Pápai Független Kisgazda– II. évfolyam – 1946.

1946-06-22 / 23. szám

POLITIKAI HETILAP IMHBBBHH SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: PÁPA. SZÉCHENYI-TÉR 5. SZÁM. FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. NAGY GYÖRGY HIRDETESEKET FELVESZ: SZERDÁN DÉLUTÁN 4 ÓRÁIG. Hajnalok hajnalán pendül a ka­sza. A harmattól nyirkos gabonaszá­lakat kötéllé fonják. Kiropogtatja az éjszakai rövid pihenés törődöttségét csontjaiból az arató és neki fohász­kodik. Űristen segíts, hogy ezt a munkát is elvégezzük! A nap még valahol távol keleten jár, de a derengő hajnal pirosan, lilás arca már mosolyog. Fent korai pacsirta énekel és lent az első kasza­suhintásra dül a rend az álló vetés oldalára, hogy a marokszedők rendre szedjék marokra, és kévék sora mu­tassa, mire a nap felkél, hogy itt jó munkába kezdtek azok, akik a ma­gyar kenyér elsőszámú hősei. Igen, a magyar kenyér hősei. Mi mindannyian kenyeret kere­sünk, kenyérharcot harcolunk, de az első számú harcos az, aki kora haj­naltól késő estig kint, Isten szabad ege a'att virrasztja, hogyan fejlődik a szemből, a vetés után új kenyér mindnyájunk asztalára a Mindenható jóvoltából és segítségével. Ünnep a munka, mert imádságnak is beillik az, ami itt történik a ma-' gyar földön már napok óta. Ha sok a bánatod és elvesztetted a jövőben fogant hited, hát jöjj ki ide, itt minden meggyógyul, Isten és a föld gyógyítja meg városokban elrontott életed ezer rugóját. Ne hidd, hogy itt nincsen gond, ne gon­dold, hogy itt madárfütty és napsu­gár az élet. Van erre gond is, de más. Van erre tetemes remegése az életnek, de az is más. Itt minden magyar emberért száll a gond, itt nincsen gyűlölet és villogó pártér­dek, itt minden magyar asztal jö­vendő gondjáért ég a gond a magyar szívekben. A százszor megcsúfolt és lenézett magyar paraszt áll itt, szocializmust és demokráciát szavalsz neki és nem ismered máshonnan, csak elrontott színdarabok és csapnivaló filmekről, amik egyébre sem tanítottak, mint arra, hogy szép bárányfelleges ég alatt ringó búzavetésben sétálás az aratás. Nos, jöjj ki ma, amikor sokkal, <le sokkal biztosabb a kenyér gondja, mint bármikor volt és akkor tiszta képet kaphatsz arról a magyar mun­kásról, aki szemeidben eddig talán az utolsó volt, szemmel látod, hogy az itt folyó élét a te életed kisugár­zása is, mert ezek nélkül a napégette arcú bronzszínű és erejű öklök nélkül a legboldogabb esztendők farsang­jaiban se lehetett volna kenyered soha. Nézz széjjel és szégyenkező fej­jel állj meg a munka diadalmas, mosolygós fáradalma előtt és ha ed­dig panaszra nyitót!ad a szád, mert nem tudsz venni azt és amazt, és szűkös az ebéded, a vacsorád, ülj a friss rakású keresztek tövébe és lás­sad, hogyan él az, aki neked az élete­det is újjá tudja teremteni szántás­sal, vetéssel, aratással, reggel frissen fejt tejet eszik, ebédje is egyszerű, szegényes, vacsorája a tőled annyi­szor megirigyelt szalonna. És ezt a kétes tisztaságú kutak vize higítja és-bővíti csupán. Aztán próbáld ki és fogd meg a kasza végét és próbálj a te állítólag rosszul táplált szerveze­teddel vágni a rendet csak egy fél­óráig, hogy aztán kellő fohászkodás­sal elköszönj a magyar munka első­számú hőseitől, aztán egy életre meg fogod őrizni a magyar paraszt mun­kájában rejlő felmérhetetlen nemzet­mentő értéket. Nézz ki a mezőkre, a szántókra és a keresztek közé, hogy újra meg*­tanuld tisztelni az igazi munkát és a magyar parasztot, aki ezer éven át megtartotta magyarnak az országot, akin mindenki csak rúgott egyet, de dolgozott, életet adott és hordozta és hordozza a terheket és legerősebb pillére a demokráciának és újra le­gyen magyar hited és bízva bízzál abban a földben, melyet a magyar verejték ezekben a hetekben ugyan­úgy öntöz, mint öntözi ezer esztendő