Pápai Független Kisgazda – III. évfolyam – 1947.

1947-02-01 / 5. szám

Ili. évfolyam 5, szám. 1947. évi februárból POLITIKAI HETILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: | PÁPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. SZÁM. 1 innUCTÉSESEf PEJLVESÉ SZERDÁÉ DÉLUTÁN A ÓRAIS. 1 ÍMOBIHMHninnBWHRnMHHi -rzz*-. FELELŐS SZERKESZTŐ SZALAY K Á ÉS KIADÓ 1 R O L V | ELŐFIZETÉSI Díj: Egy évre . . . . Péiévre Negyedévre . . . . . 26 Foáfit . . 14 . . 7 F»sa»t BSSWKKaSKSSSieS^l Évszázados függetlenségi küzdelmek* roppant áldozatok meghozatala érán, az elmúlt száz esztendő alatt is kétszeri hiábavaló kísérlet után jutott el végre 1946. február l^én a nemzet a nagy fordulathoz, ahhoz, hogy ezt a haladóbb, szabadabb szellemű államformát választhatta. A közelgő szahadságév egyébként is időszerű emlékezései kapcsán szálljunk vissza gondolatban a száz évvel ezelőtti dicső reformkorszak idejébe. A magyar szabadság és függetlenség kivívásáért megindult sza* badságharcban — a kápoljnai csata után a bécsi udvar a biztos győzelem reményében adta ki az olmützi kiáltványt, mely Magyarországot az egy* séges birodalom részeként kezelte. Kossuth a kihívásra válaszul — a di* csőséges tavaszi hadjárat idején — a debreceni nagytemplomban a honv. bizottmánnyal kimondatta a Habsburgfház trónvesztését és a köztársa** sagot. Sajnos, a szabadságharc zsarnoki eltiprása miatt hazánk akkor nem szabadulhatott meg a haladástól elzárkózó Habsburgoktól. A mult világháború végéri pedig az entente hatalmak magyarellenessége és az utódállamok csapatainak felvonulása az ideiglenes határ mentén — aka* dályozta meg, hogy a Károlyi kormány — bár 1918. nóvember 16fán Euctapesten kikiáltották a köztársaságot — megerősödni mégsem tudott. Az akkori békekötések idején sem tudtak érvényesülni, az önző vágyak kielégítése helyett a magasabbrendű Wilsoni önrendelkezési elvek, pedig ma már nyilvánvaló, hogy csak ezek szellemében jöhetett volna létre a Duna-völgyi népek igazi megbékélése. Az igazságnak azonban akkor is gyilkosa volt az erőszak. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a múltban mindkét alkalom* ma! a külföld részéről történt egyszer zsarnoki, másodszor hatalmi be* avatkozás volt a legfőbb oka annak, hogy a magyar köztársaság maiakkor életerős fává erősödni nem tudott. Roppant áldozatok árán sem sikerült így szabadságunk, köztársaságunk megszilárdítása, mert a mi érdekünk nem egyezett meg a nagyhatalmak és a szomszéd népek érdé* keivel. A legutóbbi háborúban is csak a jogos határkngazításokat látszó* lag magukévá tevő fasiszta nagyhatalmak magatartása tudta megtéveszteni a magyarságot és a demokrácia ellenségeinek táborába állítani. Ebből a káprázatból azonban örökre kiábrándította a nemzet szörnyű vérvesz* tesége és az. országnak oktalan elpusztítása. A felszabadulás után nem* sokára derengeni kezdett az igazi demokrácia hajnala és végre 1946. február l^vel végetért a magyar történelemnek az a négy százéves sza# kasza, mely a tragédiák és szenvedések sorozata volt a reakciós Habs* burg*ház uralkodása idején. Súlyosan megbünteti még az osztrák béke* szerződés is a Habsburg*családot évszázados bűneiért; most életben levő tagjaira a készülő osztrák béke kimondja a Habsburg-házhoz tartozók örökös száműzetését. Az egy éve kikiáltott köztársaság hazánkban végre világos hely* zetset teremt a zavaró fogalmiak és a csűrés*csavarások után. Az ezelőtti bizonytalankodás megfosztotta a magyar népet a természetes fejlődéstől, mert meghamisította nemzeti öntudatát, sértette önérzetét és elsorvasz* totta a nemzeti ellenállás és önállóság iránti érzékét. Amíg a haladás elgáncsolói uralkodtak, mindig a lázadók, a fel* kelők voltak a demokratikus gondolat zászlóvivői. Végre azonban most már megfordűlt a helyzet. A köztársaság az az államforma, mely a szabad, független nemzeti állam célkitűzéseit legjobban szolgálja. Ez a demokratikus államfonna azonban nem tűrheti a földalatti szervez* kedést, a lázadókat, a felkelőket, akik