Református nőnevelő intézet, Pápa, 1935

Kossuth Lajosról (Marczéllyné Csekey Jolán előadása)

6 Csakhamar lesték, kapkodták, egymásnak kölcsönözték a Tudósításokat. Az előfizetők száma folyton nőtt, litografálni kellett a lapot. Mert hamarosan kitűnt, hogy Kossuth tudósításai nemcsak közlései az országgyűlés lefolyásának, hanem lelkesítő cikkekkel vannak tele. Mindinkább eltér az elhangzott beszédek egyszerű tolmácsolásától. Szó van a vallásszabadságról, a jobbágyság tulajdonszerzési jogáról. Bármiről folyik a vita, Kossuth kiemeli azt, ami jelentős, élesen feltünteti a kormánnyal szemben való ellentéteket. Átalakítja a vele egy nézeten levők beszédének stílusát, »még Wesselényi nehéz nyelvét is ragyogóvá teszi«. A Tudósítások fordulatos, hatalmas, lelkes mondataiból már előtűnik a szónok Kossuth nyelve. Addig a vármegyék csak az őket érdeklő ügyekkel törődtek. A követek az adott utasítások szerint mondták el az országgyűlésen kívánságaikat, otthon aztán beszámoltak munkásságukról. Azzal nem igen törődtek, ami a szomszédos, vagy a többi vármegyében történt. Az Országgyűlési Tudósítások főkép azokat a kérdéseket emelik ki, amelyek az egész nemzetet érdeklik, így erősíti Kossuth a népi összetartozás tudatát. Rávezeti az olvasókat, hogy a nemzetben van egy nagy csoport, a jogtalanok tábora, így a nemzet még nem egységes, pedig csak egységes nemzet képes küzdeni a szabadságért. Honnan Kossuthnak a szabadságért való életfeladata? Szülei buzgó evangélikus emberek voltak, akiktől vallásos alázatot, de a hívő lélek harcosságát, apjától a férfias büszkeséget tanulta. »Apám keblében meleg érzés élt polgártársai függetlenségéért, azt akarta, hogy csak Isten előtt hajoljunk a porba, de ember előtt sohasem hajlik meg, legföljebb megtörik. Tőle tanultam a megvesztegethetetlenséget, amely azt sem engedi, hogy baráttól fogadjak el ajándékot.« Anyai őse Karaffa kegyetlenségének esett áldozatul. Anyja sokszor elmesélte fiának dédapjának, Weber Andrásnak, mártírhalálát. Az eperjesi vértörvényszék története különösen erős hatással volt a gyermek Kossuthra. Hamar megtanulta, hogy a nem fajtájabeli uralkodócsalád gyakran küldött idegen zsarnokokat az országba. Sokszor nem volt szabadság. Vasárnaponként összegyűlt a család Károli bibliája körül, s az apa felolvasását áhítatosan hallgatta a család egyetlen fia is. A biblia, protestáns hite megérttette vele, hogy minden ember testvér. Hányszor cseng ki később írásaiból a biblia hangjai! A fiatal sátoraljai ügyvéd kedves könyve lett egy szabadelvű francia pap, Lamenais abbé műve, ez is odairányítja figyelmét az elnyomottak felé. Szabaddá kell tenni őket, hiszen »a Tcultűra is szabad nép lélekzetvétele«. Örökségképpen és isteni adományként élt lelkében a szabadságszeretet. »Én a szabadság embere vagyok, szabadság mindenütt és mindenben. E szó szabadság, földi bálványom. Érette dobogott ifjú koromban, érette dobog hanyatló életemben minden érverés«, mondja később a Hetilapban. Erre az eszmére kezdi nevelni a Tudósítások olvasóit.