Pápai Független Kisgazda– II. évfolyam – 1946.

1946-11-23 / 45. szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL PÁPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. SZÁM HIRDETÉSEKET FELVESZ SZERDÁN DÉLUTÁN 4 ÓRÁIG FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: | ELŐFIZETÉSI Díj: Egy évre . 3 A L A Y KAROLY 1 Negyedévre 26 Forint 14 Forint i 7 Forint Amilyen büszkék és rátartiak voltunk a múltban őseinkre, azok cselekedeteire, származásunkra, olyanynyira feiedkezőkké váltunk hirtelen. Ha egy más világrészből közénk cseppenne valaki s bizonyos ideig velünk élné mai életünket, azt hihetné, — joggal — hogy ennek a nációnak a története csak a nyilas időkben, esetleg Horthyék uralmánál kezdődött. Ugyanis, a mai politikai divat elfeledteti mindannyiunkkal, hogy ezen a földön egyezer és ötven esztendeje vetették meg honfoglaló őseink lábukat és akkor rakták le állami életünk alapjait. Árpád vezér és népe kelet felől vonult erre a tájra. Jöttek, mert a történelmi és a népek életét formáló erők erre kényszerííették. Bizonyára több stációja volt ennek a vonulásnak, de befejező állomása a Duna-Tisza köze, a mai Magyarország területe lett. S bizonyára más nációk is elérték ezt a földet, de annak megtartása erejüket meghaladta. Árpád vezette harcos törzsek nem egységes szokásokkal, kötelmekkel bíró törzsek együttese volt. De ennek a földnek megtartására — a belső erők ismételt összecsapása dacára — végül is egy tömör: szándékában, céljában s áldozatkészségben egységes közösségé képződtek. Idegen tájra települtek, más népek közé és azok más életformájába törtek be. Vezéreik, uralkodóik korszerű politikai képzettségét bizonyítja, hogy ez a maroknyi népség, ebben a teljesen idegen világban, képes volt megtartani a megszerzett új hazát s emellett magáévá tette azon eszméket, amelyek a további fejlődéshez szükséges feltételt jelentették. A nemzetté vált heterogén törzsi szervezet hosszú harcot vívott a fejlődő és kizárólagos uralomra törő központi hatalommal. A fejlődés vastörvénye végül is az utóbbi győzelmét érlelte meg s ezzel út nyilt meg az európai értelemben vett életforma megteremtésére. Az évezredes távlatból már látjuk és felismerjük azt az igazságot, hogy addig, amíg a fejlődést formáló erők közül, az idegen célok érdekében és irányában mozgók nem kerültek felül, addig a népi- és nemzeti fejlődés útján hatalmas lépéseket tett előre a nemzet. Fejlődésünk és hanyatlásunk akkor kezdődött, amikor a germán akarat eszközévé váltunk és céljai kiszolgálójává és áldozatává lettünk. Elfordítottuk tekintetünket az igazi magyar érdekről és célról. Önmagunk, népességünk szükséglete politikánk másodrangú céljává lett. Jelszavak, hamis elvek igézete alatt feladtuk népünk érdekét; harcoltunk, véreztünk, fogytunk és nyomorogtunk azokért az idegenekért, akik szerűében s akik számára csupán eszköz volt a magyar. Nekünk fontósabbá vált a németrómai birodalom megvédése, mint puszta életünk megtartása. Odadobtuk magunkat a megsemmisülésnek, hogy a kereszténység védelmezésének hamis jelszava alatt a germán imperiálizmust szolgáljuk. S ezért kik voltunk mi a nyugat szemében?! Vad, barbár, kultúrálatlan csürhe, amely arravaló, hogy vágóhidra tereitessék. S kik voltunk észak, kelet, dél felé élő szomszédaink szerint ?! Imperialista szándékú, elnyomó, pribék vagy porkoláb népség, S befelé kik voltunk?! Öngyilkos, testvért áruló és pusztító náció; az egyéni önzés és számítás hitvány gyülekezete. Törvény és szentség volt előttünk minden, ami nem magyar volt; szolgáltunk mindenkit, csak Önmagunkat, népünket gyűlöltük s vetetjük meg. Még nyelvünket is elhagytuk, hogy kifelé jobb és odaadóbb szolgának láttassunk! S mindezek dacára élve maradtunk. Mert egyet nem tudtunk elherdálni: népünket! Vérét, vagyonát szétszórtuk az akkori világ mindene/észébe. De azt a népi erőt, amely megszerezte ezt a földet, amely