Református nőnevelő intézet, Pápa, 1928

I. Szász Károly emlékezete

4 Megállván a bölcső előtt, melyből száz év előtt Szász Károly pályája kiindult, immár egy negyedszázaddal azután, hogy e mindeneknél munkásabb pálya véget ért, ünnepi megemlékezésünk súlyát és jelentőségét mérlegelve, felvetjük a kérdést, vájjon minő érdemei halhatatlanítják őt arra, hogy a legjobbakkal együtt említtessék neve, vájjon meg volt-e neki is a maga speciális elhivatottsága nemzeti irodalmunk fejlődése során? Az érdemek sorában elsőnek tiszteletre méltó szépségében itt áll előttünk élete érdeme. Ez az élet egyetlen nagy áldozat volt a magyar nemzeti kultúra oltárán, a munkabírásnak, a munkateljesítménynek akkora méreteivel, amitől ma már szinte elszokott szemünk. Ez az élet gyönyörű, harmonikus élet volt, példája a hitnek, a hazafiságnak, a jellemnek. Annak a jellemnek, melyet maga tűzött ki eszményéül egyik költeményében (A férfi) az ingadozás nélkül, biztos cél felé törő férfinak, kinek »agyában fáklya ég: az eszme, szivén acél: az akarat«. Nem célom életrajzot* adni. Ám egy-két mozzanatát élete érdeme megértetéséül mégis ki kell azért emelnem. Kell, hogy kezdjem a gyermek rajongó lelkesedésén, mellyel az apán: az únióba lép Erdély nagy államférfián és szónokán, a forradalmi idők eszményi alakján s hazája sorsát túlélni nem tudó hazafin, a tudós és bölcs nevelőn csüggött. És folytatnom kell azon, hogyan teljesítette maga a gyermekifjú hazája iránti kötelességét, mint került utász-ujoncként a csapathoz s vivta meg az elhatalmasodó túlerő ellen a végső, kilátástalan csatákat. Rá kell mutatnom a nagy akaraterőre, mellyel a pályakezdéshez szükséges lelkészi oklevelet megszerzi és aztán a tanári pályán működni kezd. Ki ne tudna arról az eszményien tiszta baráti kapcsolatról, mely őt a körösi iskola hallhatatlan emlékezetű költőprofesszorához, Aranyhoz fűzi? És a másik költő-társhoz, Tompához, kinek hivatását utóbb maga is folytatja s lesz az Igének ihletett ajkú hirdetője, lelkeknek Olajág-g&X Istenhez emelője. Majd a nemzeti munka más terére lépve, feledhetnők-e azt a tevékenységet, mit a népművelés megalapozása terén minisztere, Eötvös oldalán kifejt? S végül ismét vezető helyre, egyháza szolgálatára hivatván el, hogy minő apostoli buzgalommal viseli gondját a rábízott hatalmas nyájnak? De míg az ifjú harcolt, míg a férfi tanított, prédikált és adminisztrált és hajlott korban sem szűnt meg mindig egész embert igénylő tisztét örökifjú lélekkel teljesen betölteni, addig