Pápai Független Kisgazda – III. évfolyam – 1947.

1947-11-01 / 44. szám

POLI TIKAI ff IS T L A Felelős szerkesztő és kiadó: SZALAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL PÁPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. SZÁM. Hirdetéseket felvesz szerdán délután 4 óráig. ELŐFIZETÉSI DIJ ; Egy évre ... 28 forint Félévre .... 14 forírrt Negyedévre . . 7 forint Postetiksrékpjnztári csekksz. sz. 25.525. III. évi. 44. sz. Ara 50 fillér. 1947. november 1. Magyarország új kormánya hatalmas programmot hirdetett a három éves terv végrehajtásának és az ország újjáépítésének elősegítésére. Népünk ebben az országban az elmúlt évtizedek és letűnt uralmi rendszerek során számos kormányt megéri már és számtalan programmot volt kénytelen meghallgatni. Nem volna hát csoda, ha az elfáradt, sokat becsapott és csalódott társadalom most kissé kételkedve, közömbösen fogadná az új kormány munkaprogrammjáí. Mi az oka annak, hogy népünk mégsem így cselekszik? A dolgozó magyar társadalom várta már a sok szóbeszéd után a reális, józan tervekét és a tervek nyomán a munka megkezdését. Ez az ország már a népnek épül és ez a haza végre azoké lesz, akik dolgoznak érette és megvédik annak függetlenségét minden idegen befolyással szemben. Érthető tehát, ha ez a nép igenis fokozottabban érdeklődik a jövő iránt, s tudni akarja, melyek a legsürgősebb feladatok, hol kell elkezdeni az újjáépítést, hol van szükség szigorúan kidolgozott és meghatározott munkatervre. Amikor az egyes pártok elkészítették a maguk programmjavaslatát, részletesen kifejtette álláspontját, a Független Kisgazda Párt is, ugyanakkor felsorolta mindazokat az égetően fontos feladatokat, amelyeknek, megvalósítása elsősorban aj magyar társadalom többségét j kitevő parasztság érdekeihez j fűződik. De ieszögezte határo- j zott kívánságait mindazokban | a kérdésekben is, amelyek pár-; tok és osztályok felett az egyetemes magyar érdekeket tekintik mindennél előbbre valóknak. A Kisgazda Párt örömmel íátja, hogy e követeléseinek jórésze helyei foglal a magyar köztársaság kormányának általános programmjában. Melyek ezek a követelések? Gondolunk itt elsősorban a rendeleti űion való határidőn belül való megtartására, a választási igazságtalanságok és visszaélések kérlelhetetlen jóvátételére, a Kisgazda Párt részéről már oly sokat sürgetett mezőgazdasági érdekképviselet mielőbbi megteremtésére, az egyház és az állam között fennálló kérdések rendezésére megegyezés útján, a korrupció elleni küzdelemre. A szakember megbecsülése, ne minden intézkedés pártvonalon történjen. Mindezek a kisgazdapárti követelések bent foglaltainak az új kormány programmjában. Amikor örömmel üdvözöljük a kormányprogrammot, meg kell állapítanunk azt is, hogy a Kisgazda Párt összes kívánságai nem találtak meghallgatásra minden tekintetben. Pártunk a jövőben is küzdeni fog, hogy a kimaradt követelések mielőbb egyetemes nemzeti munkafeladattá váljanak. Addig is a meglévő programm megvalósításán fáradozzunk valamennyien. Ebben az országban minden egészséges erőnek részt kell vennie az újjáépítés munkájában, részt kell vennie a három éves terv megvalósításéban is, mert annak sikere népünk életszínvonalának emelését jelentheti, végeredményben az ország nemzeti boldogtósát. Nem szabad megtörténnie annak, hogy ez a most meghirdetett kormányprogramm csak írott malaszt legyen, nem történhet meg az sem, hogy a prög ra m inban rnegli a rá; ozo ii legsürgősebb kormányzati teendőket bármilyen erők is gáncsolják. Az is kétségtelen, hogy ekkora hatalmas munkaprogramm megvalósításához nyugodt és szenvedélymentes politikai élet szükséges, amelyet nem zavarhatják meg az egyes pártok hatalmi törekvései vagy egyes csoportok harci indulatai. Nyugodt, viharmentes légkörre, békés hétköznapokra van szüksége az egész magyar nemzetnek, hogy a most meghirdetett kormányprogramm meg is valósulhasson. Akinek Krisztus a barátja, u a v o z u I a z Mindannyian ismerjük ezt a mondást. A magyar népnek tapasztalatai vannak a „üdvözítő" barátokról: innen a fenti közmondás., Megértjük, hogy évszázadokkal azelőtt nagy szerepet játszott a protekció és az is szerfölött érthető, hogy a néhány év előtti bűnös Magyarország sem szakított