Pápai Független Kisgazda – I. évfolyam – 1945.

1945-12-29 / 9. szám

I. évfolyam 9. szám Pápai r X/L - U FÜGGETLEN KISGAZDA POLITIKAI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: PÁPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY Hirdetéseket felvesz csütörtökön déli 12 óráig. Szegény ember sorsa Az országos választások után megtörtént a magyar politikai életben az első ideiglenesség felszámolása, az ideiglenes nemzetgyűlést alkotmányo/ó nemzetgyűlés, az ideiglenes nemzeti kcrmányt állandóbb jellegűnek tervezett nemzeti kormány váltotta fel. Van 427 tagból álló nemzetgyűlésünk és van kormányunk 18 miniszterrel és 24 politikai államtitkárral. A British Empire sokkal kisebb nivatali létszámmal látja el a fél földrész kormáyzatát, de ez nem uj dolog: mikor a háború kellős közepén a magyar hadsereg tábornokair.: na 1*50 vo;t, ug/anakkcr a brit h dsereg mindössze 430 tábornokkal vezette és vitte diadalra a világtörténelem legnagyobb szabású és legszörnyűbb háborúját. Nekünk a háborúvesztéshez ilyen sok tábornok kellett, nekik a háború megnyeréséhez elég volt a mienknek egyharmada. Van Nemzeti Főtanácsuak, melynek az a különleges furcsasága érdemei említést, hogy tagjai egyúttal nemzetgyűlési képviselők is és tagjai a nemzetgyűlési politikái bizottságnak. Legutóbb például, amikor a nemzetgyűlés politikai bizottsága a Nemzeti Főtanácsnak elfogadásra ajánlott egy nemzetközi szerződést, a politikai bizottság ülésén, mint annak tagjai, jelen volt a három főtanácsi tag is, akik ekként önmaguknak ajánlottak elfogadásra egy szerződést, amit azután negyedórával később el is fogadtak, már mint Főlanács. Van belügyminisztériumunk, melyet nem a többségi párt politikusa vezet, van Országos Gazdasági Főtanácsunk, ahol a többséget jelentő Kisgazdapárt mindössze egy taggal, a miniszterelnök személyével van képviselve, aki a po'gári életben leikész, tehát csak annyiban gazdasági szakember, amennyiben a parochia gazdálkodása ezt tőíe megkövetelte. Van három államminiszterünk egy rongyos kis államhoz és ezek közül kettő egyúttal miniszterelnök-helyettes is és van végül tájékoztatásügyi miniszterünk, akinek nagyrabecsült személye egyáltalában Irta: Dr. SULYOK DEZSŐ. nem akadálya az általános tájékozatlanság szertelen elburjánzásának. Csináltunk pénzdézsmát, mely pontosan a legszegényebb rétegek, a kötött jövödelmü közalkalmazottak és gyári munkások zsebéből vette ki a karácsonyra összekuporgatott néhány fillért és tartunk egy a békebelinél másfélszer nagyobb állami és önkormányzati hivatalnoki gárdát, melyet akként fizetünk, hogy egy középállásu hivatalnok havi fizetése négy kilogramm sárgarépa, egynegyed kilogramm cukor, három liter bor, vagy más eféle gazdasági jószág ellenértékével a/onos. Ezt az áfa*-'' s r^llemi 'céoe

c ' A O polgár, az utca embere, a mindennapi élet kis és pillanatnyilag minden reményétől kifosztott robotosa legalább olyan jól tudja, mint ennek a cikknek az irója, csak talán nehéz napi gondjai mellett ínég nem jutott el odáig, hogy a csokrot ilyen szép rendben összeszedte volna és ilyen plasztikus egységben látná a dolgok áttekintő képét, mint ahogyan itt fel vannak sorolva. S ha ez az átlagos színvonalon éldegélő polgár egyúttal kisgazdapárti választó is, akkor felteszi a sanzonból ismert kérdést: „Hát érdemes volt?" Érdemes volt odaállani egy párt mellé, amelytől annyi mindent vártunk és amely olyan keveset valósított meg mindabból, amit vártunk? Érdemes volt kockáztatni, hogy a dinamikus ellenpárt internálással, állásunkból való k szorítással, az élelmiszer ellátásban a második vonalba szorítással feleljen kiállásunkra? Nem azokhoz kell állani, akik külön munkadíjat kapnak, nem azért, mert különb munkát adtak, hanem azért, mert egy mindent a maga javára fordító pártrendszer nem tud és nem akar más érdemet meglátni, csak amit a saját pártján belül 1 that? Érdemes a rendőrségen egy pártot szolgálni, melynek tagjairól bizalmas értekezleten eleve elhatároztál;, hogy szélfogják őket szórni a falusi őrsökhöz, mert a központban a politikai rendőrség tagjai között nem lehet más csak kommunista? Érdemes egy párthoz tartozni, mel>nek egyik vidéki, — soproni, — újság cikkíróját internálták amiatt, mert megirta, hogy egy vidéki város rendőrségének vezetőj; valahi szervezett rablóbanda feje volt? Holott náiunk mindenki tudja, hogy ez igaz ?! Kedves po'gártáisam, aki csodát vártál és a csoda nem akar neked megjelenni, nigyon kérlek, nyugodjál bele: érdemes volt és fgy kellett cselekedned. Mi, így mindenestől, ahogyan vagyunk, ez a magyar nemzet és mjgyar állam, a mostani időkben hasonlatosak vagyun< a szegény emberhez, akinek sorsát a boldog M

