Református nőnevelő intézet, Pápa, 1938

III. Igazgatói zárójelentés

13 lemű, igazságszerető, hazájukért áldozatosan élni tudó, de ha kell, meghalni is kész nemzedéket neveljen a magyar hazának. Tanítványai a legnagyobb tisztelettel, csodálattal fogadták be tanításait, és nevelő munkájukban nagyon szép sikerrel váltót* ták és váltják valóra az ő általa is szívükbeelelkíikbe oltott esz* ménvi célkitűzéseket. Tanítványaival az iskolán kívüli életben is meleg szeretettel foglalkozott. Érdekelte életüknek minden mozzanata és ha ta* nácsérí fordultak hozzá, szíves készséggel segítette elő a leghe* lyesebb úton való elindulást és a nemes célkitűzések mellett való szilárd kitartást. Tanári és emberi erényeivel valamennyiünk tiszteletét és becsülését kivívta. Tanügyi hatóságaink is mindenkor a legna* gyobb elismeréssel adóztak tanári felkészültségének. Távozása valóban vesztesége tanítónőképzőnknek, mert az a tanári és nevelői bölcseség, mely munkásságának évtizedei alatt az ő lelkében is kikristályosodott, feltétlenül érezteti hiányát. Kedves volt Kartársunk! A tanári élet örök törvénye az

r hogy bár egész lélekkel ragaszkodjunk hivatásunkhoz, egyszer csak üt az óra, amelyben meg kell válnunk a katedrától. Nem néznek többé szembe veled a lelkesedéstől fénylő, vagy a mege hatottságtól könnyben úszó ifjú szemek. A jól megérdemelt nyugalom lett osztályrészed. A fáradhatatlanul és híven telj esi* tett munka emléke azonban örökre Veled marad. Segítsék ezek az emlékek is széppé és gazdaggá tenni a nyu* galom éveit. Szívből kívánjuk, legyen Rajtad mindenkor a jó Isten áldása!