Református nőnevelő intézet, Pápa, 1912

A magyar nemzet tanítómestere." Emlékbeszéd Eötvös József báró születésének századik évfordulóján. Irta dr. Kőrös Endre

- 47 deni leginkább tőle tanul. A hatás, mit egyéniségére gyakorol, felismerszik a későbbi szónokon. Beszédeinek tartalmáról nem szólva, ott van előadásában a Kölcsey körmondatainak nyugodt ritmusa, ott van nyelvének ünnepi zengése, ott van a Kölcsey egész ihlettel teljes pátosza. Az 1833-tól 1837-ig terjedő időszak tisztán tanulmányoknak van szentelve. A hivataloskodás, mit ez idő alatt folytat, csupán arra való, hogy megismerje az akkori közigazgatást az alsóbb fokon, ahol a vármegye kemény ökle a néppel érintkezik s a felsőn, ahol a kancellária finomabb keztyüs keze akarja visszalendíteni az idő rohanó kerekét. Külföldi tanulmányútja, melyre a nemzete boldogságáért epedő szív gyönyörű Búcsú-jávai indul, gazdagítja politikai, közgazdasági, társadalmi tudását. Megismer intézményeket, megismeri az embereket s teljesen előkészül nagy hivatására, hogy tanítómestere legyen nemzetének. Eötvös tanítómester volt. Mig a költészet másoknál öncél s egyedül az esztetikai hivatást van hivatva szolgálni, nála eszköz csupán, melyet egész munkássága javára használ, Nem egy nyilatkozata mutatja, hogy verseinek, novelláinak irányzatossága a költészetről való öntudatos felfogásával áll szoros kapcsolatban. A költészet ne sülyedjen „kedves játékká", hanem legyen kifejezője mindannak, amit az emberiség javára emberi ész kigondol. Egy kevésbbé ismert s kevésbbé méltányolt költeményében „Én is szeretném ..." két hatalmas kép tömören jellemzi egész költészetét: Ha éji vész borítja látkörünket, Villámokért sóhajt a tévedő ; Ha régi bánat kínozá szivünket, Nem könnyeket kér-e a szenvedő ? S ilyen legyen dalom : egy villám fénye, Egy könny, kimondva ezrek kínjait; Kit nem hevít korának érzeménye, Szakítsa ketté lantja húrjait. Ez a felfogás érteti meg velünk, hogy minden verséből egyegy erkölcsi tanúság villámfénye sugárzik ki. A dalnok és királyból meglátjuk, hogy a földi hatalom határa a sír, a szellem ereje örök. A vár és kunyhó-ból megtudjuk, hogy két szerető szívet nem választhat szét a születés korláta, érzelmük egyenlősége sorsukat is egyenlővé teszi. A Mohács büszke hirdetője annak, hogy az ősök