óta a magyar szív vére. SZALAY KÁROLY. Már hetek óta különböző helyek­ről halljuk, hogy a pápai kommu­nista párt agytrösztje, melynek fő­mozgatója dr. Tarján Imre, a pápai Néplap túlügybuzgó szerkesztője, hogy a pápai Kisgazdapárt vezető­sége ellen, de különösen ellenem támadást indítanak, hogy ígv kény­szerítsenek pártom elhagyására. A most megindult támadás tehát sem pártunkat, sem engem nem ért vá­ratlanul és nem is lepett meg. La­punk hasábjain többízben hangsú­lyoztam, hogy a támadást, ha annak alapja van, mindig jogosnak tartom, azonban minden józanul gondolkozó és népét igazán szerető magyar el­ítéli az olyan támadást, amely csak arra irányul, hogy az ellenérdeküek sorait megbontsa és csak zavart keltsen. Pártunk jelenlegi vezetősége már a felszabadulás óta irányítja a párt ügyeit és több mint egy év óta a többi pártokkal a legteljesebb har­móniában igyekszik a nagy és sürgős nemzeti és szűkebb hazánk, városunk égető problémáit megoldani. Mind­egyik párt az újjáépítő munkából ki­vette a maga részét, anélkül, hogy elvi kérdéseiből Valamit is feladott volna és a többi pártokkal való ellen­tétek kiélezésére törekedett volna. Pápán a legteljesebb és legtökélete­sebb módon érvényesült a pártok koa­líciós együttműködése, azonbap csak addig, míg Tarján úr meg nem je­lent városunkban. Tarján úrnak úgy látszik nem tetszik a béke, ő a har­cot akarja. Megjelenése óta nem mu­lasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy pártunkat, vagy annak valame'y tagját ne támadja. Tarján úrnak nem fontos a város békéje, az újjáépítés munkája, melynek egyetlen előfelté­tele a béke, ő a zavart, a pártok kö­zötti veszekedést és egymás ölését akarja. Neki nem fontos a lakosság nyugodt munkája, hisz őt semmi­féle szálak nem fűzik ehhez a város­hoz, őt valamely rossz irányzatú szél­fuvalat sodorta ide a város falai közé és egyszer jön egy más irányú szél, amely őt ismét elfújja innen az is­meretlenség homályába és mi pedig pápaiak itt maradhatunk magunkban a Tarján úr által belénk oltott egy­más iránti gyűlölettel szívünkben, azon romok fölött, amelyet a Tarján úr által felidézett pártok közötti harc eredményezett. Tarján úr úgy látszik tisztogatási munkába akar kezdeni, de eltévesz­tette a helyet, hagyja a más portáját békén, heveskedjen a sajátján, biz­tosra veszem, találni fog elég tiszto­gatni valót. A kutmérgezés ideje lejárt, a ma­gyarságnak össze kell fogni, hogy nagy és nehéz feladatait megold­Ara ÍOO milliárd P hassa. A megbékélés szelleme hatotta át a koalíciós pártok országos veze­tőit akkor, mikor a legutóbbi hetek belpolitikai válságát józan megfon­toltsággal és a haza érdekében leve­zették. Úgy látszik Ön, Tarján úr, nem akar tudomást venni talán Önnél bölcsebb pártja vezetőségének állás­foglalásáról. Ön figyelmen kívül hagyja ezt és külön utakon akar járni, Ön harcot akar és ennek ered­ményeként gyűlöletet és romokat. Remélem, ez nem fog sikerülni, párt­jának megfontolt és a város érde­keit szem előtt tartó vezetői rájönnek az Ön mesterkedéseire és Önt elkül­dik újból az ismeretlenségbe. Ha pe­dig ez nem így történik, akkor álljuk a harcot, azonban saját pártunk felső ügyeibe bele avatkozni senkit nem hagyunk, még Önt sem, Tarján úr. Nem tartozunk magyarázattal sen­kinek, hogy miért nem jelentek meg pártunk kiküldöttei a Nemzeti Bi­zottság ülésén, azonban hogy egye­sekben a dolgoknak ferde színben való beállítása ne téves ítéletet ered­ményezhessen, kötelességünknek tart­juk felemlíteni, hogy pártunk kikül, döttei a Nemzeti Bizottság megala­kítása óta minden ülésen jelen voltak akkor, mikor más pártok kiküldöttei csak néha-néha mutatták magukat. Nemcsak a Nemzeti Bizottság mun­kájából vette ki pártunk a maga ré. A kenyér himnusza K uím érge^ők

Next

/
Thumbnails
Contents