Pápai Független Kisgazda – III. évfolyam – 1947.

1947-11-01 / 44. szám

POLI TIKAI ff IS T L A Felelős szerkesztő és kiadó: SZALAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL PÁPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. SZÁM. Hirdetéseket felvesz szerdán délután 4 óráig. ELŐFIZETÉSI DIJ ; Egy évre ... 28 forint Félévre .... 14 forírrt Negyedévre . . 7 forint Postetiksrékpjnztári csekksz. sz. 25.525. III. évi. 44. sz. Ara 50 fillér. 1947. november 1. Magyarország új kormánya hatalmas programmot hirdetett a három éves terv végrehajtá­sának és az ország újjáépíté­sének elősegítésére. Népünk ebben az országban az elmúlt évtizedek és letűnt uralmi rend­szerek során számos kormányt megéri már és számtalan pro­grammot volt kénytelen meg­hallgatni. Nem volna hát csoda, ha az elfáradt, sokat becsapott és csalódott társadalom most kissé kételkedve, közömbösen fogadná az új kormány munka­programmjáí. Mi az oka annak, hogy népünk mégsem így cse­lekszik? A dolgozó magyar társadalom várta már a sok szóbeszéd után a reális, józan tervekét és a tervek nyomán a munka megkezdését. Ez az or­szág már a népnek épül és ez a haza végre azoké lesz, akik dolgoznak érette és megvédik annak függetlenségét minden idegen befolyással szemben. Érthető tehát, ha ez a nép igenis fokozottabban érdeklődik a jövő iránt, s tudni akarja, melyek a legsürgősebb felada­tok, hol kell elkezdeni az újjá­építést, hol van szükség szi­gorúan kidolgozott és megha­tározott munkatervre. Amikor az egyes pártok el­készítették a maguk programm­javaslatát, részletesen kifejtette álláspontját, a Független Kis­gazda Párt is, ugyanakkor fel­sorolta mindazokat az égetően fontos feladatokat, amelyeknek, megvalósítása elsősorban aj magyar társadalom többségét j kitevő parasztság érdekeihez j fűződik. De ieszögezte határo- j zott kívánságait mindazokban | a kérdésekben is, amelyek pár-; tok és osztályok felett az egye­temes magyar érdekeket tekin­tik mindennél előbbre valók­nak. A Kisgazda Párt örömmel íátja, hogy e követeléseinek jórésze helyei foglal a magyar köztársaság kormányának álta­lános programmjában. Melyek ezek a követelések? Gondo­lunk itt elsősorban a rende­leti űion való határidőn belül való megtartására, a választási igazságtalanságok és vissza­élések kérlelhetetlen jóvátéte­lére, a Kisgazda Párt részéről már oly sokat sürgetett mező­gazdasági érdekképviselet mi­előbbi megteremtésére, az egy­ház és az állam között fenn­álló kérdések rendezésére meg­egyezés útján, a korrupció el­leni küzdelemre. A szakember megbecsülése, ne minden in­tézkedés pártvonalon történjen. Mindezek a kisgazdapárti kö­vetelések bent foglaltainak az új kormány programmjában. Amikor örömmel üdvözöljük a kormányprogrammot, meg kell állapítanunk azt is, hogy a Kisgazda Párt összes kíván­ságai nem találtak meghallga­tásra minden tekintetben. Pár­tunk a jövőben is küzdeni fog, hogy a kimaradt követelések mielőbb egyetemes nemzeti munkafeladattá váljanak. Ad­dig is a meglévő programm megvalósításán fára­dozzunk valamennyien. Ebben az országban minden egészséges erő­nek részt kell vennie az újjáépítés munkájá­ban, részt kell vennie a három éves terv meg­valósításéban is, mert annak sikere népünk életszínvonalának eme­lését jelentheti, vég­eredményben az ország nemzeti boldogtósát. Nem szabad megtörténnie annak, hogy ez a most meg­hirdetett kormányprogramm csak írott malaszt legyen, nem történhet meg az sem, hogy a prög ra m inban rnegli a rá; ozo ii legsürgősebb kormányzati teen­dőket bármilyen erők is gán­csolják. Az is kétségtelen, hogy ek­kora hatalmas munkaprogramm megvalósításához nyugodt és szenvedélymentes politikai élet szükséges, amelyet nem zavar­hatják meg az egyes pártok hatalmi törekvései vagy egyes csoportok harci indulatai. Nyugodt, viharmentes légkörre, békés hétköz­napokra van szüksége az egész magyar nem­zetnek, hogy a most meghirdetett kormány­programm meg is való­sulhasson. Akinek Krisztus a barátja, u a v o z u I a z Mindannyian ismerjük ezt a mondást. A magyar népnek tapasztalatai vannak a „üdvö­zítő" barátokról: innen a fenti közmondás., Megértjük, hogy évszázadok­kal azelőtt nagy szerepet ját­szott a protekció és az is szer­fölött érthető, hogy a néhány év előtti bűnös Magyarország sem szakított ezzel az átkos, régi