ezzel az átkos, régi hagyománnyal. Ilyen előzmények után azt kell hinnünk, hogy a mai Pápán sem foroghat egyszeriben visszafelé a „protekció" kereke, vagyis a mondás úgy igazodik : „Kinek jó a pártigazolványa, az üdvözül". Pedig a protekciónak effajta érvényesülése nem más, mint reakció. — Talán sehol nincs az a furcsa tünet, ami városunkban, annyi idegen maradt vissza és mind a hivatalokba furakodtak be protekcióval. Nem jó lenne-e megkérdezni tőlük, miért nem mernek haza menni. Azt hiszem, sok minden kiderülne . .. Ezt meg kellene azért is tennünk, hogy a pápaiaknak biztosítsuk az életlehetőséget, akik itt maradtak közöttünk, itt éltek jóba, rosszba és tudjuk kicsodák. Másodsorban demokráciánk; megköveteli, hogy mindenhova j megfelelő munkaerőt állítsunk. | Mert a protekció érvényesülése | esetén az egyéni képességek háttérbe szorulnak és a barátság, az azonos világnézet, páitáílás és sokszor igen alan! tas szempontok döntik el azt, | hogy ki foglaljon el egy-egy jelentős, vagy jelentéktelen közéleti helyei. Nézzünk csak körül alapcn I san városunkban. Különböző I hivatalokban és egyéb helyeken j nagyon furcsa, hogy csak az egyik párt emberei kaphaínak | beosztást. • Ez egyenesen megcsúfolása az emberi jogoknak és demo| kráciának, mert nem hiszem, hogy van olyan hivatal vagy üzem egy városban, amelynek ügyeit csak pártemberek tudják legjobban elintézni. Régen gróf urak, bárók és egyéb nagyfejű emberek juttatták be pártfogoitjaikat felelősségteljes állásokba, nem törődve azzal, hogy az illető alkalmas e arra, vagy sem, ma, amikor levetjük a mult gyászruháit, különös éberséggel kellene őrködnünk, az egyre erősödő demokráciánk felett, hogy a rátermettség és a hozzáértés — ne a pártigazolvány érvényesüljön, egy-egy állás betöltésénél. A halottak országánál a nagy kőfalon kíviil és azon túl álljunk meg néhány pillanatra, 5 magunkba szállva elmélkedjünk a mulandóság örök és megmásíthatatlan törvénye fölött. Az élet és a halál birodalmának határvonalán levő kapunál a belépőket nem igazoltatja senki. Szabad az út mindenkinek. Felnőttnek, gyermeknek, szegényeknek, gazdagoknak egyf01 mán. Egyszerű muskátlis őszirózsás sírok, síremlékek, elfelejtett besüppedt hantok! Mind megannyi figyelmeztető, hogy az élet véges, a halál végtelen. A tegnap még zöld Haloítak napjára levelek, ma lehulltan, sárgultan hervadnak az úton! Ugy érezzük, hogy a láthatatlan világ intése ez, a látható világ számára. Hiába! Egyszer minden elmúlik ! Az élet homályos tükre, amelybe annyiszor tekintünk be, céltalan s ki nem elégített kívánságokkal itt most kivilágosodik. Látjuk, amint a szeretet és a gyűlölet, a kapzsiság és az önzetlenség odakint eltakarják ; a harcok, a reménykedések, a boldog és boldogtalan órák végét. A könyörtelen pontot, mely után nincs folytatás. A halál szava halk, de parancsoló ! Nem érti meg más, csak akihez szól! Alázatos szolga vagy gőgös büszke úr, egyformán engedelmeskedik neki! Ki tudná kiszámolni, hogy évezredek folyamán hányan haltak meg? A halottak száma sokkal nagyobb, mint az élőké! Óriási sereg, akiknek elporladt csontja fölött házak, paloták emelkednek. Gyorsvonatok, autók robognak felettük. És távoli mezőkön, szántóföldeken az eke vasa szánt felettük. Az élet a temetők végelláthatatlan során épül fel. Ki tudja, hogy ott, ahol él és dolgozik, néhány méterrel lentebb nem valamelyik őse pihen-e? Ki sejti, hogy évszázadok multán mi fog épülni teteme felett? Ezernyi megválaszolhatatlan kérdőjel mered felénk, ha ezekre gongolunk. A bizonyság csak az, az élet igazi értelme-, megbékélni a halál gondolatával. Ezt tartsuk mindig szem előtt, mert ez a gondolat nemesebbé, megértőbbé tesz mindnyájunkat. És halottak napján kegyeletes szívvel emlékezzünk kedveseinkre a keresztek és a fejfák világában tiszta lélekkel boruljunk rá az anya, testvér, a hitves, a gyermek és a jóbarát sírjára. És az élet legszentebb törvényét, a szeretetet gyakoroljuk, mert mindannyiunknak egy a sorsa. És ne feledkezzünk meg arról, hogy mi is haladó emberek vagyunk és egyszer mi is ide térünk az őszirózsás és fehér virágos temetőbe. Szalay Károly, 1 REFORMÁTUS FŐISKOLA! KÖNYVLte P I P A I Kisgazdapárti követelések az űj kormány pirogra mm jé bari