Pápai Független Kisgazda – III. évfolyam – 1947.

1947-06-28 / 26. szám

M i n d e n k o r legolcsóbban legjobbat llliEiÜE fll I K A=divaíházban kossuth=u. 16. sz. alatt. EHiiH Egyezzenek meg! kapcsolatos feladatok ismertetésére vonatkozó javaslatával foglalkozott. Egyúttal a földmívelésügyi mi­niszternek a »járási földmívesnapok« tartását életrehívó rendelete is is^ mertetésre került. Röviden vázolva, az említett ren­delet azt a célt kívánja elérni, hogy a földmívesnapok tartásával a gazda­társadalom közelebb jusson az igaz­gatási szervekhez, hogy sérelmeit, kívánságait, javaslatait plőadva, ezek­nek a szerveknek anyagot szolgáltas­son javaslataik megtételéhez. Ezál­tal lehetségessé válik, hogy a föld­mívelésügyi igazgatás a gazdatársa­dalom teljes megelégedésére lát­hatja el a feladatát. najszteiállítás a Bencéseknél Vasárnap délelőtt nyílt meg ben­cés gimnázium rajzkiállítása. Tóth Sándor rajztanár, festőmű­vész, a székesfehérvári tankerület szakfelügyelője nyitotta meg a ki­állítás. Megnyitójában hangsúlyozta a hasonló kiállítások fontosságát, amikor a fiatal tehetségek a közön­ség elé lépve még nagyobb lelkese­déssel látnak majd munkához. El­ismeréssel nyilatkozott Bíró Károly rajztanár munkájáról, aki a fronton eltűnt Bodó Aurél méltó utódaként látott munkához és neveli a fiatal tehetségeket. Utánna Sarang K. Péter a bencés általános "iskola igazgatója osztotta ki a jutalmakat a legszorgalmasabb és legtehetségesebb rajzoló és festő növendékek között, majd Biró Ká­roly rajztanár ismertette a jelenlé­vőkkel a tanmenetet és tájékoztatót adott az egyes munkákról. A kiállítást végignézve meg kell állapítanunk, hogy valóban komoly munka folyik ebben az iskolában is a rajztanítás terén, s Bodó Aurél ál­tal megkezdett munka az új tanár, Biró Károlynál méltó kezekbe került. S ez bizonyíték arra, hogy szorgal­mas munkával megfelelő eredménye­ket és sikert érnek el a fiatal festő tehetségek, akik közül külön említést érdemel Virág Mihály, Bauer Mik­lós, Fuchs Károly és Masszi József munkája. Heteken keresztül visszafojtott lé­lekzettel figyeli az egész világ közvé­leménye azt az egyre jobban foko­zódó feszültséget, amely a nagyha­talmak közötti ellentétek miatt meg­nyilvánult úgyszólván valamennyi or­szág életében. Mindenki tudta, hogy a háború befejezése után bizonyos véleménykülönbségek, kisebb - na­gyobb nézeteltérések mutatkoznak a nemzetközi problémák tárgyalása körül. Oly mélyreható változást idé­zett elő a demokratikus népek győ­zelme a zsarnokság felett, hogy nem csoda, ha most, amikor a népek a romokból új világot, a régi reakciós rendszerek helyébe boldogabb, de­mokratikus életet készülnek terem­teni, a nagy erők nem tudják mind­járt megtalálni egyensúlyukat és építő nyugalmukat. Olykor már azt kellett éreznie az emberiségnek, hogy jóllehet a fizikai háború véget ért, de nem ért véget még az idegháború. Mindenki átérezte a mai nagy idők történelmi jelentőségét és sorsdöntő kihatását egész jövendőnkre. Külö­nösen átérezzük ml, magyarok, akik néhány hete belekerültünk a világ­politikai ellentétek gyújtópontjába. A komor gondoktól barázdált ar­cok ezekben a napokban mégis újra felderültek, mikor megérkezett a híre annak a nagy eseménynek, hogy a szovjet kormány elfogadta a három­hatalmi konferenciára való meghí­vást. Egy lépés a béke megszilárdí­tása felé, még pedig igen jelentős lé­pés! Az a tény, hogy az Európára vonatkozó megsegítési tervből