hagyománnyal. Ilyen előz­mények után azt kell hinnünk, hogy a mai Pápán sem forog­hat egyszeriben visszafelé a „protekció" kereke, vagyis a mondás úgy igazodik : „Kinek jó a pártigazolványa, az üd­vözül". Pedig a protekciónak effajta érvényesülése nem más, mint reakció. — Talán sehol nincs az a furcsa tünet, ami városunkban, annyi idegen maradt vissza és mind a hi­vatalokba furakodtak be pro­tekcióval. Nem jó lenne-e meg­kérdezni tőlük, miért nem mer­nek haza menni. Azt hiszem, sok minden kiderülne . .. Ezt meg kellene azért is tennünk, hogy a pápaiaknak biztosítsuk az életlehetőséget, akik itt maradtak közöttünk, itt éltek jóba, rosszba és tud­juk kicsodák. Másodsorban demokráciánk; megköveteli, hogy mindenhova j megfelelő munkaerőt állítsunk. | Mert a protekció érvényesülése | esetén az egyéni képességek háttérbe szorulnak és a ba­rátság, az azonos világnézet, páitáílás és sokszor igen alan­! tas szempontok döntik el azt, | hogy ki foglaljon el egy-egy jelentős, vagy jelentéktelen köz­életi helyei. Nézzünk csak körül alapcn I san városunkban. Különböző I hivatalokban és egyéb helyeken j nagyon furcsa, hogy csak az egyik párt emberei kaphaínak | beosztást. • Ez egyenesen megcsúfolása az emberi jogoknak és demo­| kráciának, mert nem hiszem, hogy van olyan hivatal vagy üzem egy városban, amelynek ügyeit csak pártemberek tud­ják legjobban elintézni. Régen gróf urak, bárók és egyéb nagyfejű emberek juttat­ták be pártfogoitjaikat felelős­ségteljes állásokba, nem tö­rődve azzal, hogy az illető al­kalmas e arra, vagy sem, ma, amikor levetjük a mult gyász­ruháit, különös éberséggel kel­lene őrködnünk, az egyre erő­södő demokráciánk felett, hogy a rátermettség és a hozzáértés — ne a pártigazolvány érvé­nyesüljön, egy-egy állás be­töltésénél. A halottak országá­nál a nagy kőfalon kíviil és azon túl áll­junk meg néhány pil­lanatra, 5 magunkba szállva elmélkedjünk a mulandóság örök és megmásíthatatlan tör­vénye fölött. Az élet és a halál birodalmának határ­vonalán levő kapunál a belépőket nem iga­zoltatja senki. Szabad az út mindenkinek. Felnőttnek, gyermek­nek, szegényeknek, gaz­dagoknak egyf01 mán. Egyszerű muskátlis őszirózsás sírok, sír­emlékek, elfelejtett be­süppedt hantok! Mind megannyi figyelmez­tető, hogy az élet véges, a halál végtelen. A tegnap még zöld Haloítak napjára levelek, ma lehulltan, sárgultan hervadnak az úton! Ugy érez­zük, hogy a láthatat­lan világ intése ez, a látható világ számára. Hiába! Egyszer minden elmúlik ! Az élet homályos tükre, amelybe annyi­szor tekintünk be, cél­talan s ki nem elégített kívánságokkal itt most kivilágosodik. Látjuk, amint a sze­retet és a gyűlölet, a kapzsiság és az önzet­lenség odakint eltakar­ják ; a harcok, a re­ménykedések, a boldog és boldogtalan órák végét. A könyörtelen pontot, mely után nincs folytatás. A halál szava halk, de parancsoló ! Nem érti meg más, csak akihez szól! Alázatos szolga vagy gőgös büszke úr, egy­formán engedelmeske­dik neki! Ki tudná kiszámolni, hogy évezredek folya­mán hányan haltak meg? A halottak száma sokkal nagyobb, mint az élőké! Óriási se­reg, akiknek elporladt csontja fölött házak, paloták emelkednek. Gyorsvonatok, autók robognak felettük. És távoli mezőkön, szán­tóföldeken az eke vasa szánt felettük. Az élet a temetők végelláthatatlan során épül fel. Ki tudja, hogy ott, ahol él és dolgozik, néhány méterrel len­tebb nem valamelyik őse pihen-e? Ki sejti, hogy év­századok multán mi fog épülni teteme felett? Ezernyi megválaszol­hatatlan kérdőjel mered felénk, ha ezekre gon­golunk. A bizonyság csak az, az élet igazi értelme-, megbékélni a halál gondolatával. Ezt tartsuk mindig szem előtt, mert ez a gondolat nemesebbé, megértőbbé tesz mind­nyájunkat. És halottak napján kegyeletes szívvel em­lékezzünk kedveseinkre a keresztek és a fejfák világában tiszta lélek­kel boruljunk rá az anya, testvér, a hitves, a gyermek és a jó­barát sírjára. És az élet legszentebb törvé­nyét, a szeretetet gya­koroljuk, mert mind­annyiunknak egy a sorsa. És ne feledkezzünk meg arról, hogy mi is haladó emberek va­gyunk és egyszer mi is ide térünk az őszi­rózsás és fehér virágos temetőbe. Szalay Károly, 1 REFORMÁTUS FŐISKOLA! KÖNYVLte P I P A I Kisgazdapárti követelések az űj kormány pirogra mm jé bari

Next

/
Thumbnails
Contents