Református nőnevelő intézet, Pápa, 1928

II. Március tizenötödikének költészete

II. Március tizenötödikének költészete. A költészet és az élet szerves összefüggésben, állandó kölcsönhatásban vannak egymással. Az életnek külső jelenségei és eseményei, valamint az azok mögött megvonuló lelki jelenségek: eszmék, hangulatok, érzelmi mozzanatok visszhangra találnak a költészetben; viszont azok az örök és egyetemes értékű vonások, amelyeket a költészet az életből megörökített, állandósulnak az irodalom útján és később ismét élő, ható erőkké válhatnak az élet számára. Szóval: hol ihletet merít a költészet az életből, hol ihletet ad annak, de mindig szoros kapcsolatban marad vele. Ez az általános megállapítás az élet és a költészet közötti összefüggésről különösképen illik a mi nemzeti életünk és költészetünk, főként lirai költészetünk viszonyára. „A magyar lira rövidben a magyar történelem" — mondja Gyulai Pál. „Nincsen még egy európai nemzet, amelynek Iirája olyan speciálisan hazafias, sőt politikai jellegű volna, mint a miénk. És ennek megvan az oka. Egyetlen európai nemzetnek sem kellett annyit küzdeni létéért, mint a magyarnak és ez a viszontagságos élet forrása lett a nemzeti fájdalomnak s az abból táplálkozó költészetnek." Nincsen nemzeti életünknek olyan mozzanata, nincsen olyan rejtett húr a magyar lélek érzelemvilágában, amely meg ne rezdülne lirai költészetünkben. Történelmünknek alig van mélyebb értelmű és maradék nélkül fényesebb napja, mint az, amelynek fordulóját ma ünnepeljük. Ennek költészetéről szólva nem a március 15-ike köré fonódó költői emlékeknek akarom részletes és időrendes ismertetését adni, csupán azokat az eszményi vonásokat szeretném kiemelni és néhány példával megvilágítani, amelyeket a költők a március 15-ikében látnak. Mert a költői ihletnek megvan az a bűvös ereje, hogy az események mélyére világítva felkutatja és meglátja bennük azt, ami azokat létrehozta és mozgatja: az eszmei tartalmat, a lelket. Egyik eszményi vonás ennek a napnak lelkületében, hogy olyan tisztán, minden vér nélkül érte el a maga eredményeit. Az 1848 március 15-ike forradalmi nap volt. De minden elfogultság vagy túlzott érzelmesség nélkül mondhatjuk, hogy páratlan és fenséges jelenség az ilyen jellegű ünnepek sorában. „Békés forradalom "-nak szokták nevezni és már ebben a kifejezésben rejlő