Református nőnevelő intézet, Pápa, 1931

I. Pentz Ilona: A szabadságharc női eszménye

6 miatt Lear király átkát zúdítja reá: »Tennen fajodban éljen ostorod, Csaljon meg, akit legjobban szeretsz«. Bár Blanka grófnőt nem érhette ez a vád és ez az átok, azt ő maga is belátta, hogy a költőnek a többségre nézve igaza van ezekben a szemrehányó szavakban: »Mi vagy te most? Kérdezd meg önmagad. Angol talán, vagy német, francia? Igen, ha megtagadnák fajokat, De ah, előttök szentség a haza! Te azt nem ismered — nincsen hazád... Asszony vagy, a leggyarlóbb, semmi más!« Vörösmartynak ez a költeménye is tulaj donképen Széchenyire vezethető vissza, az ő eszmevilágában gyökerezik. Nagy hatása abban rejlik, hogy az előkelő nőket segített felrázni nemzetietlen közönyükből és a leghatalmasabb belső erőt: a felelősségérzetet kelti fiel szivükben. Bljanka grófnőnek is sok álmatlan éjszakát okoz. Azon töpreng, hogy mit lehetne tenni. Rájön arra, hogy a nő* neveléstj Ielsősorban az előkelő körökét. kellene nemzeti alapokra helyezni, a fiatal nőgeneráción kezdeni a magyarosítás munkáját. Nevelőintézeteink nem voltak akkor, az előkelő szülők otthon, Megen gouverniante-okkal neveltették gyermekeiket és nem is lett volna bizalmuk, hogy felügyeletük alól kibocsátva, idegen emberekre bízzák őket. A grófnő jól ismerte körének gondolkodását és mindent mérlegelve elhatározta, hogy ő maga fog nevelőintézetet nyitni. Vele, az egyenrangú nővel, szemben meg keli szűnnie a bizalmatlanságnak. Azonban ahhoz, hogy gondolatát megvalósíthasjsa, lelőbb családjának és társadalmi körének előítéleteit kell legyőznie. Azután az is felmerül lelkében, hogy lesz-e elegendő képesisége ehhez a feladathoz. Tervét legelőször Teréz nénjével közölte és az ő segítségével megnyeri hozzátartozói beleegyezését. Nagynénje és nővére társaságában külföldi tanulmányútra indul. Drezdában, Münchenben, Milanóban, Párizsban állapodnak meg hoslszabb időre. Tanulmányozza az ottani nevelőintézeteket és műveltségét még szélesebb körben kibővíti. Utazásából hazatérve Pesten telepszik meg és megteszi a szükséges lépéseket intézetének felállítására. Felhívást intéz az előkelő világhoz, amelyben többek között ezeket mondja: »Nálunk eddig |a nevelés csaknem kizárólag külföldi egyénekre volt bízva... Nőink nem neveltettek magyarokká, nem ápoltatott bennök \az \a szent tűz, melynek lángja a polgárokat egy nagy és haíVdmas egésszé olvasztja. A matton okulva átlátjuk már most, hogy \a nevelésnek is, mint sok egyébnek ta hazában, nemzeti alapon kell nyugodnia«. — Segítőtársat is szerez magának •egy máramarossizigeti úrileány, Leövey Klára személyében. 1846ban megnyílik az intézet. Azonban a főúri család csak lassan tud hozzászokni ahhoz a gondolathoz, hogy egy arisztokrata nő, aki anyagilag sincs rászorulva, puszta hazafiságból szentelje magát a tanügynek. A bizalmatlanság azonban csakhamar megszűnik. Az első évben csjak egy növendéke van a grófnőnek, de "már a másodikban 14-re emelkedik ez a létszám, a harmadikban pedig annyi a jelentkező, hogy ki kell bővíteni az intézetet. A leg-