Pápai Független Kisgazda– II. évfolyam – 1946.

1946-11-16 / 44. szám

EL0FÍZETES1 Díj: Egy évre ...... 2ö Forkit Félévre 14 Forint Negyedévre 7 Fori«í SZERKESZTŐSÉG ÉS KIAD PÁPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. HIRDETÉSEKET FELVESZ SZERDÁN DÉLUTÁN SZÁM. 4 ÓRÁIGA sok poliíikás handabandázás közepette 'szinte megfeledkezünk a közszolgálati, a közéleti etikáról. Igen elszomorító és lesújtó jelenségeknek lehetünk pedig tanúi, ha kritikus és nem elnéző szemmel nézzük közéletünk jelenségeit. A demokráciában közszolgálatot vállalók nem lehetnek egyenes folytatói, átörökítői a Tisza Kálmáni, Bethleni idők protekciós, panamista és szakértelem nélküli figuráinak. A B.-Iistázások elsodorták a demokrácia ellenségeit a közszolgálatiak közül. Az átmeneti idők viszont sok olyan személyt juttattak közhivatali álláshoz és hatalomhoz, akik eddigi ténykedéseikkel bebizonyították, hogy nem valók a birtokba vett helyre. Feltétlenül szükséges a népi elemekkel való felfrissítése az állami és mindenféle közületi szerveknek. De ezek a személyek kiválasztottak legyenek és ne érdekemberek. A közszolgálat vállalásánál nem lehet érdem sem a mult, sem a pártérdek, sem másféle alig igazolható indok. Egyetlen kritérium : a hozzáértés és a becsületes, dolgos, tiszta kéz. Közalkalmazottaknak lenni inkább áldozatvállalást jelentett a demokratikus életben, mint' anyagiakban bővelkedő életmódot. S ha így volt, akkor ezerszer inkább kell így lenni a mai kifosztott, lerongyolódott, elszegényedett életünkben. Ha megköveteli életünk a paraszttól, a munkástól, a rojtos nadrágú közalkalmazottól a nélkülözést, a negyed kenyérrésszel való megelégedettséget, ugyanez a követelmény legyen érvényes a miniszterrel, a polgármesterrel és akármelyik hivatal főnőkével szemben is. Ha a vasúti fékező 200 ft-ból utazik éjjel-nappal, télben és kánikulában, ha a kishivatalnok, vagy a falusi tanító 150 ft- bői kénytelen élni és családot eltartani, akkor a bármilyen főtisztviselők is elégedjenek meg az Ilyen arányú jövedelemmel. Akinek nem elég, hagyja ott az állását, mondja meg becsületesen, hogy nem tud, — vagy nem akar a kis jövödelemből megélni. Fájdalmas lehet annak, aki megszokta, a napi számtalan liter borokról való lemondást. Gondoljon azért arra, hogy mások lemondottak arról is, hogy a munkaruha mellett még egy másik — „ünnepi" — ruhával is rendelkezzenek. Lemondottak egy színházi előadásról, egy könyvről, vagy másféle kultúrigényről, mert a mai idők lemondást követelnek. Közalkalmazott nem lehet magánvállalkozó 1 Összeférhetetlen és erkölcstelen, ha a közalkalmazott a magángazdaságban kíván külön jövödelemhez jutni. Azért, mert közalkalmazotti állásából kifolyóan bizonyos pressziót visz magával a magángazdaságba. Ha felajánlja személyét és munkaerejét ott, ezzel kivédhetetlen erőfölénnyel rendelkezik, Hiszen egy közalkalmazotti állás oly sokféle befolyást, ráhatást jelenthet! De a közalkalmazott ma teljes erejével és minden idejével köteles a köz érdekét szolgálni. Nem tudjuk elképzelni, hogy legyen ma egy olyan közület, amely ne tudná bármely alkalmazójának teljes munkaidejét foglalkoztatni ! Ha a paraszt, a bányász, a szövőgyári dolgozó képes és köteles többet dolgozni munkahelyén, mint nyolc óra, a közalkalmazott is hivatali-, vagy munkahelyén dolgozzon annyit, amennyit megkövetel az ottani munkaanyag! Lehetetlen ugyanilyen okok miatt hetekig tartó pártiskolai tanfolyamokra szabadságolni közalkalmazottakat. A közalkalmazott szolgálja a nemzet egyetemét és ne egy párt érdekét I Ha a párt számára nélkülözhetetlen, hagyja ott a közületi alkalmaztatást és legyen pártalkalmazott. Az ország nem hajlandó egyetlen párt érdekében sem fizetni senkit sem. Amikor a közalkalmazottak létszámát szinte a szükséglet alá csökkentettük, nem hihető, hogy pártcélokra — akár egy pillanatra is — bármelyik közalkalmazott is igénybevehető lehetne. A közvagyonnal való gazdálkodás mindenkinek magánügye is! Az inflációs idők könnyelművé tettek sokakat. Ennek dacára, itt semmiféle engedményt nem tehetünk. Felelősséget, helytálást