Református nőnevelő intézet, Pápa, 1916

I. A nő nevelő-intézet az 1916—17. iskolai évben

A nőnevelő-intézet az 1916—17. iskolai évben. Az Idő, ez a fáradhatatlan vándor, egyenletes, biztos lépteivel a harmadik háborús iskolai évnek is végére vezetett bennünket. Nyugvó ponthoz értünk, tehát szükséges visszapillantást vetnünk a lefolyt év eseményeire. Ha e visszatekintés megnyugtató lehet a múltra, biztató reménység lesz egyúttal a jövőre nézve is. A tanítás- és nevelés munkáját nem kezdhettük meg a szokott időben. Alattomos ellenség hirtelen tettre vált elhatározása megrohanta Erdély határait, meglepte a bizalommal reménykedő lakosságot s hajléktalanná tette a családok ezreit. Kihez fordulhattak volna a menekülő testvérek, ha nem azokhoz, kik javaikban háborítatlanul e vészes idők közepette is aránylag békésen élnek. A mi intézetünk is vendégszerető falai közé fogadott 94 menekülőt, kik a hontalanság kínosan bizonytalan napjai után itt élvezhettek először megnyugvást, pihenést, szerető gondoskodást. Tizenhét napig nyertek a menekülők az intézetben elszállásolást s öt napon keresztül teljes ellátást is. Ma már mindannyian otthonukban vannak s bizonyára enyhülő fájdalommal gondolnak a menekülés ijesztő bizonytalanságára, de hiszem, szeretettel emlékeznek az intézetre, hol a hosszú utazás után az első nyugodt éjszakát aludták át. Az iskolai évet szept. hó 26. napján kezdettük meg a javítóés magánvizsgálatokkal s a rendes szünetektől eltekintve zavartalanul munkálkodtunk május 14-ig, a vizsgálatok megkezdéséig, csupán a kemény tél egy részében, február és március hónapokban szüneteltek a tornaórák a fűtőanyaggal való fokozott takarékoskodás szükségessége miatt. Tanári testületünk ez évben sem lehetett teljes. A hazafiúi l*