Református nőnevelő intézet, Pápa, 1928

III. Krausz Kató

III. ? KRAUSZ KATÓ Még úgy látjuk, ott ül a zongora mellett s gyenge szervezetén erős lélekkel uralkodva, az utolsó napig, amig csak köztünk lehetett, oltotta tanítványai szivébe ami szenvedéssel teljes életében megnyugvás volt számára: a zene szeretetét. Még a fülünkben cseng a sok szép ének, amely polgárista növendékei ajkáról szállt fel s gyönyörködtetett mindnyájunkat. A vezénylő pálca hamar kiesett kezéből. A tanítványait igazán szerető Kató néni távol szeretteitől, távol azoktól, kik szívből ragaszkodtak hozzá, eltávozott örökre. A balatonfüredi szanatóriumból, ahol gyógyulást keresett, február 15-én érkezett elhunytának szomorú hire. Mindenki, aki ismerte gyengéd, finom lelkét, buzgó, lelkiismeretes munkaszeretetét, fájlalta korai halálát. Krausz Kató 1915 óta volt intézetünkben zongoratanítónő. Sok-sok leány lelkében alapozta meg a zene szeretetét. Pontosság, alapos elmélyedés, rendszeretet jellemezték tanítását. Tanítványai hálásan ragaszkodtak hozzá, mert érezték türelmes szeretetét és tudták, milyen sokat, mennyi nemeset kapnak tőle. S bár az utolsó időben többször betegeskedett, csodáltuk azt az erőt, amellyel kötelességét mindvégig teljesítette. Sőt arra is szakított időt, hogy egy-egy növendéket ajándékképpen oktasson a zenére. 1921-ben a polgári iskolában énektanárnő lett. Nehéz munkát végzett, de a polgáristák énekszámai sok ünnepélyünkön megmutatták, hogy eredményeset is. Az ő tanítványai mindig kitűntek énektudásukkal az ország sok polgárijából összesereglett képzős leányaink közül. A buzgó munka ír volt számára. Pedig fájó lélekkel nehéz daloltatni. Sőt sok-sok fájdalom érte. Elvesztette szülőföldjét Rozsnyót, amelyen teljes szivével csüngött, s ahová mindig visszavágyott. És gyors egymásutánban veszítette el szüleit s velük az otthonát is. A szerető testvér, önfeláldozó rokon, hűséges barát már odatért azokhoz, kik után ennyit bánkódott, szeretett szüleihez. Február 21-én a gödöllői sírkertben kisértük utolsó állomására. Elvittük koporsójához a tanítványi szeretet virágait s tanártársaitól a korán elköltözött kedves kollega elvesztése fölött érzett mély bánatot. Könnyes szemmel gondolunk most is reá, s bánkódó szívvel mondjuk: munkás életének, jóságos egyéniségének emléke legyen áldott! Cs. J.