Pápai Független Kisgazda – III. évfolyam – 1947.

1947-07-19 / 29. szám

III. évfolyam 29. szám. PAPA 1947. évi július hó 19. POLITIKAI HETILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: PAPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. SZÁM. HIRDETÉSEKET FELVESZ SZERDÁN DÉLUTÁN 4 ÓRÁiG. Felelős szerkesztő SZALAY KÁROLY ELŐFIZETÉSI DÍJ: Postakarékpénztári csekksz. sz. 25.525 Egy évre 28 Forint Félévre 14 Forint Negyedévre 7 Forint Zúg ci cséplőgép ... írta: Szalay Károly A mai ember nem panaszkodhat, mert éppen elég része van a zúgásból. Ilyen, vagy olyan zúgás. De mindig van belőle valami. Persze a háború után, nem veszélyesek ezek a zúgások, de mégsem tudjuk megszokni, legfeljebb uralkodni tudunk önmagunkon, de azért bent a szívünkben ott van a zúgás elleni hangulat állandóan. Tegnap aztán megbékéltem a zúgással. Sőt, valami üdítő, valami édesen hűsítő és egyben örvendeztető örömben volt részem, mert kint a város végén hajnali párás, napfelkeltét megelőző időben felzúgott a gép ... A gép, az Úristen legszebb és legigazibb gépje, a cséplőgép, melynek dobja alatt az első zsákok az az arany kévéket nyelte a dob, hogy piroslóan sápadt szemek ezrei, milliói ömöljenek a zsákokba! Úristen! Az ilyen zúgást már el is felejtettük, pedig alig egy esztendővel hallottuk utoljára, j Milyen könnyen felejti az ember a jót és milyen nehezen, ami rossz volt. Mire észrevettem magamat, a felettem húzó gépek zörejes zúgását már nem is hallottam, de annál nagyobb szeretettel hallgattam a cséplőgép elmélyülő búgását. A cséplőgép bugásában Isten üzenetének szépsége csendül. Megindult a cséplés. Ömlik a szem s elindul a mag, hogy ismét kenyér, áldott, .puhla, édes kenyér legyen belőle, minden reménykedő, minden igazságért élő haló munkás magyar asztalára. Van ennél a jelen pillanatban szebb muzsika a magyar ég alatt? Én nem hiszem, mert elhallgatnám hajnaltól napestig. Nézném, hogyan kerülnek az asz^ tagok, a kazlak kévéi sorban a gép telhetetlen szájába, hogyan ömlik a Jézusarcu szemek sora a zsákokba és mint emelkednek a szőke szalmakazlak. Nézném azt az • egyszerű csodát, ami valamikor nagy és minden volt előttem és nem gondolnék senkivel, semmivel, csak azzal, hogy az Úristen új aratás után, új cséplésben gondolt ránk magyarokra. Míg Isten lesz felettünk, addig vetnek és aratnak, és aratás után jön a gép egyetlen megbocsájtható muzsikája és a felbúgó gépek dobja hirdeti szerte a határban a fellegek alatt és felett szálló gépeknek, hogy az élet mégis itt lent a földön a barázdák között zajlik tovább. És mi, akik elszakadtunk a röglíől, a cséplőgépek búgó hangja megbékít és visszavár, visszahív bennünket minden hasadó hajnalon az ő$i földhöz. Propaganda és kritika A mult században megindult gaz- és pusztítás semmivel sem maradt el dasági verseny különösen hatásos, az anyagi mögött, szuggesztív eszközt adott a vállal- j A háború véget ért két éve; azok, kozó^ kezébe: a reklámot- A reklám kik a diktatúrák fülledt levegőjű szoelindult széles vonalú útján s nem- j báinak kinyílt ablakán végre levegőcsak a gazdasági verseny, hanem höz jutottak, ha hittek a propagan,az élet egyéb vonalán is nagy pá- j dának: késerű csalódással, ha nem hittek neki: még keserűbb önigazolással vonhatják le a rombadőlt világ lyát futott be így csapott át a politika terére is s lett a leghatásosabb fegyver. Pártok, felfogások között vad verseny kezdődött, hogy a választót — ezt a négy-öt évenként egyszerre oly fontos senkit — a maguk aklába tereliék. A muk évtizedek eseményei érdekes tanulmányanyag lesznek majd: mikép igyekezett a politikai propaganda először az elvet elfogadtatni, aztán népszerűsíteni, végül egyedül üdvözítővé monopolizálni. Hogyan igyekezett új s új köntösben hatását fokozni: lett propaganda a színház, sport, földrajz, sztratoszféra repülés, történelem ép úgy, ahogy a művészet, építés, gyáripar, gyereknevelés, vagy akár a tojáskonzerválás. Hogyan lett egyszerre világrengető, valósággal ájulásra [késztető csoda minden — még oly jelentéktelen, de a propagálók által véghezvitt — legcsekélyebb alkotás is, mely mellett eltörpült, vagy elhallgatás . tárgya volt a mások legkiválóbb alkotása is. Úgy hirdették az elveket, mint raktáron maradt, s romlandósága miatt sürgősen eladandó áruhalmazt, melyen gyorsan túl kell adni, mert különben a nyakukon romlik. S mert a politikai győztes egyben államhatalommá is vált, építette fql kényszerűen a védelmét biztosító kínai falakat, hogy friss levegő ne érje az elkábítani szándékozottakat; tetíe fel az emberekre a szemellenzőt, hogy ne láásanak más utat, mint azt, melyet látni enged. Míg kifelé szinte légmentesen zárta el a világot, benn elnyomott minden ellenvéleményt, álló gondolatot. Innen a keservesen hurkoló »baráti egyiittműködések«, innen a