Pápai Független Kisgazda– II. évfolyam – 1946.

1946-12-07 / 47. szám

PÁPAI FÜGGETLEN KISGAZDA •v Nap-nap után járom a várost, öreg házak porban* és sárban állnak, kopottak, romlottak, vének. Vénnek csak a szeretet nevezi őket. De bármennyire is romlott a házak külseje, mindig változatlanul a régi ház marad. Belülről sok esztendő nevetése, sóhajtása, bánata, öröme, betegsége és gyógyulása, virrasztásai és jóízű álmai tartották és emelték a falat. A város lakói itt tanulták a meg az egymás iránti jóság, a legegyszerűbb áldozatkészség, a széítépbetetlen sorsközösség, a családi egymáshoztartozás meleg és oltalmazó törvényeit. Jól ismert házak és tájak, gyárak salakjából összehordott utcák, elnyomorodottan nőtt fák. Mégis szép és kedves város, amely a nyár elején akácfaillatot adott, város, amely az első játékot, a barátságot, a szerelmet, a verekedéseket és a harcokat adta. Város, ahol először melegedett át a sötétségbe borult utcasarkon egy ócska bluz selymén az ölelés melege. Szegények városa. Elhanyagolt város, amelynek fejlődéséért harcolni kell, a sok politikus felkantározott pártindulatai ellen, felemelt tiszta és szabad fővel. Igen, ez a szegény szürke város ha- j zának túl poros volt és túlságosan I sáros és így nem is gondolták róla, hogy ez is jelentheti a hazát. Igen, mikor a nevelők a hazáról beszél.v tek, sokkal szebb és ragyogóbb jelzőket használtak, úgy, hogy a szürke város gyermekeinek saját "városuk eszükbe sem jutott. Valamennyien fellengzősen, túlozva szóltak a hazáról. Minden más földet megszégyenítő csodát igyekeztek kifejezni. Kicsit túlozva, kicsit hamisan, kissé távolról ismeretlenül, talán idegenül is beszéltek a hazáról, és még kevésbbé mutatták meg, hogy ezt a földet szeretni kell, még ha por is, még ha sár is. Szeretni kell ezeket a ®zürke tájakat, mert annyi magyar ítéletet adnak és boldogságot is adnak azoknak, akik itt élnek. Éppen az elmúlt idők tanítanak arra, hogy ezt a földet szeretni kell. Háború, szenvedések és megpróbáltatások. Idegen érdekekért nem ismertük a magunk őszinte világát. Azért sokan elmentek az egyszerű városokból, elhagyták a hazát, de akik tudták a titkot, mind itt maradtak, itt maradtunk. Nappali és éjszak^ bombahullások közepette.És mikor az utolsó ágyúzaj elcsendesedett, párásán csillogó nedves szemükben az igazi hazaszeretet, a boldog felszabadulás érzése ragyogott. Az öreg ház, az élet, az elhanyagolt város és a falu, a haza és a hazaszeretet mindent pusztító és rettentő ellenséges szándékkal szembenézett s minden ellenséges akaratnál erősebb maradt. Szeressük és becsüljük a magunk világát porban és sárban és kövessük a magyarság örökkévaló erejének lábnyomait. S amit nein lehet megtagadni, a szétrombolt házak körött, hogy'hűtlenek vol•í' ' tunk,. őszintén ismerjük be és ragasz