nemhogy bekapcsolódnának az újjáépítés munkájába, megkísérlik meglassítani a magyar köztársaság teljes megerősödését. Elég sokáig késleltették népünk és országunk nagy kárára ,a demokratikus fejlődést; azok, akik még most sem szolgálják A magyar falu értékei távol a rikító plakátok hírveréseitől* lent a mélyben, a vidéki csendességben törik az ugart. Az idő itt ólomlábakon iár és a szellem nehezen küzdi le az őt körülölelő langyos raálasztó le* Yegőt. Egyik helyen a paraszti lélek szalmalángjával találkozunk, amint hirtelen fellobbanó tűzzel ég, s utána hirtelen kioltatja a csüggedés: másutt a tőzegtűz örök parazsa pislákol, nem hagyja a földből kialudni a táplálkozó erőt, de fojtogató füstje minden fejlődésnek induló csírát megöl, vagy megnyomorít. A falu problémáinak feltárásában a magyarság gazdasági és kultúr* szellemének emelését és boldogabb és szociálisabb emberi létét céloz* zák. Első pillanatban nehéz volna eldönteni, van*e a falunak kultúrigénye a város felé? A falu lelkében összeölelkező nagy kérdések mindmeg* annyi élő és formáló erő kiált a város felé. A , falukérdés ezer arcsa a szellemi téren, a népi irodalom, a népi zene és ezeknek a szükségszerűi* sége ma már létkérdéssé vált. A magyar faluban találjuk fel legtisztább ban magyar problémáink összességét, a megoldásra váró összes gazda? ügi kérdések innen rajzanak ki és ennek nyomdokaiban halad a kultúra emelésének nemzeti missziója. Ez adja a domboldalon elmélázó pásztor kezébe a bicskát, hogy kicifrázza a juhok terelgetésére szolgáló botot, ez vezeti a szűrszabó tűjét, amikor a tudat alatt keletről átmentett min* tákat álmodik a mindennapos használatra szánt szűrökre. A magyar falu tükrözi legjobban a. magyar élet világát. Mennyi józan élet* ösztön, mennyi igazi ősi dinamika csörgedezik ereiben. A falu sorsát össze kell kötni a városéval. A jó búza jó földet kíván, de a kemény talaj is megtermi azt, s ortt a kultúra is megtalálja hajlékát. A falu lelkét és élniakarását tisztának' látom, amely szárnyal a; ma* gyar égbolton és hirdeti a magyar életakaratot. Lássunk hát minél má* Jyebbre és oldjuk meg közös kérdéseinket a magunk^ módján józanul. És ha a rr^gyar lélek a délibábok világába repülne, hozza vissza a józan ész logikája és a dermedt közöny lassú oszladozása takarja mindmeg^ annyi kiábrándulás után a történelembe belehazudott nábobos, sírva vigadós világ mögött már egy igazi élet van, mely a falu igazi inépí* demokratikus arcát bontogatja, ösztönösen a búzamezők felé fordul, ahol ma már nemcsak a gabonaraktárak és istállók ígérik a zsíros fala* tot. De a város felé is, hol a kultúra elfoglalta az őt megillető helyet. És a végtelenbe vesző kis dunántúli falvakból jelentik, hogy úttörők nemcsak a városi értelmiség soraiban, hanem az egyszerű parasztok kö* zött is vannak. Hisz érthető a kultúra az élet legmélyebb szolgálata, az ember úgy érzi a falu, a város népművelődésének fejlődését segíti elo. Tévedés ne essék, nem akarom azt állítani, hogy mindig helyesen is. A városi közösség sajátságos, a faluétól merőben különböző kultú* rális szükségletei rfiagyarázzak meg, így nem tart szoros kapcsolatot az élettel, és azt látjuk, hogy a város kultúrális törekvései meglepően keveset törődnek. a falu helyzetével, vagyis a rendkívül fontos népi kultúra feltárásával és megismertetésével. Pedig a földmíves népünkben a kultúrszomjúság él, látszólag hűvös, de alaposan fegyelmezett és valahol a lelke mélyén sírva' vigia* dással találkozik ez a tény. Érezzük meg a falu és a város egymásra* utaltságának szükségszerűségét. És a falu kultúrigénye mellé sorakozza* nak a kultúrális forradalomra képes új erők, hogy megismerve népünk kultúrális hagyományait, hasznos építő életre legyen majd képes. A város pedig segítse a falu igényét azzal, hogy szórja szét a kul* túra kikutatott szépségét és igazságait. Szafay Károly. Ám 30 fillér PAPA *0*YTM Á magyar köztársaság ©gyéves évfordulóján Á falu -és város vw | rw I w • B | muveEodesi kapcsolatai.