Református nőnevelő intézet, Pápa, 1925

13 órák ellátására Kirchmayer Győző ny. áll. képzői tanár, a polgári iskolai vallástani órák ellátására Pongrácz József és Tóth Endre theol. akadémai tanár urak voltak szívesek vállalkozni. Sajnos, tanári karunknak nem minden tagja volt képes az év folyamán zavartalanul élni hivatásának. Ligárt Ida polg. isk. tanárnő szept. hónapban betegsége miatt szabadságon volt s ezideig helyette kartársai tanítottak. Október 1-től kezdve állását újból elfoglalván, aztán teljes jó egészségben munkálkodott a tanévben. Az igazgató szintén kénytelen volt március hónapban szembaja miatt három hetet mulasztani, óráit azonban későbben pótolta. Már Gáty Zoltán tanítóképzői tanár kollégánknál őszinte sajnálatunkra erre nem kerülhetett a sor. Az ősz óta betegeskedvén, csak hiányosan végezhette teendőit és március í-től kezdve kénytelen volt szabadságra menni. Helyetteséül Hatvani Lajos áll. tanítóképzői tanár urat sikerült megnyernünk, aki azonban az összes zeneórák ellátására nem vállalkozhatván, mint zongoraoktatók: Krausz Kató polg. isk. tanárnő és Schneller Karolin zongoratanítónő úrhölgyek segédkeztek neki. Uj tanerőként működött intézetünkben a polgári iskolai francia órák ellátására Hapt Lujza úrhölgy nyelvmesternő is. Amikor az intézetünknek nyújtott segítségért összes óraadóinknak e helyen köszönetünket nyilvánítjuk, örömmel állapítjuk meg, hogy működésük teljesen harmonikus volt a tanári kar munkásságával. Vozáry Erzsébet és Gáty Zoltán nyugdíjaztatása. Vozáry Erzsébet tanítónőképző-intézeti tanárnő, aki gyenge egészsége ellenére még ez évben is a tőle megszokott lelkes buzgalommal teljesítette tanári hivatását, a folyó iskolai év végén nyugdíjaztatását kérte és azt a közoktatásügyi miniszter úr 1926 szeptember 1-től kezdődőleg el is rendelte. Ugyancsak nyugdíjaztátását kérte, 70 éves korára és megrendült egészségi állapotára való tekintettel Gáty Zoltán tanítónőképző-intézeti tanár úr is és a miniszter úr szeptember 1-vel őt is nyugalomba helyezte. Évzáró ünnepünk alkalmával a növendékek s a megjelent szülők előtt Czeglédy Sándor főiskolai egyházi gondnok úr ékes szavakban méltatta nyugalomba vonuló kartársaink érdemeit, az intézetünket fenntartó főtiszteletü egyházkerület is bizonyára alkalmat fog találni arra, hogy irántuk elismerését jejezzi ki, úgy érezzük azonban, hogy a nagy nyilvánosság előtt e helyen is kell pár szót szólanunk működésükről. Vozáry Erzsébet az intézetnek alapításától kezdve tanára s az első négy évben 1902—1906-ig internátusi felügyelőnője is volt. Működése összeforrott tehát az intézet életével, tanítói és nevelőnői munkájának eredményét az intézetünkből kikerült növendékek százai a maguk életük munkájával nyilvánvalóvá tették. Bár fizikai ereje mindig gyenge volt, erős akarattal, SZÍVÓS kitartással mindig teljes munkát végzett, szaktárgyait, főkép a magyart a tárgy iránti lelkesedéssel, hazafias érzéssel tanította és a nevelői munkát mindenkor odaadó gonddal, páratlan kötelességtudással látta el. Fájó szívvel búcsúzva tőle, kívánjuk neki, hogy a nyugalom napjait