senki sem akarja magát kivonni, az min­denesetre nagyon alkalmas a feszült nemzetközi légkör enyhítésére. Ha valakinek, a magyarságnak igazán ér­deke, hogy a demokratikus nagy­hatalmak közötti ellentétek elsimul­janak, a bizalmatlanság felhője szét­oszoljon és a súlyos eldöntetlen kér­ismerős környék suhant előttünk el villanásszerűen s egy hatal­mas pályaudvar üvegcsarnoká­ban álltam kézenfogva az öreggel. Hosszú fehér vonat dohogott in­dulásra készen a csillogó vágá­nyokon. — Szállj be, mert indulunk, — szólt rám az öreg és betuszkolt az egyik kocsiba. Nemsokkal ezután éles, elnyúj­tott füttyszó hasított az éjsza­kába és megmozdultak a fehér vonat kerekei. A kocsiban szelíd­fényű kék lámpa égett s a bent­ülőkhalkan beszélgettek. Honvéd­egyenruhájuk — mert azok vol­tak valamennyien — tiszta és gon­dozott volt s mindenik szíve fölött egy ezüstcsillag ragyogott. — Nézd csak, hiszen te Kovács Péter vagy, — villant fel az egyik arcán a felismerés öröme, ahogy szomszédjával beszélget dések végre megoldódjanak. A mi népünk mérhetetlen sokat szenve­dett, s most, hogy megtalálta sza­badságát, visszanyerte földjét és megteremtette demokratikus életfor­máját, szeretne most már végre nyu­godtan hozzáfogni a nagy újjáépü­lés munkájához, a három éves terv megvalósításához. Elég volt a há­borúkból, elég a tengernyi vérből, az üszkös romokból, a fiatal magyar köztársaság élni akar és erősödni, ehhez azonban háborítatlan, nyu­godt, békés légkör szükséges. Ezért tekinti ellenségeinek a magyar nep mindazokat a sorai közé beférkőzött összeesküvőket és kalandorokat, akik a nagyhatalmak közti ellentétekből újabb világháborúra spekuláltak. Né­pünk jól tudja, még egy világégés, s akkor benne örökre elhamvad nem­csak a magyar köztársaság, hanem elpusztul itt minden, amit ezer év óta dolgos ősök keze megőrzött és gazdagított. Látva a világszerte megnyilvánuló viszálykodást és feszültséget, Tildy Zoltán köztársasági elnök valóban az egész íjiagyar nép őszinte vágyát, kí­vánságát fejezte ki minap a nála járt külföldi újságírók előtt: »Az egész emberiség érdekének tartom, hogy minden kérdés végleges megegyezés­sel végződj ék«. Igen, a magyar nép megegyezést óhajt, végleges rende­zését a bénító vitáknak, hogy jöjjön végre a békés alkotómunka és építse minden nép tovább a szabadságát, mely nélkül nem érdemes élni. És mi hisszük is, hogy a nagyhatalmak előbb utóbb rendezni fogják a vi­lág közös dolgait az emberiség de­mokratikus eszméinek jegyében. A kalandorok és összeesküvők reményei csúfosan csődöt mondanak: nem az ő idejük jön, hanem a szabad népek boldog, építő, békés korszaka. — emlékszel rá földi, Uryw-nál együtt voltunk a tüzelőállásban. Azon a januári éjszakán csapott ránk az a fránya gránát, amikor hátra akartak pihenőbe vinni. A vonat közben meg-meg áll és újabb és újabb csillagosok szállanak fel. Amerre a magyar honvéd járt és ahol a katona­sirok domborulnak egy-egy stá­ciója a fehér vonatnak. Tíz per­cig sem mehettünk, amikor éles zökkenővel megáll a vonat s a fehérszakállú öreg mindenkitkite • rel a kocsikból. Hatalmas fennsí­kon állunk, előttünk zúgó fenyve­sek, fürgesuhanásu hegyipatakok, távolabbról alvó városok, falvak felett őrködő fények szűrődnek felénk. A csillagos sereg az öreg egy intésére ujjongással széled el s alig térek magamhoz, egyet se látni belőle. — Minden éjszakán elhozza a fehér vonat Magyarországra azo- i Városi hírek és közlemények Az elmúlt