Pápai Független Kisgazda– II. évfolyam – 1946.

1946-05-25 / 19. szám

d i. é/ folyam 19. szám. PAPAI 1946. év i május hó 25. FÜGGETLEN POLITIKAI HETILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS PÁPA. SZÉCHENYI KIADÓHIVATAL : -TÉR 5. SZÁM. FELELŐS SZERKESZTŐ: 1 PR. NAGY GYÖRGY 1 HIRDETÉSEKET FELVESZ: SZERDÁN DÉLUTÁN 4 ÓRÁIG. Hogyan politizálnak Pápán ? Ha Pápán politikusokról akarunk beszélni, az embereket két nagy csoportra kell osztanunk. Az első csoportba tartoznak azok a »politikusok«, akik érdekből politizálnak. Sajnos, ez a csoport mutathat fel több tagot! A másik csoportba sorolhatjuk azokat a gondolkozássál is megáldott egyéneket, akik valamit konyítanak a politikához. Ők nem észszerűen és mérlegelőn gondolkodnak, de mégis már sejtenek valamif, ha nem is tudnak, a nagy politikából. Az első csoport tagjait megvetjük és utáljuk, mert jellemtelenek és nem lehet, de az igazi politikusnak nem is szabad rájuk számítani. Hogy számíthatna az ember olyan férfiaknak mondott nem tudom kikre, akik azért, hogy érdekeiket megvédhessék, csak úgy beiratkoznak, nem belépnek ebbe, vagy abba a pártba. Ezerszer hallottunk már ilyen kijelentéseket: »Beiratkozom az X pártba, befizetem a tagdíjat és közben azt érzem, amit akarok^ (Ezek szerint még »náci«-sta is lehet.) Hát igen, ha gondolkodunk, van ebben valami elítélni való. Mégsem ítéljük el őket, még a vezetők sem, hisz sz»iikség« van rájuk. Ugyancsak ide tartozik az is, aki azért nem politizál, hogy politizáljon. Vagyis nem lép be egyik pártba sem, mert amelyik pártba belépne, az a párt előnytelen helyzetet teremt számára? Miért? Nem tudja megmagyarázni, csak propaganda fogásokra hivatkozik. Az érdek-politikusok tipikus alakja a számító, ö ugyanis, hogy üzelmeit, üzleteit és céljait fedezze, belép egy pártba és ott tevékeny tag is lesz. Nem kezdeményező, de minden pártnapon ott van és az utasításokat pontosan teljesíti. Ez az ember mindig jól megválasztja a pártot, leginkább az olyan helyeket szereti, ahol a legkevesebb támadásra számíthat. Egyszerűen ügyes diplomata. Trükkje átlátszó, de sokakat megtéveszt. Nem tartoznak ugyan szorosan ebbe a csoportba a fasiszták, de ide sorolhatók. Nekik ma természetesen fedezniök kell magukat. Kétféleképpen próbálják megoldani a problémát, attól függően, hogy jó vagy átlagos gondolkodásúak. Az átlagos gondolkodásúak (hogy milyen gondolkodású, az nem azt jelenti, hogy milyen veszedelmes a demokráciában) kikeresik a legvédettebb helyeket. A jó gondolkodásúak már olyan pártot választanak, melyben számíthatnak a támadásra, de merészségükkel próbálják igazolni magukat, Hála a helyzetnek, az ilyenek mind kevesebben lesznek, mert így vagy úgy csalódni kényszerülnek. Az elmondottak után fel kell vetnünk a kérdést: mennyiben ellenségei az érdekpolitikusok a demokráciának? Azt hisszük, egészen. Mert a demokrácia szabadságot is jelent, számunkra pedig szabadság-e az "a kényszer, ami vagy megvan, vagy nincs, de kényszeríti őket ebbe, vagy abba a pártba való belépésre, ők éppen az elveik miatt, amik tulajdonképpen nincsenek is meg, ellenségei a demokráciának. Mégis politikusok, csak éppen gazdaság-politikusok, mert gazdaság-politikát folytatnak, ! már a maguk érdekeinek a megvédésére. A bekezdésben említett másodikcsoport tagjai már valamit értenek a politikához. Összegezik, amit inj nen-onnan hallottak vagy olvastak, j a maguk szemszögéből megvitatják ' azt és elveket vallanak magukénak, A legkirivóbbak közöttük a politikában félműveltek. Állandóan ismeretlen idézetekkel dobálóznak és sokat kiabálnak, mert szeretnek beszélni. A buta céljaikkal sokszor elnyomják pártjuk érdekeit. Nem használnak semmit, sőt ideologiai vagy más jelszavakkal egyre jobban elidegenítik maguktól a tömeget. Veszedelmesebbek közülük, akik cselekszenek is. (Gondoljunk csak vissza egy-két eseményre