Református nőnevelő intézet, Pápa, 1940

III. Adatok az év történetéhez

— 10 — Délben bentlakó növendékeink gyönyörűen feldíszítették az ebédlői asztalokat. Minden asztal más*más kedves elgondolást mutatott. Virágok* ból kirakták Magyarország kitágult határait, a visszatért részeket. Színes virágszirmokból alakultak ki az asztalokon a visszatért erdélyi városok nevei. Az egész napot betöltötte a meleg ünnepi hangulat. Szeptember 15*én a gyülekezeti istentiszteleten hálát adtunk a Minden* hatónak, hogy kegyelméből visszanyerhettük Erdély északi részét és a Székelyföldet. Azután az iskola dísztermében gyültünk össze, hol ezen a napon, amelyen Magyarország kormányzója ünnepélyesen bevonult Ko* lozsvárra, hazafias ünnepet tartottunk. Az előadóemelvényen elhelyeztük Kormányzó Urunk nemzeti színű szalaggal és borostyánfüzérrel díszített nagy mellképét és a szép színes erdélyi plakátokat. A Himnusz eléneklése után az igazgató szólt a nap jelentőségéről, a magyar zászló erejéről, az intézeti zászló parancsszaváról, amelyet megőrzés végett átadott az V. éves növendékeknek. Lux Mária V. k. n. a pillanat jelentőségét méltatva, ko* moly fogadalommal vette át a zászlót s felkötötte rá a nemzeti színű sza* lagot, melyre az V. évfolyam növendékei Felvidék 1938. Kárpátalja 1939. Erdély 1940. emlékeztető felírást hímezték. Eőri Szabó Lenke lie. III. o. t. elszavalta Végvári Három szín c. költeményét, majd elénekeltük a Szó* zatot és az Erdélyi indulót. Este besötétedés után az intézet utcára néző 62 ablakában meggyuj* tottuk az előre elhelyezett gyertyákat. A kigyúlt lángok, minden ablakban 2—2, hirdették a sötétségben az életet, a feltámadást. Zuhogó zápor verte az utcákat, de azért pár percre kivonultunk a kapu elé, hogy növendékeink is láthassák kivilágított iskolájukat. Szeptember 16*án d. e. 7212 órakor a díszteremben gyűltünk össze, meghallgattuk a Kormányzó Ür megjelenése alkalmával a székelység fővá* rosából, Marosvásárhelyről adott helyszíni közvetítést. Szeptember 17*én a helybeli tanítóképzők és líceumok növendékeivel együtt felvonultunk az Országzászlóhoz. Az őszi és téli időszaknak munkával teljes napjaiban a megnagyob* bodott ország szolgálatára neveltük és oktattuk növendékeinket. Istennek legyen hála, ezt a munkát semmi sem zavarta meg. Sem a tanári testület tagjait nem akadályozták betegségek és egyéb gátló körülmények köteles* ségük hűséges teljesítésében, sem belső, sem külső okok nem rontották meg az iskola életének szabályos ritmusát. Ha a külső láthatáron sötét felhők kezdtek gyülekezni, a Mindenható megsegítő kegyelmébe vetett hitünkkel mindig távoltartottuk magunktól a sötétenlátásnak és csüggedésnek erőt sorvasztó érzését. De a tragikus hirtelenséggel ránk szakadt nap, amelyen elveszítettük a magyar ifjúság élő eszményképét, gróf Teleki Pált, sötét fátyollal takarta el előttünk a hitünk biztató fényében tündöklő jöven* dőt. Április 4*én reggel részt vettünk növendékeinkkel a templomban tar* tott gyászistentiszteleten, amely után a tanári testület és ifjúság előtt az