csökkent, anélkül azonban, hogy fajsúlyából bármit is veszített volna. Aminthogy az aranyrögöt is rostálhatják, zúzhatják, izzíthatják; materiális súlyát csökkenthetik, de elemi értékét, fajsúlvát mindezen behatások nem változtathatják meg. Láttuk az elmúlt, -válságos időket, és okultunk s tanultunk. És mindezeken túl: hatalmas erőtöbblettel gyarapodtunk! Láttuk a kishitű és érdekemberkék távolmaradását és elfordulását. Láttuk, hova rakódott az a pártanyag, amely a különböző behatások eredményeképpen levált a nyersrögről. Láttuk és azt mondjuk: jó, hogy ez így történt. Megláttuk igazi, értékes részeinket s megismertük a talmi értékeket! Hogy mi a tanulság, amit a magunk számára ebből levonhattunk?! Az, hogy nem mese, de vidító valóság az a tény, hogy a leváltak között a parasztságot nagyítóval kell keresnünk. Azért említjük elsőnek ezt* mert pártunk az ország legnagyobb pártja s most a válság idején igazolódott be az az állításunk országvilág előtt, hogy ennek az országnak túlnyomp többségét jelentő' parasztság^ikaratát, kívánságát mi képviseljük. Hiába volt és van politikai handabandázás, — akár a szélső jobb-, akár a szélső bal felől — hogy mi a nyugatosok, a reakciósok, a parasztság ellenségeinek, a kapitalisták jóvoltából és szavazataiból szedtük öSsze a többségünket, egyszóval: nem a »nép« akaratából és nem annak szavazataiból lettünk a legnagyobb politikai párt! A tények beszélnek. Amikor a falu népéből, a parasztok közül jöttek volna visszaadni a pártigazolványt, talán megrendült volna az igazunkba vetett hitünk-; •kétely foghatta volna el lelkünket elveink, szándékaink, céljaink helyességét illetően. De akik onnan jöttek, azok bizalmat, hitet s igazolást hoztak. Nem oldotta fel őket a választóvíz, nem morzsolta le őket a pöröly, az áramlások sodró ereje. Mert ők voltak a rög legnagyobb s legtisztább része! Titkos óhaj és vágy, hogy a Szabadság Párt lefölözi a Kisgazda Párt értelmiségi rétegét. Hát nem fölözte le s nem is fogja lefölözni. Azok a polgári, értelmiségi ^egyedek, akik úgy látták, hogy pártunkat el kell hagyniok, vigyék magukkal elbocsátó üzenetünket: legyenek önzetlen és dolgozó tagjai annak a magyar demokráciának, amelyet népünk akarata szerint építünk fel. Mert mi ezért dolgozunk s ezért minden egyéni sérelmet feledni tudunk; ez lesz képessé bennünket áldozatvállalásra. Nem az egyéni érdekünk a fontos most, hanem a közösségé! S ha ezt elérjük: az egyén boldogulása adva lesz. Onnan pedig — jobbról vagy balról — kísérjek figyelemmel további munkánkat, s ha figyelésük eredménye igazol majd bennünket, tegyék fel a kérdést önmaguk számára. Ezt: hát érdemes volt...?! A bent maradottak igazolását és bizonyítékát adják ama felfogásunknak, hogy igenis, , rendelkezik ez a nép olyan értelmiI ségi réteggel, amelynek vágya, szánj déka azonos az ország népességének j' túlnyomó többségével. Hiába doron| golják, hiába ütik, mint

9 egyedüli i bűnösét a múltnak, ők' a múltnak | legfeljebb annyira és annyiban bűi nősei, mint a többi más társadalmi osztályok — kivéve a legfelsőbb rétegeit a tegnapi Magyarországnak. Az értelmiség között voltak bűnösök és voltak áldozatok egyaránt. S lássuk az ipari munkásságot. A hiedelem szerint — az .irányított propaganda hatása alatt, sokan úgy gondolják, hogy nálunk ilyen párttagok nem voltak, vagy nem maradtak. Tévedés! Többen vannak, rpint egyesek szeretnék s dicséretükre szolgál, hogy a mérés idején nem találtattak könnyűnek. Tudják, hogy a mi Magyarországunk a demokrácia követelményei szerint épül fel, munkából s a munka megbecsülése annak a legerősebb alapja. A szociális igenyeket ismerjük s ezt a mai Magyarország ki is elégíti. Az pedig, hogy a ténveket, eseményeket, tennivalóinkat a magyar élet szemszögéből ítéljük jneg s számunkra elsősorban a magyar munkás fájdalma fájóbb, mint — mondjuk a walesi bányászé, az még sem lehet bűn. 1944. március 19. Ne legyünk nagyképűek. Nálunk magyaroknál, minden évforduló nemzeti ünnep: ok az ivásra. Kilencvenkilenc éve kokárdázzuk mellünket és gyászoljuk el az aradi tizenhármat, de jobb magyarok nem lettünk. Serlegbeszédeket rendeztünk. A fehér asztal minden fia bugyborékolt a serlegből tés — szegény Szabó Dezső szavaival élve — rogyásig énekeltük: Kossuth Lajos azt üzente«. Lármáztunk Kossuth hazaszeretetéről és Petőfi szabadságimádatáról — de sem a hazát, sem a szabadságot komolyan nem vettük. Kortesfogás volt minden. Sirattuk az aradi tizenhármat, de meghalni a szabadságért és a hazáért csak szavak tengerében szerettünk. Nemzeti martirjainkat, Bajcsi-Zsilinszky Endréig bezárólag, csak drapériának használtuk, hogy szembefn á szabadságszerető népekkel, egy évben egyszer mi is megverhessük a mellünket. .. . „ Ara SO fillér