itt államot í tudott építeni és fenntartani a mai j napig: ezt az erőt sem külső, sem belső hatalom nem volt képes elsorvasztani. Ezerötven esztendő után újból honfoglalás munkája vár a népre. Megadatott számára a lehetőség, hogy sorsát s életét; újból maga irányíthassa s annak ura legyen. Zrinyi Miklós, elesettségünk maihoz hasonló állapotában ezt írta: egy népnéi sem vagyunk alábbvalók*! Ezt hinnünk kell ma is. Voltak és lesznek hibáink bizonyosan. De, hogy a magyarság — ezeresztendő viharai után — is itt él a Duna-Tisza tájékán, igazolja népi erejét s az élethez vaió jogát. Ezt ne feledjük s rengeteg tennivalónk, munkánk egy pillanatnyi szünetében, ne szégyeljünk ünneplő lélekkel erfe gondolni és Istenünknek érte hálát adni. —h—ó. címmel a „Kis Újság" cikket közöl Kovács Bélától, pártunk főtitkárától. Ebben megállapítja, hogy a koaliciós tárgyalások vontatottan haladnak. — A kibontakozás politikai lehetőségeiről a következőket írja: Politikai vonalon pedig nincs más útja a kibontalokozdsnak, másként nem indulhatunk el arról a holtpontról, ahol megrekedtünk, mint a nemzet, a tömegek jogos és demokratikus igényeinek becsületes és tárgyilagos vizsgálata útján. Meg kell védelmeznünk a demokráciát minden elképzelhető támadással szemben, de ez nem a Kommunista Párt külön feladata, hanem mindannyiunké. Építenünk kell a demokráciát, de közös munkával, megegyezés útján lejektetett elvek szerint és az irányító szerepkörök olyan elosztásával, amely a népben — az 58 százalékban és a 17 százalékban egyaránt — bizalmat ébreszt. Létkérdésünk, hogy ne pártállás, hanem a politikai megbízhatóság és a szakértelem egészséges egyensúlya szerint osztogassuk a magas közigazgatási állásokat, s a politikai megbízhatóságot ne egyetlen párt bírálja el. Csináljunk olyan rendőrséget, amelyet az egész nemzet magáénak érez. A jó rendörséggel a kommunista tömegek is elégedettebbek lesznek, mint azzal a pártpolitikailag védj egyezett testülettel, amely legelemibb feladataival is alig tud megbirkózni. Amelyet egy bő fantáziával elképzelt ellenforradalmi veszély ellen szerveznek, de közben Ötven vagy száz budapesti csirkefogóval sem boldogul. Higgye el nekem Rákosi Mátyás és Révai fózsef: ezerszer könnyebb lesz letörni a reakciót, ha a nép megint bízni fog a rendörségben, a honvédség politikamentességében és az állami hivatali hálózat pártatlanságában. A demokrácia elemi érdekei követelik, hogy arányosítsunk, hogy a népnek nagyobb beleszólást biztosítsunk ügyeinek intézésébe, hogy egyesülk erővel próbáljuk elősegíteni gazdasági boldogulását, politikai biztonságérzetét f.s helyreállítsuk foszladozó hitét, hogy a koalíció valamennyi pártja komolyan gondolja, amit hirdet és közülünk senki sem törekszik aránytalan hatalomra vagy kizárólagosságra. Európa legszebb, legtisztább és legbecsületesebb demokráciáját építhetjük fel ezen a sokai szenvedett földön, ha a Kommunista Párt megérti és bízik a bennünk élő jó szándékban s változtat azokon a metódusokon, amelyeknek merev alkalmazása nemcsak az MKP és a Kisgazda Párt közé emel választófalat, hanem a parasztság millióitól is mindjobban elszigeteli a pártot. Én erről a helyről ehhez bizalmat kérek és annak ellenében bizalmat ajánlok koalíciós társainknak. Fény nevére, Tildy Zoltán, köztársasági elnökünk ötvenhetedik születésnapját ünnepli az ország, hódolat és tisztelet veszi körül országunk legelső emberét, aki komoly munkában eltöltött évek után jutott el az ország legmagasabb hivatalába. Aggódó figyelemmel kiséri a nép sorsát, kérges kezű dolgozóét, minden panasz és minden jajszó eljut hozzá, és tudjuk * mindenhol ott van, ahol segíteni kell, és segít is. Mi is köszöntjük szeretett Elnökünket, ki a nép bizalmával laiba veti minden erejét az ország újjáépítéséért és a demokrácia megerősítéséért. Isten vezérelje miaden cselekedetét. Fény nevére, áldás életére. Arai SO fillér.