Református nőnevelő intézet, Pápa, 1931

I. Pentz Ilona: A szabadságharc női eszménye

9 csak a hazaszeretet. Igaz, hogy az akkor a legfőbenjáróbb véteknek számított annak a kormányzatnak a szemében. Csak futólag vessünk egy pillantást a Kufsteinban töltött három esztendő élményeire! Cellájuk dohos, sötét helyiség, csak egyetlen, háromszoros, sűrű rostéllyal eltöltött ablakon át kapnak némi levegőt és világosságot. Mivel a torony mindeni (oldalról ki van téve a fagyos szeleknek, télen rendkívül sokat' szenvednek a hidegtől. Celláikat hat foknál melegebbre nem lehet befűteni. A tavasz sem hoz sok különbséget ebbe a gyilkos levegőjű helyislégbe. A virág pl. egy óra alatt elhervad benne. »így jár az lember is« — jegyezte meg célzatosan az egyik durva várparancsnok ... Kezdetben valamivel jobb dolguk volt, mert a várparancsnok, a magyar származású Nehiba ezredes, amennyire lehetett, enyhített a sorsiukon. Azonban ennek a derék embernek rövidesen bekövetkezett halála után egy Kämpf nevű, durva osztrák tiszt foglalja el a helyét, aki minden kedvezést rögtön megszüntet. A legnagyobb csapás rájuk nézve az, hogy minden foglalkozástól, könyvtől, kézimunkától eltiltja őket a szabad levegőre sem mehetnek. Szerencsére Kämpfet hamar felváltja az új parancsnok, Markatidin alezredes, aki megint emberségesebben bánik velők. Azonban különösen a grófnő egészségét aláássa a börtönélet. Daliás alakja lesoványodott, szép arca megnyúlt, tüdejét megtámadója a fojtó, dohos levegő. 1856-ban Leövey Klára büntetése letelik és bár szívesen megosztaná továbbra is barátnőié sorsát, el kell hagynia a fogházat. A grófnő egyedül marad. Egészsége ettől kezdve egyre hanyatlik, ereje rohamosan fogy, arca ónos színűvé lesz, lélekzete szakadozott és fuldokló. Áthelyezik Laibachba s itt tölti fogságának utolsó esztendejét. 1857-ben, Rudolf királyfi születésnapján a politikai foglyok, közöttük Blanka grófnő is, amnesztiát nyernek. Börtönét elhagyva hazajön Magyarországra és nagynénjéhez költözik. De visszanyert szabadságát már nem tudja élvezni. A hat évi börtönélet teljesen tönkre tette szervezetét, idegrendszerét s most, hogy nem kell többé éber energiával küzdenie őrei ellen, összeroppan. A börtönben kapott tüdőbaja és szembetegsége egyre súlyosabbá válik s az orvos tanácsára külföldre megy. Útlevelét csak hónapok múlva kapja meg. Münchenben es Drezdában tartózkodik egy ideig, majd 1862-ben Mentoneba Leövey Klára társaságában készül. Útközben azonban betegsége hirtelen roszszabbra fordul és meg kell pihennie Párizsban lakó nővérénél. Még egy szép, boldog napot töltött itt szerettei körében. Ez volt életének utolsó napja. Este fuldokló köhögési roham fogta el, amelynek elmultával kimerülten mondotta barátnőjének: »Lelkem, oly fáradt vagyok, hogy szeretnék meghalni«. Ez a kívánsága meghallgatásra talált. Ezen az éjszakán barátnője és nővére karjaiban csendesjen elaludt.