héten Pápán tartózkodott dr. Soltész Jenő tanácsos, az Orszá­gos Földbirtokrendező Tanács szak­előadója és a város vezetősége, vala­mint a volt Földigénylőbizottság részvételével felülvizsgálta az összes pápai házhelyjuttatásokat, helyszini szemlát tartott a strandfürdő, a volt Esterházy fatelep és a Tizes malom­nál. Szombaton délben pedig a pol­gármesteri hivatalban fogadta a pa­naszosokat és álláspotjukról tájéko­zódva utazott vissza Budapestre, hogy javaslatátmegtegye az Országos Föld­birtokrendező Tanácsnak. Közeledik az új költségvetési év. A város vezetősége és a számvevő­ség teljes gőzzel dolgozik az 1947 — 48-as költségvetés összeállításán, hogy a jövő hét elején a képviselő­testület elé kerülhessen a javaslat. Az új költségvetés már a hároméves terv keretében lesz beillesztve s annak egy részeként kivánja betölteni fel­adatát az újjáépítés terén. Pápa megyei város rendőri büntető­birája vizezett és hamisított tejnek a piacon történt árúsltása miatt Szili Istvánné adászteveli, Morvái Pálné adászteveli lakosokat 500—500 forint, Balassa Géza adászteveli lakost 300 forint, Szabó Gyula és Mérnyei János pápai, valamint Hrabovszky Miklós pápakovácsi lakosokat pedig 200— 200 forint pénzbüntetésre büntette. A pénzbüntetések behajthatatlanság esetén 30, illetve 20 napi elzárásbün­tetésre változtatnak át. Az Ítéletek kivonatosan a piacon is ki lettek füg­gesztve. A városi Szociálpolitikai és Köz­egészségügyi Bizottság kedden tartott ülésén a hazatért hadifoglyok meg­segítése volt a napirend fő pontja. A Szociálpolitikai Bizottság javaslatára a város, a Csóka-utcai iskolában hadi­fogoly otthont állít fel, ahol a hajlék nélkül maradt hadifoglyok nyernek ideiglenesen elhelyezést. Továbbiak­ban a csecsemővédő ügyét tárgyalták, amelyet a Jókai-utcai, volt kataszteri hivatalban állítanak fel, mihelyt ren­delkezésre áll. Több kisebb jelentő­ségű ügyben hozott döntést ezeken kívül még a két bizottság együttes ülése. kat, akik az életbén nem térhet­nek többé vissza. A jeltelen sír­hantok a Don partjától egész a határig megelevenednek és a csil­lagos sereg felkeresi az árván­hagyott portát. Ilyenkor megkoc­can otthon az ablak és boldog örömében felsír az egyedülha­gyott .. Reggel csak a könnyes párnák, az ölelés lázától meg­fáradt karok tanúskodnak, ki volt az éjszakai látogató. Hajnalra a fehér vonat ismét összegyűjti utasait... * Éles szélroham rázta meg az ablakot. Felébredtem. A függöny­szárnyak vad táncot jártak és a hold udvarában tépett felhőron­gyokat kergetett a szél. Távolról egy elnyújtott vonat füttye bon­totta meg az éjszaka mély csönd­jét. Hajnalodott. Gerendi László. Az álomvonat ' (Megnyíltak a hatalmas orosz birodalom hadifo­golytáborainak kapui és ami még tegnap könnyekbe ­fojtott álom volt, ma meg­fogható, élő valóság. Itt vannak közöttünk. De mi van azokkal, akiknek álma felett a végtelen orosz step­pék füttyöskedvü legénye, a vágtató szél zúgja az altatót, vagy Don vizében ruhát mosó asszonyok és lányok éneklik a bánatos, lágy szláv dallamokat)...? Egy fojtott-titku júniusi éj­szakán, mikor már sehogyan sem ment a munka, csöndesen meg­nyílt a szobám ajtaja és egy fehérszakállú öreg ember állt meg előttem. — Gyere velem, most meg­csinálhatod életed nagy riportját. És mentünk. Ismerős tájék, Keresünk egy bútorozott szobái, lehetőleg a gyár közelében, azonkívül 1 ^oba konyhás lakást a városban. Perutz Testvérek.

Next

/
Thumbnails
Contents