követelünk mindenkitől, aki közvagyont kezelt, vagy kezel ! Számonkérünk minden fillért, minden dekát, vagy centimétert azoktól, akik a közösség tulajdonával gazdálkodtak. Lefekvésekor és felébredésekor gondoljon erre a vonatkísérő is és a közszállítást megrendelő egyaránt. Az adót, a közszolgáltatást nehéz előteremteni és megfizetni, de megtesszük, mert a közösség érdeke eZt kívánja. De a sáfárok kezejárását figyeljük s szemünk nem rossz! Ezeket a gondolatokat leírtuk, mert egyes jelenségek meglátása kötelességünkké tette. Nem kedvetlenítünk, nem fenyegetünk senkit. Azoknak, akik áldozatkész közszolgálók s hiséges sáfárok, azoknak ezt ígérjük: eljön annak is az ideje, amikor a magyar föld s a magyar dolgozó terméséből és munka eredményéből több jut mindenki számára. S ha jutalmaznunk lehet, az első jutalmazott a dolgozó és tisztakezü közszolga lesz! keddi ülésén ismét foglalkozott a munkanélküliek foglalkoztatásával. A felajánlások igen szépen haladnak, s remény van arra, hogy mindenkit áthat a segítés vágya. A kisiparosság felajánlásának eddigi eredménye a havi 1000 Ft-ot meghaladja. A gyárak, kereskedők h a dolgozók futtatása bizonyára lehetővé teszi, hogy nem lesz munkanélkülije Pápának az idei télen. Minden munkához juttatott teljes ; és hasznos munkát kell, hogy nyujt| son. Ennek ellenében a kollektív | szerződésekben biztosított munka| bért kapja. Tehát nem alamizsnáról, I u. n. „inségmunkáról* van itt szó! Elsősorban a romházak lebontáí sára kerül sor, utána a középületek helyrehozatalára. A cél az, hogy a kifizetett összegek túlnyomó része ne anyagra, hanem munkabérre fizettessék ki. Munkához csak pápai munkanélküliek juthatnak, s ezek közül is csak azok, akik önhibájukon kivül váltak munkanélkülivé. — Tájékoztat, felvilágosít a Szabad Szakszervezetek titkársága. A várkerti fatolvajlások ügyében átírtak a rendőrségre, amely a legszigorúbb portyázó járőrszolgálatot rendelte el. A bűnügyi osztály megkezdi a fakészletek beszerzésének igazoltatását. A tolvajok ellen a legszigorúbb rendszabályokat léptetik életbe. Az eddigi gálád tolvajlás és parkirtás mellett félő, hogy tavaszra a várkert kopár, gazos pusztasággá lesz. o n A zord tél közeleg. /I természet is elviselhetetlenebbé teszi az életet. Ma, úgyszólván minden háznak gondterhes az élete; szegény kis iskolásgyermekeink itt állnak a tél előtt ruhátlanul, betegen. A város vezetősége kérőszóval fordul a város népéhez. A felszabadulás óta már sok! szor hangzott el kérőszó és még fog is elhangzani, amíg felszáradnak a kis gyermekarcokon az éhségtől, ruhátlanságtól, betegségtől végigcsorduló könnyek. Tudjuk azt, hogy akitől ma kérünk, az maga is nagyon sokszor támogatásra szorul... De gyermekekről van szó, a magyar jövő apró | virágairól. Lélekben emelkedjünk fel és gondoljunk embertársainkra, akik, talán, ha itthon lennének, minden földi jót megteremtenének övéiknek. Nem nézheti a társadalom közönnyel és ridegen ezeknek a drága kis magyar gyermekeknek a szenvedéseit. Ne^felejtsük el a hazánk felett is elviharzott háború, sok nyomorúságot hagyott hátra. Sokan vannak, $osszivvel gryerna e& ele jr2 ele akik dúsan rakott asztaloknál lakmároznak és sokan vannak, akiknek csak a szenvedés jutott, akiknek az élet az anyagi javak elosztásánál is mostoha volt. Gyermekekről van szó, szegény magyar gyermekekről, akik édesapjukra várnak, akik talán hiába várják szeretteiket, mégis azt teszik, mert egyebet nem tehetnek, mint várnak. A város utcabizalmiai újra bekopogtatnak minden házba. Nyíljanak meg a szivek és a bukszák, még félfalatunk megosztása árán is segítsünk a nyomorgó gyermekeken. Gondoljunk arra, hogy milyen jóleső részvétnek számit a jósziwel adott segítség. És, ha így nincs is, aki a könnyet közvetlen letörölje, mégis vigasztaló a szomorúságban társadalom együttérzésének kifejezése. Pénzadományokat kérjük a gyüjtőivekre leadni, természetbeni felajánlásokat pedig kérjük Garbai Sándorutca 44. sz. alatti (volt Koronautca) gyermekétkezdében leadni, vagy azokért kívánságra érte küldünk. Ár«a. 30 fillér.