Református nőnevelő intézet, Pápa, 1935

Kossuth Lajosról (Marczéllyné Csekey Jolán előadása)

9 jobbra fordulását. Ezekre a legjobban sújtott szegény nemesekre gondol Kossuth első sorban, amikor szabadságot, egyenlőséget akar, hiszen ez a törvény szerint is megilleti őket. »Nemzetem jövendője oly alakban tűnik fel, melyben a nemesség

1 a néppel egybeforrva olyan, mint testvérek között a hű elsőszülött.« Kossuth, mint O. Zarek nagyon szépen Kifejti, nem demagóg, nem Danton. A szegény nemesség iránt érzett szeretettől indítva — hiszen ő is közülök való volt — akarja számukra a szabadságot. Ezek azután, amint eUdig is vezetői voltak' a jobbágyságnak, most is magukhoz csatolják őket és felemelik magukkal »a szabad honpolgár emberibb színvonalára«. Kossuth célját megérti és helyesli a haladást nem akaró kormányra és főnemességre neheztelő birtokos nemesség is. A köznemesség III. Károly, Mária Terézia alatt teljesen háttérbe szorult, különösen a protestánsok, akiket semmiféle hivatalban nem alkalmaztak. Az elnyomott köznemesség szívesen fogadta a XVIII. században a felvilágosodás eszsméit, melyet a külföldi egyetemeken tanuló diákság hozott haza. Másfél évtized alatt 700 protestáns diák tanult külföldön. A század végén a köznemesség műveltségben olyan magasra emelkedett, hogy a hatalomban is egyenlő részt kért a mágnásoktól. Egyenlőséget akart a főurakkal és szabad, Ausztriától független királyságot. Ezt lassú, békés reformokkal akarták eférni. A köznemességnek ezen haladást akaró politikáját azonban I. Ferenc a köréje; gyűlt főurakkal megakasztja. A napóleoni háborúk alatt a kormány teljesen elzárkózik a köznemesség reformáló kívánsága elől. A hosszú, eredménynélküli küzdelemben a köznemesség ellankad, később azt sem engedik meg, hogy külföldön tanuljanak,, inkább felállítanak Bécsben egy prot. teológiát. A XVIII. század végén oly magas műveltségi fokon álló köznemesség a XIX. század elején, mint Csokonai mondja a nemzetről: »haldokló zsibbaídásban vesztegelt«. A reformkorban, mikor a felvilágosodás eszméi újból felélednek, a birtokos nemesség is felébred és elfogja a haladás vágya épp úgy, mint ötven évvel előbb. A birtokos nemesség odaáll a szegény nemesség mellé, hogy együtt küzdjenek a haladás eszméinek megvalósításáért. Deák Ferenc, aki a birtokos nemességet képviselte, megértvén Kossuth célját, melléje állt, mint Vörösmarty is. (Mállyusz E.) És Kossuth hive lett a városi polgárság is, amely szintén elégedetlen volt, mert az országgyűlésen nem érvényesülhetett eléggé. Erre a nagy tömegre, a nemzet zömére, támaszkodva, mert ennek szenvedéseit és óhajtásait megértette, küzd Kossuth életfeladatául kitűzött céljáért: népének szabadságáért. Az elnyomottak felszabadító vezérre vártak és Kossuth megértette helyzetüket s győzelemre vezette őket. Ezért van az, hogy a nemzet legszélesebb rétegében máig is kitörülhetetlenül él Kossuth Laps. A magyar paraszt lelkébe egy történelmi szám van bevésve: Kossuth 48-a, mondia Hegedűs