propagandaminiszterek csodálatos hatalma, innen az új s új »vivmányok«, innen a szaporodó börtönök, büntető, megsemmisítő táborok. Mert volt egy veszedelmes emberi, ősi tulajdonság, mely minden önkényuralom örök rettegése és bukása: a józan emberi ész bíráló tevékenysége, a kritika. * Ha a háború az ember gazdasági és fizikai erejének végső megfeszítését jelentette anyagi vonatkozásban, a totális háború az emberi lélekre ható és a tűrhetetlenségig fokozódó szuggesztiót vette igénybe a propaganda révén. A totális háború nem azért volt totális, hogy rombolása csak az anyagi életben éreztesse hatását: a lelki kimerítés szomorú tanulságait. S felébredt az ellenhatás: a természetes kimerültség. A hangos, zavaros propaganda helyébe a tisztán-, látás vágya támadt az emberekben. Nincs ebben semmi különleges: a kifeszített húr is visszacsap. Az az ember, akinek már a feje zúg a jelszavaktól és tapasztalatoktól, akinek a csalódások, félrevezetések után már nem sok bizalma van abban, hogy kis megváltók biztosíthatják belső nyugalmát, mindenek előtt csendet és nyugalmat akar, tisztán akar látni és gondolkozni. Ügy érzi, hogy szerzett egy kataklizma árán annyi tapasztalatot, aminek megemésztésére egy élet talán kevés is, s ehhez nem érzi szükségesnek a meggyőzés új fegyvereinek vele szemben való alkalmazását. A propaganda után szeretné már egyszer a nyugodtan gondolkodó emberi ész hangját hallani, a talmi izgalmak és szenzációk helyett a békés munkát élvezni. Általános, természetes és jogos kívánság ez. Általános, mert az emberi szellem legkiválóbbjaiban ép úgy él, írásaikban, szavaikban ép úgy megnyilvánul, ahogy a névtelen milliók magatartásában. Természetes, hogy a lélek éves túlfeszítettségét a szemlélődés, megnyugtató gondolkodás, mérlegelés időszakának kell követnie. És jogos, mert minden hatásnak megvan az ellenhatásia, s ennek az ellenhatásnak, mely építő és erőt adó, kell is hatnia. A leomlott kínai falak helyén horizontoknak kell nyilniok. Levegőnek, éltető hullámoknak kell végigsugárzaniok az elválasztó vonalakon. Kezeknek kell egymáshoz közeledniük, melyek az emberben az embert érzik meg. Ellenzőtől megszabadított szemeknek kell bátran széttekinteniök, megtalálni a mások pillantását, hogy társat találhassanak egymásban. Szellemeknek kell felszabadultok, látniok, tapasztalniok és összehasonlítaniok, hogy az emberi méltóságot való fényében s helyén láthassák meg. Megillető helyére kell állítani az emberi agy bíráló tevékenységét, hogy amit a propaganda pusztított el, felépíthesse a jószándékú kritika. Anyagban, szellemben, lélekben. Csak így cáfolhatja meg a kor a kortárs keserű megállapítását: »A XVIII. század a felvilágosodásé; a XIX. század a szervezetlen szabadságé; a XX. század az intézményes észszerűtlenség százada«. Dr. Dely László. Választmányi gyűlés Pápa város és a pápai járás szervezetei vasárnap, f. hó 20-án rendkívüli együttes választmányi gyűlést tartanak. A választmányi gyűlés öszszehívása szükségessé vált azért, hogy az országos nagyválasztmányi gyűlés ismételt elhalasztása következtében előállott helyzettel szemben állást foglaljanak a szervezetek. Az ideiglenes Országos Vezetőség ezen érthetetlen, és indokolatlan elhatározása a szervezeteket annál is inkább meglepte, mert hiszen hónapok óta szinte egyhangú követelése a párttagoknak a nagyválasztmány azonnali összehívása. Tekintettel arra, hogy a fenti tény rendkívüli elhatározásra készteti esetleg a választmányt, kéri a vezetőség, hogy azon minden szervezet képviselője, illetve minden választmányi tag feltétlenül jelenjen meg. A gyűlés kezdete d. e. 10 óra, helye: Pápa, Szabadságtér 5. szám. A gyűlésen részt vesz Németh József, Veszprém vármegye főispánja is. A hadifogságból hazatértekről való gondoskodás Keletről hazatérő hadifoglyokat Debrecenben adják át a magyar hatóságnak. Erre a célra a Népjóléti Minisztérium hadifogoly átvevő (tábort épített ki, melyben megoldást nyer a hazatérő hadifoglyok fogadása és otthonukba való űtnakindítása. A hadifogságból hazatérteket a háborús nélkülözések, betegségek megviselték. Szükség van néhány heti pihenésre. Ezalatt testileg és lelkileg rendbejönnek, elintézhetik ügyes-bajos dolgaikat, foglalkozhatnak családjukkal és beilleszkedhetnek a demokratikus rendbe. Az egész országnak érdeke, hogy a hazatérteket bekapcsoljuk a gazdasági életbe és ha látják a demokrácia segítő kezét, amely orvosolja a mult szenvedéseit, ők is minden erejükkel az ország újjáépítésének nehéz, de eredményes munkáját fogják minden igyekezetükkel támogatni. A hadifogságból hazatért családja részére megállapított hadisegélyt a hazatérést követő harmadik hónap végéig folyósítani kell. Három hónapon túl is folyósítani lehet, legfeljebb további hat hónapig abban az esetben, ha a hadifogságból Ár öl 30 fillér ^lútSr;