: kodjunk a földhöz, a magyar föld legszebb imádságával í »Itt élned és halnod kell«. Szalay Károly. TS J November 29-én városunk egyik agilis öreg munkása, Beke Gyula, aki a Főiskolai nyomdának 47 éven át volt betűszedője, nyugalomba vonult. Ez alkalommal a nyomda vezetőségének nevében Mórocz Zoltán, a nyomda vezetője meleg szavakkal vett búcsút az öreg, pihenni vágyó munkástól. Búcsúszavaiban kifejezte azt a megbecsülést, értékelést és köszönetet, amelyet Beke Gyula ,sok évtizedes produktív munkájával ki is érdemelt. — Mint mondotta: »ö nem az a munkás volt, aki csak kényszerből járt dolgozni, őtet a szíve, az alkotni vágyás vitte a tipográfia rejtelmes sokoldalúsága közé«. Beke Gyula a nyomdászságot a művészetek művészetének tartotta, minthogy az is. Ő azonban ezt nemcsak hirdette, hanem munkájával mindenkor demonstrálta. A Főiskolai nyomda vezetősége megértette a mai idők szavát, amit a becsületes és szorgalmas öreg munkás nyugalombavonulása alkalmával be is bizonyított, hogy nemcsak hirII $ © Értesítem a n. é. közönséget, hogy ujiíepesz-íömennemöt és amatőr-laboratóriumomat Pápa, Fő*u. 20. sz. alatt dec, 1-el megnyitottam. Mindennemű felvételt és amatőrmunkát nagy gonddal készítek. Kérem a nagyérdemű közönség szives pártfogását. — Tisztelettel: JL fényképészmesíer' Csiripeld el ass ablakába néRf. Az angyalom most verseim betűzi, levelet ir, vagy tatán mást csinál. Rám is gondol és mosolyogva fűzi reménye láncát, hogy reá mi vár. Ha tudná azt, hogy mennyit gondolok rá, megcsóválni barna szép fejét; szakadj szét lelkem tarka mondatokká s madárként kísérd az 5 'életét. Repülj madár, repülj az ablakára, . súgjad fülébe láthat:'nemsokára, tündér nevét majd gyönggyel veretem. De addig is mit szóval mondanék ki Csiripeld el az ablakába néki, csiripeld el, hogy nagyon szeretem. Szalay Károly. detője a szociális gondolatoknak, hanem tettekben is kifejezésre juttatója. A pápai nyomdászod pedig 30-án este 5 órakor a Polgári Körben fejezték ki jókívánságaikat a nyugalomba vonulónak kis családi összejövetel keretében, ahol Béldi Zoltán, a nyomda gépszedője méltatta Beke Gyula társadalmi tevékenységét. Majd pedig Horváth Emilía a nyomda iiőszemélyzetének nevében, mint a legfiatalabb munkásnő búcsúztatta érzékeny, megható szavakkal • az ünnepeltet. Az örök szeretet jelképét: virágot nyújtva át neki. Ifj. Mórocz Zoltán. Köszönet. Kedves kötelességet teljesítek, midőn — megválva munkakörömtől '—- hálás köszönetet mondok a Főiskolai Nyomda Vezetőségének, akiknek részéről a nyomdában eltöltött hosszú évtizedek alatt, minden- f kor a legteljesebb megbecsülésben és az élet előforduló nehézségeiben szíves támogatásban részesültem; legfőképpen pedig azért, hogy lehetővé tették nekem — a megfáradt munkásnak — nyugalomba vonulásomat. E helyen mondok köszönetet szeretett szaktársaimnak és szaktársnőimnek is azért a felejthetetlen emlékű búcsúestélyért, melyet körükből való távozásom alkalmából rendeztek, amikor is ismételten volt alkalmam meggyőződni szeretetük őszinte melegéről; nemkülönben fogadják • kedves emléktárgyukért is őszinte köszönetemet. Pápa, 1946 december 3. Szeretettel, barátsággal: Beke Gyula öí 0) % a liözpo tterem % Kitűnő ételek és italok. — Polgári árak. — Szombaton és vasárnap disznótóros vacsora. — Vendégszobák állandóan kaphatók. Minden este Birkás Jenő és fia: Tibor cigányzenekara muzsikál. Kérem a nagyérdemű közönség szíves pártfogását. — Kiváló tisztelettel Kolltír £cls^lé szállodás és vendéglős. e '<fc %