; iicm a..i tehetünk, amit jónak tartunk, hanem azt, amit a szegény ember általában és szokásszerűen tehet. Hogyan mondta Arany János a szegény emberről: „Néki, míg a sír rá nem lehel, mindig tűrni és remelni kell." Nekünk ma, amíg nem kötöttek velünk békét, amíg nem vagyunk egyenrangú tagjai a nemzetek öszszeségének, amíg tebát szuverénitásupk, nemzeti önkormányiati képességünk csonka, csak egy lehet fontos : szilárdan megőrizni azokat a formákat és kereteket, melyek egy önálló nemzet és állam életének leöléséhez elengedhetetlenül szükségesek. Mert igy vagyunk alkotva: életünk külsőségekhez, formákhoz, alakiságokhoz van kötve, nem élhetünk másként, mint bizonyos formaságok mellett. Ezek a formák néha magát az életet jelentik s mint egy óshakespeare-i színpadon egy botra tűzött tábla egész színt jelentett a nézők" szemében, úgy ma is egy-egy ilyen botra tűzött tábla, mint például nemzetgyűlés, vagy nemzeti kormány, vagy Nemzeti Főtanács, magát az életet szimbolizálják, a magyar életforaa időtálló, minden viharon átmentett szentségét, melyet a nemzeti élet majd akkor tölt meg újra teljes tartalommal, amiior ez a nemzeti élet újra maga is teljessé válhatik. Élünk, még pedig a magunk életformája Bzerint élünk, annyira, hogy még azok is, akik ezt az életformát elvetik és újjal akarják felcserélni, kénytelenek ebben a formában megjelenni, ebbe beleilleszkedni és akik a parlamentárizmus elvi ellenségei, ezek is kény teltnek a parlamentben megvívni harcaikat, mert számukra sem adatik más lehetőség, csak ez az egy. Nyomorunk olyan nagy mint talán a tatárdúlás óta még soha. A hideg szobában korgó gyomor rossz tanácsadó és könnyen azokat tenné felelőssé szenvedéseiért, akik azért nem felősseK és elfelejtené, kik a valódi okai annak, hogy a magyar gyermekek tömegesen halnak meg az éhségtől és hidegtől, elfelejtené a németeket, és mindazokat akik hozzájuk csatlakozva és mögéjük sorakozva kifosztották a magyar földet. Kell tehát, hogy a kormány az egyetemes magyarságot képviselje, annak minden egyes rétegét, hogy ne csak e?y véri és amöirött fei$oiv»i-ózo** nagy többség, hanem minden egyes párt ott álljon a nyomorgó tömegek előtt és megmagyarázza, hogy a nincsből nem lehet adni. Ezért kell ezen a minden eddiginél nehezebb télen ' szemünket a holnapra függeszteni, * megelégedni azzal, hogy a jobb jövő lehetősége, az önálló magyar államiság épülete megvan. Nem nézni a kis dolgokra, amelyek mulandók'és úgy elhagynak egyszer bennünket, mint ahogy a tucatszámra felettünk keringett tündöklő gépmadarak elhagytak, melyek bombákkal szórták be városainkat. Elhagyott a toloncház és internálló tábor, ahol emberi méltóságunkban meggyalázva kellett kínlódnunk, csak azért, mert jó magyarok voltunk. Elhagyott az álnok szövetséges, aki csak pusztulást, kárt és nyomort hozott ránk. Minden elmúlik egyszer. Minden ami rossz, amitől keserű lesz a szánk és minden, amiért ökölbe szorul a kezünk. A forradalmi láz elül, az események felkavarta hab újra visszamerül a mélybe, ahonnan vétetett és marad a magára talált, nemzeti önkormányzatában új életének alapjait megtalálló magyarság, amiért sok mindent érdemes elviselni, Még azt a nem is legnehezebb terhet is, hogy csalódtunk álmainkban és a Jézuska nem olyan lovat hozott nekünk mint amilyent akartunk. ARA: 400 pengő.