Pápai Független Kisgazda – III. évfolyam – 1947.

1947-08-02 / 31. szám

Választási Költség-adományait a 25.525. ssz. csekksszámlára. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, PÁPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. SZÁM HIRDETÉSEKET FELVESZ SZERDÁN DÉLUTÁN 4 ÓRÁIG. Felelős szerkesztő SZALAY KÁROLY ELOFIZETESI DIJ: Egy évre 28 Forint Fostakarékpénztári Félévre ....... 14 Forint csekksz. sz. 25.525 Negyedévre 7 Forint A Független Kisgazda Párt kisbéri szervézete vasárnap kenyérünnepet, majd utána választói nagygyűlést rendezett, amelynek különös jelentőséget adott Dobi István államminiszter, a párt elnökének beszéde. — Országgyűlési választásokra készülünk és én azért állok előttetek, hogy bizalmatokat és szavazataitokat kérjem a Független Kisgazda Párt számára. Ez a párt magának a népnek, elsősorban a magyar parasztságnak az akaratából létezik és vezérek jöhetnek, vezérek elmehetnek, a Független Kisgazdapárt megmarad! Megmarad azért, mert a nép akarja, hogy legyen és mert szükség van rá. Hivatása van, amit hol jól, hol rosszul töltött be a múltban, de ezután már csak jól szabad betölteniej Erre teszek én itt ígéretet. Vezetőknek és népnek, akik ehhez a párthoz kötötték az életüket, tizenöt esztendőn keresztül bőven jutott a szenvedésből és az üldöztetésből. Emlékszem azokra a szegény magyarokra, akiket vertek, üldöztek, akiket börtönbe zártak vagy akik meghaltak a pacsai és az endrődi sortűzben. És gondolok arra a tetőtől talpig gránitkőből faragott magyar emberre, Bajcsy-Zsilinszky Endrére, lakit Sopronkőhidán a régi világ urai piszkos módon a hóhér kezére adtakj Gondolok azokra a vezetőkre, akik jóban és rosszban együtt voltak a népünkkel és akik mögött én olyan erős hittel és bizakodással harcoltam. Bátot szóval emlékezem meg róluk, mert miattuk, az ő vérük hullása és becsületes igyekezetük miatt mondhatom mpst nyugodt lélekkel, hogy ez a párt múltjával megérdemelte a bizalmat, amit én most kérek tőletek, magyar testvéreim. — Bizalmat merek kérni azért is, mert a felszabadulás óta sem végzett egészében elvetendő munkát ez a nagy párt. Az vessen ránk követ, aki semmiben nem hibázott. Olyan pártja nincs Magyarországnak. Rosszul választottuk meg az egyes embereket, de a párt mégis teljesítette történelmi hivatását. — 1945-ben népünk többsége ránk adta szavazatát, azonban a többségi jogokkal mi sem nem tudtunk, sem nem akartunk élni. Békességet és nyugalmat kerestünk és ezzel sikerült is megadni a politikai lehetőségét az ország újjáépülésének. Ezt csináltuk, mert a párt vezetői ezt látták jónak. Most már nem tudnám megmondani, jól cselekedtek-e azok, akik akár az egyik, akár a másik oldalról, nem engedték jobban kibontakozni a Kisgazda Párt többségi jogait. Nem is lehet ezt a kérdést most már soha sem eldönteni, de gondolkozni érdemes felőle. Hogy lett volna-e annyi elégedetlenség a pártban, lett volna-e annyi válság, akkora bizalmatlanság, mint amilyen lett és nem lett volna talán még összeesküvés sem, ha nem történik annyi hiba ezzel a párttal, ennek a pártnak a híveivel és a képviselőivel szemben és nem törekedtek volna annyira elfojtani ennek a pártnak a törekvéseit, mint ahogyan tették. Hiszen ennek a pártnak 1945. év őszén Tildy Zoltán tiszta demokratikus szándéka, felelősségérzete, bölcs mértéktartása szabta meg az icányát és ha nincs annyi összeütközés a koalícióban, ha a mi népünk nem érzi lépten-nyomon, hogy vissza akarják szorítani, el akarják nyomni, nem tudom, később jutott volna-e eszébe akárkinek, hogy az elégedetlenségre spekulálva, a demokrácia romlására igyekezzék külső és belső erőkből összeesküvést szítani. A pártvezetésben azután erőre kapott egy helytelen irányzat, amiről azt mondhatnám, hogy bent ültünk a kormányban és a magunk ellenzéke lettünk. Hiba volt, mert minél jobban belemélyedtünk ebbe, annál kevesebbet bíztak bennünk a többiek és éppen azért, mert nem bíztak — amin most már nehéz is volna csodálkozni —, nemhogy arányosították a közigazgatást, a rendészetet, a gazdasági kulcspozíciókat, de inkább igyekeztek minél szűkebb területre szorítani a Kisgazda Párt befolyását. És ez különböző dolgok közrejátszásával sikerült is nekik. — De a legfontosabb feladatát még így is elvégezte a mi pártunk. 1945. őszén a választók akaratából tudatta a világgal, hogy ez a nép milyen életformában, milyen állami rendben akar élni. Hogy mi polgári életformára törekszünk és olyan demokráciát akarunk, ami parasztságunk polgári életfelfogásának, a magántulajdonhoz való ragaszkodásának, nemzeti és vallásos érzületének megfelel. És a választás után akármilyen hibákat is követtek el a párt egyes vezetői, maga a párt őre maradt a szabadság, a nemzeti függetlenség eszméjének és a polgári gondolatnak. A parasztság és a dolgozó értelmiség egyetlen egészséges érdekképviselete — Nem félünk a választásoktól azért sem, mert a Független Kisgazda Párt belső megerősödését és azután tekintélyének növekedését várjuk. Tudjuk, hogy a parasztságnak és a dolgozó értelmiségnek józan gondolkozással elképzelhető egyetlen egészséges politikai érdekképviselete, a polgári irányzatú demokratikus fejlődés egyetlen biztosítéka a Kisgazda Párt. Hogy ez így van és miért van így, azt sem a parasztoknak, sem a polgároknak nem kell sokat magyarázni, jól értik ők ezt szó nélkül is, hogy miért. Amit mi a koalícióban ebben a dologban el tudunk és el akarunk végezni, azt semmiféle ellenzéki párt el nem végezheti. Marxista pártok pedig természetesen nem vehetik át a polgári gondolatok képviseletét. Ezért nézünk mi nyugodtan a választások elé. Hitfel, bizalommal indulunk a választásokba, nyugodtan állunk népünk elé, megfelelünk a hozzánk intézett kérdésre: mit akar a Kisgazda Párt? Feleletünk ma is félreérthetetlen: Szabadságot befelé, függetlenséget kifelé! A döntés most már a nép kezében van. Pápán, lO^én délelőtt 11 órakor nagygyűlés! ÁFck SO fillér