Pápán.) Ártatlan, de akadékoskodó fajta a fontoskodó politikus. Mindent anynyira megvitat, hogy a vitatkozás eredménye semmi lesz. Akadékoskodó a tömegben és a tárgyaló asztalnál is. Ha rábíznak valamit, anynyira akar dolgozni gátlásai között, hogy semmit sem tesz. Elérkeztünk az érzelmi elemekkel politizáló egyénekhez. Ők a rémhírterjesztők, az optimisták és pészszimisták. Bújják az újságokat, hallgatják a rádiót és fáj nekik ez vagy az. Esetleg örülnek is. Számukra az egyes rádiók a szavak között is beszélnek és a realitáson túlmenőleg olyan dolgokat is hallanak, amiket senki sem mondott, vagy írt. Sokat gondolkodnak és mégtöbbet beszélnek. Gondolkodásuk eredményét azonnal közlik másokkal és rémhíreket terjesztenek. Magukban nem veszélyesek, csak ha beszélni kezdenek. Mindenben a túlkapás jellemzi őket. A csopprt Iegkomikusabb és legveszélyesebb tagjai az ügyetlen diplomaták. Cselekszenek. Félre akarnak vezetni, de szándékuk átlátszó. Túlkapásaikkal a legtöbb bosszúságot okoznak a koalíciónak és minden propagandát megbuktatnak. Érdekes tulajdonságuk még, hogy leginkább ott cselekszenek, ahol biztonságban érzik magukat és másokról van szó. Most, hogy elérkeztünk a pápai politikus csoportok elemzésének a végére, csak azt szeretnénk megegyezni, azért beszéltünk pártokról, mert az átlag ember úgy politizál ma, hogy egyes párthoz tartozónak vallja magát. Megjegyezzük még, a cikkünk nem irányú! senki ellen sem, csak általános következtetés. Az igazi és jó politikusokról most nem akarunk beszélni, mert ők Pápán oly kevesen vannak, hogy nem is lehet egy harmadik csoportba sorolni őket, egyébként meg az ő elemzésük már pártelemzés lenne. Befejezésül meg tudnák' mondani kedves olvasóink, hogy politizál az a »-—• « tanár, aki szorgalmasan beszedeti azokat a fiúkat, akik egy demokratikus ifjúsági egyesületnek a tagjai? önök szerint mit érdemel ez a tanár? Azt;, meg fogja kapni! Megjelent a B=lista rendelet Az egész köztisztviselői kart nagyon érdeklő B-lista-rendelet végre napvilágot látott és így a tisztviselői kar végre tisztába jöhet azzal, hogy mi elé kell néznie és elmúlik a feje fölül a levegőben lógó folytonos bizonytalanság érzete. A rendelet hatálya kiterjed az öszszes állami, vármegyei, városi, községi, vasúti, postai, OTI, MABI és egyéb közintézmények összes tisztviselőire és egyéb alkalmazottaira. Ezen intézrtiények alkalmazottai a rendelet hatálya alá esnek függetlenül attól, hogy rendszeresített állást töltenek be, vagy egyéb minőségben vannak alkalmazva. Az alkalmazottak létszámát oly mértékben kell csökkenteni, hogy az 1937/38. költségvetési évben alkal.mazottaknak 90 százalékát elérje, a honvédség létszámát 20.000 főre kell csökkenteni, az államrendőrségét pedig tíz százalékkal, legfeljebb azonban 5000 fővel, a tanítókat illetőleg a vallás- és közoktatásügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg külön intézkednek. Az 1944 december 22. óta alkalmazottaknak tárcánként legfeljebb 10 százalékát lehet elbocsátani. Elbocsátandók azok a közalkalmazottak, akiknek hivatali működése a demokratikus szellemű újjáépítést cselekvően nem szolgálja, akik hivataluk ellátásához szükséges rátermettséggé

1 nem rendelkeznek, vagy szolgálatukat nem a megkívánt mértékben látják el és végül a nélkülözhetőket. Az elbírálást végző bizottság egy tagját a miniszterelnök, egy tagját az illetékes miniszter és harmadik tagját a Szakszervezeti Tanács jelöli ki. Ezen bizottsághoz javaslatot tehet a miniszterelnök, a Szakszervezeti Tanács, a törvényhatóság első tisztviselője és a helyi Nemz. Biz. is. Elbocsátás esetén az alkalmazottat végelbánásban kell részesíteni, amely az összes illetmények megvonásából is állhat. Az elbocsátás nem szolgálhat akadályul, hogy az illető más elhelyezést találhasson, sőt átképző tanfolyamok rendezését is előírja a rendelet. Ara 3C> HóP